A tiramisuk és trifle-ek előtt a pohárkrémek fogalmát nagyjából a tejszínhab és annak ilyen-olyan ízesített verziói merítették ki. A tejszínhabot pedig nem a boltban vettük, de nem ám. Habszifonban készült a régi tejszínhab. Kellett hozzá egy – nagy kék műanyag ládákban tárolt, kívülről mindig vízben tocsogó – zacskós tejszín, egy szifonpatron és egy habszifon. Pár mozdulat, patronbetekerés, rázogatás, és már kész is volt az isteni tejszínhab.
Ha szerencsénk volt, még egy kis gesztenyepüré is került a tejszínhab mellé, és így el is értük a pohárkrémek csúcsát. Mint sok más régi eszköz, a habszifon is reneszánszát éli (bár a profik köreiben valószínűleg soha nem ment ki a divatból), egyre több helyen kerül elő az új generációs habszifon. Hogy aztán sima tejszínhab vagy kovászosuborka-hab készül-e benne, az már csak kísérletezőkedv kérdése.
