Gyógyír volt, süti lett: a mézeskalács évezredes kedvenc

Már az ókorban is mézeseztek

A mézeskalács története szinte a méz használatával egyidős, régészek és történészek szerint már az ókori görögök és rómaiak is készítettek mézeskalácsot.

Forrás: pinterest

Akkoriban azonban még nem az evés öröméért készítettek mézeskalácsot, a méz ugyanis egy pótolhatatlan édesítőszer volt, ezért nagyon megbecsülték minden cseppjét, és minden mást is, ami mézből, mézzel készült – így a mézeskalácsot is. Nagy jelentőséget, sokszor misztikus erőt is tulajdonítottak neki.

Voltak, akik azért sütötték, hogy isteneiknek az állatáldozat helyett inkább állat formájú mézeskalácsot ajánlhassanak fel, az ókori görögök pedig a halott szájába is mézeskalácsot tettek, hogy ezzel engesztelhesse ki Cerberust, az alvilág mogorva őrét. A Pallas Athéné templomát őrző sárkánynak is mézeskalácsot adtak, és ha érintetlenül hagyta, azt szerencsétlenségre utaló jelnek tartották.

A méz később is fontos, és nagy becsben tartott alapanyag, sok helyen királyi eledel volt, és a mézeskalács is hamar meghódította Európát: kezdetben Németországot és Angliát, a 13. századra pedig már a skandináv országokban is elterjedt. Sokszor a kolostorokban készítettek vallásos tárgyú mézeskalács figurákat, életképeket, majd „mézesbábos” céhek is alakultak, melyek különleges díszítéseket készítettek rá, így a mézeskalács igazán értékes ajándéknak számított akkoriban. Bethlen Gábor fejedelmet például külön figyelmeztették, hogy barátságuk zálogául ne felejtsen el mézeskalácsot küldeni a török vezéreknek. 

Falba vájt kaptárak Máltán a római korból. Egyiptomban fizetni is lehetett mézzel, a görögök pedig mézcake-kel tüzelték magukat lakomáik előtt.

Volt egy időszak, amikor azonban csak díszként használták a mézeskalácsot, vagy sokszor gyógyszerként, de evésre semmiképpen sem. Csak a 16-17. században lett ismert az a recept, ami már tényleg finom is volt, nemcsak szép. Mivel azonban a méz drága alapanyagnak számított, így hétköznapokon nem, csak ünnepi alkalmakra készítettek belőle süteményt. 

Jancsi és Juliska története a valóságban

Jó illata lehet, de ide biztos nem mennék be.

A németek körében nemcsak, hogy nagy hagyománya volt a mézeskalácsnak, de Európában is rajtuk keresztül terjedt el a mézes-sütés hagyománya. Jancsi és Juliska meséje is német eredetű: két helyi mézesbábos konkurenciaharcának szájhagyomány útján elterjedt története. Katherina Shrader híres mézeskalács-készítő asszony volt, akit feleségül akart venni Hans Metzler (aki szintén mézeskalács készítő volt), hogy így szerezze meg tőle a titkos receptet. Katherina azonban visszautasította a házassági ajánlatot, ezért a sértődött Hans boszorkányság vádjával feljelentette őt, azt állítva, hogy embereket csábít magához, felhizlalja és megeszi őket.

Az asszonyt végül felmentették a vád alól, a férfi zaklatásai elől Katharina a spessarti erdőbe menekült, ahol vett egy házat, amelyben sikeres mézeskalács-sütödét alakított ki. Amikor azonban süteményének jó híre már veszélyeztette Metzler udvari szállítói státuszát, a férfi húgával együtt felkereste Katharinát erdei házában, megölte, s az egyik, még meleg kemencébe dobta. 

Ahány ország, annyi mézes

Angliában a fő hangsúlyt a mézben a gyömbér kapja. Készítenek belőle tortát és kekszet is egyaránt, és van, hogy a méz helyett melaszt használnak. Amerikában inkább csak a kekszeket sütik,  de abból többfélét is, a kemény ropogósat és a nagyon puhát is szeretik. (Amerikába egyébként svájci szerzetesek közvetítésével jutott el a mézeskalács, akik a betegeknek sütötték a gyógyító erejűnek hitt süteményt.)

A franciáknál az eredeti mézeskalácsban egyáltalán nem használtak gyömbért, a skandináv országokban azonban a gyömbér mellett még kardamom is kerül a mézesbe. Náluk egyébként a vékony, ropogós mézes terjedt el, leghíresebb mind közül a svéd áruházakban is kapható pepparkakor.

Németországban kétféle mézit készítenek. Az egyik a kemény változat, amit szépen díszítenek, ezt vásárokon lehet beszerezni, míg a házilag készített mézeskalács puha, és egyáltalán nem díszítik.

fotó: thinkstock

Tippek a tökéletes mézeskalácshoz

Hozzávalók:

A tésztához:

• 50 dkg liszt
• 25 dkg porcukor
• 10 dkg méz
• 3 tojás
• 6 dkg vaj
• 1 tk. szódabikarbóna
• 1 citrom reszelt héja
•  1 ek. mézes fűszerkeverék
• kevés só

A díszítéshez:

• 1 kisebb tojás fehérje
• 1 csapott ek. étkezési keményítő
• 1 mk. ecet
• 10 dkg porcukor

A mézet lassú tűzön melegítsd, öntsd hozzá a cukrot, és addig kevergesd, amíg teljesen feloldóik. Vedd le az edényt a tűzhelyről, keverd el benne a vajat, majd hűtsd ki a keveréket.

 A lisztben keverd el a sót, a szódabikarbónát, a mézes fűszerkeveréket, a citromhéjat. A kihűlt mézeskalácsmasszához adagonként keverd a habosra felvert tojásokat, majd az egészet öntsd a liszthez. Jó alaposan dolgozd össze a mézeskalács tésztáját. Csomagold fóliába, és legalább egy napig pihentesd a hűtőszekrényben.

Másnap a tésztát jól gyúrd még át, majd nagyjából 3 milliméter vékonyra nyújtsd ki az alaposan meglisztezett deszkán. Lisztbe mártott, tetszés szerinti karácsonyi formákkal szúrd ki a mézeskalácsokat, amíg a tészta el nem fogy. A kalácsok tetejét megkenheted felvert tojással, így szép fényesek lesznek.

A 180 fokra előmelegített sütőben 8-10 percig, pirosodásig süsd a mézeskalácsokat.

• A legjobb hozzá a BL 55 jelölésű liszt, amelyben megfelelő mennyiségű sikér van. Jó minőségű lisztet válasszunk, és a sütés előtt szitáljuk át, hogy még könnyebb legyen a tészta. 
• A pihentetés nagyon fontos, anélkül ugyanis a tészta nyúlós lesz, és nem lehet vele dolgozni.
• Fél centinél nem érdemes vastagabbra nyújtani a tésztát, különben a belseje nyers marad, a külső része pedig kiszárad. 
• Csak előmelegített sütőbe szabad betenni a formázott sütiket, és kerüljük a túl alacsony vagy a túl magas hőfokot.
• A kiszúrt formák tetejét bekenhetjük felvert tojással is, így fényesebb lesz sütés után.
• Ha mézeskalács megkeményedne, akkor tegyük be egy fémdobozba, és rakjunk mellé néhány gerezd almát!