Az egészséges táplálkozásról s arról, hogy mit együnk, már a kezdetektől vannak mindenféle elképzeléseink, és persze tudásunk is. Az elmúlt bő fél évszázad csúfos és káros dietetikai melléfogásaiból pedig az is világosan kiderülhet(ne), hogy igen óvatosan kell(ene) bánnunk az étrendi tanácsokkal. Az „egészséges táplálkozás” meghatározása különben sem egyszerű feladat, ráadásul az életünknek ez a meghatározóan fontos területe sem mentes az üzleti érdekektől és a mindent átszövő manipulációktól.
Bár a vegetáriánus és vegán gyakorlat ennek részben-egészben ellene megy,
az ember, akárcsak a medve, a patkány vagy éppen a baromfiudvarban kapirgáló tyúk, mindenevő.
Táplálkozási stratégiánkban a kizárólag bambuszt fogyasztó pandáéhoz hasonló, unalmas, egyoldalú táplálkozás helyett, az intellektust fokozottan igénylő és igénybe vevő mindenevő stratégia lépett. A mindenevő stratégia révén pedig, az emberi faj képessé vált a Föld legkülönbözőbb, legszélsőségesebb élőhelyeinek sikeres benépesítésére, az Északi-sarkvidéktől, az antarktiszi vizekig.
A mindenevő stratégia azonban a választás bonyodalmát, dilemmáit is magával hozta. A mindenevő dilemmájának lényege, hogy többféle táplálék rendelkezésre állása esetén miképpen döntsön, mit válasszon.
Dilemma Fotó: Pixabay
A kérdés részletes kibontása a Pennsylvaniai Egyetem kutató pszichológusa, Paul Rozin nevéhez fűződik. Rozin a patkányok, emberek és egyéb állatok élelmiszerválasztásáról írt tanulmányában az állatokat és növényeket egyaránt fogyasztó mindenevők választási dilemmáit a koala egyszerű döntési helyzetével is összeveti. Az Ausztráliában élő, kedves kinézetű, undok természetű koala „maci” soha nincs bonyolult táplálékválasztási helyzetben. Ha az eukaliptuszfán a falevél úgy néz ki, olyan ízű, és olyan illatú, mint egy eukaliptuszlevél, akkor az örökké éhes koala döntése egyértelmű, és megeszi. A csak eukaliptuszlevelet rágcsáló koala vagy a mindig csak bambuszt majszoló óriás panda a mindenevő embernél jóval csekélyebb számú táplálkozással kapcsolatos döntés meghozatalára kényszerül.
Könnyen belátható, hogy az ennyire egysíkú étrendet követők alig vállalnak választási kockázatot, ellentétben a vadászó, az erdőn-mezőn ehető bogyókat, gyümölcsöket, gombákat keresgélő mindenevőkkel. Éppen ezért, vagyis a táplálékválasztás komplexitása és a folyamatos döntési kényszer miatt, az antropológusok úgy vélik, hogy
a mai ember nagyméretű agyának kialakulásában a mindenevő dilemmájából levezethető evolúciós nyomás, az állandó „agyalás” is szerepet játszhatott.
A mindenevők előbb vázolt dilemmája a populációk szintjén értelmezhető, ám az sem érdektelen, különösen a marketingeseknek, hogy az egyes ember miképpen viselkedik, s napi szinten mennyire foglalkoztatja a táplálkozás?
Az előbbi kérdés kiderítésére Brian Wansink és munkatársai a Cornell Egyetem hallgatóinak bevonásával végeztek kísérleteket. A kísérletben 139 személy töltötte ki hiánytalanul azt a kérdőívet, amelyben előzetesen arra kérték őket, hogy becsüljék meg az evéssel, ivással kapcsolatos napi döntéseik számát, s aminek az átlagos eredménye 14 lett. Ezt követően az elmúlt nap evéssel, ivással kapcsolatos döntéseire vonatkozó kérdésekre válaszoltak. Nagy meglepetésre, a válaszok értékeléséből kiderült, hogy
a résztvevő egyetemisták átlagosan 221 döntéssel alábecsülték az élelmiszerekkel kapcsolatos napi döntéseik számát.
Mindez azt is jelenti, hogy döntéseink nagyobb része még csak nem is tudatosodik. Hasonlóképpen, többnyire annak sem vagyunk tudatában, hogy a környezetünk leghétköznapibb elemei is milyen jelentős befolyással van ezekre a választásainkra, döntéseinkre. A „tudatos fogyasztás” heroikus eszméje már csak ezek miatt is megérdemel minden tiszteletet.
Írta: Csíki Sándor
