Szendvicskrém nélkül lehet élni, csak akkor állandóan gondolkozhatsz, hogy mit adsz reggelire, ami nincs telipakolva nitrites pácsóval, állományjavítóval, cukorral, esetleg sütheted a rántottát szakmányban. Ha viszont van a hűtőben egy-két fajta szendvicskrém, meg vagy mentve. Mármint elméletben, mert ma reggel például, amíg a tízórais dobozokat pakoltam, nekem szegezte a gyerek a kérdést, hogy miért nem kaphat ő is normális kaját, mint a többiek, úgy érti, párizsis zsemlét. De hát nekem az ilyesmire már a szemem se rebben, kamasz a lelkem.
A szendvicskrém úgy viszonyul a párizsis, felvágottas zsemléhez, mint egy hibrid Lexus a lábbal hajtós kismoszkvicshoz: míg az utóbbi csak ilyen kényszermegoldás, amivel ideig-óráig át lehet verni az igénytelen gyomrot, a szendvicskrém határozottan normális kajának minősül.
A szendvicskrém ezenkívül önállóságra szoktat és sikerélményt ad. Természetesen most nem rólad beszélek, aki elkészíted (rólad eleve feltételezem az önállóságot), hanem a család többi tagjáról. Egy kenyeret, pirítóst, zsemlét ugyanis bárki képes megkenni magának, és ha szendvicskrém van, motiváció is van, a végén mégis úgy érzi a gyerek, hogy valami nagyon szuper ételt rittyentett magának – ellentétben a párizsis zsemlével.
Arról meg nem beszélünk, hogy előtte valaki elkészítette, és betette a hűtőbe azt a szendvicskrémet.
Valójában tényleg kicsinyesség lenne hánytorgatni az ilyesmit, a legtöbb szendvicskrém ugyanis viccesen gyorsan megvan. Oké, most nem a konfitált csirkemájkrémről beszélek, habár az sem egy agysebészet, csak egy kicsit tovább tart, de a legtöbbször tényleg csak annyi az eljárás, hogy pár, egymáshoz illő dolgot összekeverünk (aprítunk), és már ehetünk is. Ez persze egy hatalmas csapda, a hard core szendvicskrém fanok tudják, hogy érdemes ilyenkor önuralmat gyakorolni, és fogyasztás előtt egy kicsit várni, amíg összeérnek az ízek. Sőt, miután elővettük a hűtőből, szintén van értelme kivárni, amíg visszanyeri az étel a szobahőmérsékletet, mert úgy fogjuk érezni az ízeket a maguk gömbölyűségében.
Nos, a szendvicskrémek nem túl fotogének. Ez itt nagyjából vállalható. Ígérjük, nem lesz több.
A szendvicskrémek azonban nem csak ebben tanítanak önuralomra. Megfigyelésem szerint a legtöbben ott rontják el, hogy mindent bele akarnak tenni, meg még egy kis ezt és egy csipetnyi azt is, a végén meg olyan semmilyen lesz, vagyis bármi lehetne. Oké, én megértem, nekem is mindig van aktuálisan kedvenc fűszerem, de hidd el, a tepertőkrémbe nem kell kapor, a jó tonhalat meg kár elrontani majonézzel – ez utóbbi a Hódos Hajni bölcsessége, és nem szó szerint idéztem.
No. 1 klasszikus: Tepertőkrém
Kezdjük is a tepertőkrémmel, ami funkcióját tekintve ugyan valóban a szendvicskrémek családjába tartozik, a valóságban azonban intézmény. Mindenkinek van saját tepertőkrém receptje, és nem is állítom, hogy az enyém a legjobb, de valójában ezt gondolom. Eddig mindenki elkérte a receptet, aki evett belőle, csak sajnos sosem tudtam megmondani, mert a lelkialkatom a „laza” és a „kimondottan slendrián” között helyezkedik el félúton, és mint ilyen, gőzöm sem volt, hogy miből mennyit teszek a töpörtyűkrémbe. Hát, úgy valamennyit, megérzésre. Most viszont, külön erre az alkalomra, mindent lemértem, és pontos adatokat hoztam nektek.
20 deka bőr nélküli töpörtyűt beleszórok a késes robotgépbe. Vásárláskor meg kell kérdezni, hogy tényleg bőr nélküli-e, a másik verzió elég macerássá teszi a dolgot. Abban az esetben te fogod levágni a bőrét otthon, egyesével a pépesítés előtt.
A 20 deka tiszta tömegű töpörtyűhöz tehát adunk három evőkanál mustárt, majd gyorsan rátesszük a robotgépre a tetejét, és beindítjuk, hogy eszünkbe se jusson mást is beletenni.
Közben apróra vágunk egy közepes fej lilahagymát, és ha már elég krémes az ízlésünknek a robotgép tartalma, hozzá keverjük a hagymát is. Én nem szeretem a hagymát turmixolni, mert megváltozik az íze. Kóstoljuk, ha nem elég sós, utánsózzuk, és kész is a tepertőkrém.
No. 2 klasszikus: Tonhalkrém
Tessék, végre egy használható tonhalkrém recept. A Hódos Hajnié, aki esküvel állította, hogy finom, én pedig leteszteltem, és tényleg. Nem mintha nem bíznék benne vakon, de nem írok nektek olyan receptet, amit nem próbáltam ki.
Sós lében eltett tonhalat használunk. Lecsöpögtetjük, villával összetörjük, majd hozzáreszelünk egy főtt tojást.
Ha már itt tartunk, ne egy tojást főzzél, hanem vagy nyolcat, a maradékból mindjárt készítünk tojáskrémet.
Szóval, az eredeti recept szerint hozzáreszelünk egy főtt tojást, szerintem meg jó lesz azt fokhagymanyomón is átnyomni. Hiába, a főzés igazi népköltészet, mindenki hozzáteszi a magáét. Kell még bele egy kis fej lilahagyma apróra vágva, pár szem kapribogyó, és friss petrezselyemzöld. A végén pedig csepegtessünk bele egy kevés citromlevet, tekerjünk bele egy kis borsot, és keverjük össze. Eleinte persze adódik a kérdés, hogy mitől lesz ez krémes, mitől állnak össze péppé a darabok, de nyugi, össze fog állni. Pirítósra kenve tényleg isteni!
No. 3 klasszikus: Tojáskrém
A főtt tojás szintén magától értetődő szendvicskrém-alapanyag, de hogyan fűszerezzük, hogy finom legyen? Erre is létezik sokféle megoldás, szerintem a legjobb, ha natúr krémsajttal (mascarponéval), reszelt cheddarral, trappistával vagy Grana Padanóval, és szintén apróra vágott, friss petrezselyemzölddel keverjük ki. Az arányok a következők:
7 tojáshoz 20 deka natúr krémsajtot, mascarponét és 5 deka reszelt sajtot adunk. Sózzuk, borsozzuk. Adunk hozzá egy evőkanál majonézt, és ha nem elég savanyú az ízlésünknek, egy kiskanál citromlevet. Tehetsz hozzá apróra vágott petrezselyemzöldet, ha éppen van otthon friss, szárítottat inkább ne. És akkor itt most ismét önuralmat gyakorlunk, nem teszünk bele mást, csak a botmixert, amivel pépesítjük, és már kész is a tojáskrém.
Jó étvágyat!
