A Google minden évben kiadja a listát, hogy egy adott országban mire voltak a legtöbben kíváncsiak. Idén sem volt ez másképp, vagyis megint tudjuk, hogy mit főztél idén nyáron. Legalábbis statisztikailag. Recept kategóriában az idei év győztese a frankfurti leves lett, amit a rizskoch követett.
A harmadik helyre a slime receptje került, ami más néven műtakony (nem ennivaló!), és népszerűsége – a tavalyi eredményével összevetve – egyértelműen leáldozóban van, de ezt csak apró érdekességként említjük meg.
Na de térjünk vissza a valódi receptekhez és ételekhez.
A legtöbben tehát a frankfurti levesre és a rizskochra voltak kíváncsiak idén, amit mégiscsak némi elégedettséggel nyugtáztunk itt, a Gasztrorovaton belül. Mármint ahhoz képest, hogy tavaly még mindenki csirkemellreceptek után kutatott.
Persze, olyan hatalmasat nem fordult a világ tavaly óta, a csirkemelles és virslis (meg a padlizsános) receptek évek óta elképesztő népszerűségnek örvendenek, abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy az is tud valami meleg ételhez hasonló dolgot rittyenteni belőlük percek alatt, akinek egyelőre nem volt ideje tapasztalatokat szerezni a konyhában. És most nagyon szépen fogalmaztam meg azt, hogy gyors és hülyebiztos alapanyagokról van szó, mármint elméletben. A gyakorlatban természetesen ezeket is el lehet rontani.
A frankfurti levest mindannyian jól ismerjük, legtöbben havonta legalább két alkalommal ettük jóízűen a menzán. Sőt a mostani gyerekek is jóízűen eszik, időnként még otthon is előkerül a kérés, hogy legyen frankfurti leves. Legyen, nem egy nagy kaland, viszont meleg, végül is finom, tele van rosttal meg nátrium-nitráttal és -glutamáttal, viszont legalább rövid a bevásárlólistája. Kelkáposzta, virsli kell hozzá, a többi van otthon.
Tegyünk egy rövid kitérőt a leves eredetének a nyomában. Frankfurt városához nyilván semmi köze, ezt, gondolom, már mindenki kitalálta, a név legfeljebb a levesben található virslivel hozható összefüggésbe. Minden bizonnyal a hagyományos magyar konyhának sem volt eleme a frankfurti leves, sem a városi szakácsmesterek által kifinomított gasztronómiának, sem annak, amit a falusi/tanyasi házak jórészt élelmiszer-önellátásra alapozott konyhájában műveltek.
Hát igen, a frankfurti leves gyors, olcsó és egyszerű, de meleg és tápláló étel, ami a két világháború közötti, szerény módban élő, vagy még inkább gazdasági válság sújtotta népének konyhájában kristályosodott ki azzá, ami ma is. Szinte érzem is a lelki orrommal a bérházak lépcsőházaiban szálló kelkáposztaillatot. Szegény ember virslivel főz.
Azért, mindent egybevetve, nem rossz étel a frankfurti leves, sőt, az elfogyasztott gigantikus mennyiségű zöldség és húsféle ki is rakja a gyomrunkban a pipát a „rendes étel” rubrikába, ugorhatunk is az édességre, ami a magyarok szavazatai alapján a rizskoch. Nyakon öntve tömény málnaszörppel vagy baracklekvárral.
Az elkészítésükhöz nem kell agysebésznek lenni, tessék, itt vannak a receptek.
Frankfurti leves
Veszünk egy kis fej kelkáposztát meg egy vöröshagymát. Először a hagymát vágjuk fel apróra, és zsíron, olajon vagy amiben éppen hiszünk zsiradékvonalon, üvegesre pároljuk. Közben kockákra vágjuk a kelkáposztát, és beleszórjuk a fazékba. Megkeverjük, sózzuk, adunk hozzá köménymagot, majoránnát, felöntjük bőven vízzel, és hagyjuk főni. Közben megpucolunk két közepes krumplit, azokat is kockára vágjuk, mehet bele ez is a fazékba.
A köménymagot sokan nem szeretik, de most akkor elárulom, hogy miért jár kéz a kézben minden káposztás étellel, mint a cigivel az öngyújtó vagy a sivataggal a víz. Mert a káposztafélék rostjai nehezen emészthetők, ami meglehetős gázképződéssel jár, és ezt teszi a köménymag fájdalommentessé. Elnézést, mindent az ismeretterjesztésért.
Tehát, hagyjuk megfőni a kelkáposztát meg a krumplit, és amikor megpuhultak, elkészítjük a rántást. Kevés zsírt/olajat forrósítunk, egy evőkanál liszttel barna színű rántást készítünk. Adunk hozzá zúzott fokhagymát, egy kávéskanál fűszerpaprikát, felöntjük kevés hideg vízzel, és belekeverjük a levesbe. Végül hőkiegyenlítés után némi tejfölt is teszünk bele, kiforraljuk, és már kész is van a finom, napközis frankfurti leves.
A virsli főtt termék, ezért azt az ételbe már nem kell belefőzni. Mondani sem kell ugye, hogy jó minőségű, lehetőleg juhbeles frankfurti virslit használunk. Karikákra vágjuk, belekeverjük a forró levesbe, és már kész is vagyunk.
Hozzá a desszert, a rizsfelfújt, tessék.
A rizskoch már eggyel macerásabb, és jóval tovább is tart, de semmi pánik, simán el tudják készíteni kezdők is.
Először főzünk egy ízesített tejberizst. 25 deka (azért sem kezdek el grammozni), lehetőleg kerek szemű rizst egy vastag talpú edényben felteszünk főni egy liter tej és 2 deciliter víz keverékében. Amíg még hideg, ráreszeljük két citrom héját, hozzádobunk vagy 10-15 dkg mazsolát, 10 deka cukrot, kevés sót, egy-két evőkanál vaníliakivonatot (vagy egy rúd vaníliát kikaparva, de ez a mostani vaníliaárak mellett durva luxusnak számít), megkeverjük, lefedjük, és takarékon elkezdjük főzni.
Nem nagyon kevergetjük, nehogy szétessenek a rizsszemek, de azért időnként ellenőrizzük egy fakanállal, hogy mi újság alul. Ha jól záródó edényünk van, időnként akár el is zárhatjuk alatta a hőforrást.
Ezzel elszórakozunk vagy egy órán át, nagyjából ennyi idő alatt fogja felszívni az összes folyadékot a rizs. Ekkor átszedjük egy másik tálba, hogy gyorsabban hűljön, és haladjunk vele. Közben szétválasztunk 5 tojást, a sárgákat kikeverjük 5 deka puha vajjal, és hozzáforgatjuk a már nem forró rizshez.
Kikenünk egy megfelelő méretű tepsit vajjal, megszórjuk zsemlemorzsával, hogy ezzel is teljen az idő, és még tovább hűlhessen a rizs. Habbá verjük a tojásfehérjéket, és apránként azt is hozzáforgatjuk a masszához. Az egészet beletöltjük az előkészített tepsibe, a tetejét elegyengetjük, majd betoljuk a sütőbe, és 180 fokon, nagyjából egy óra alatt megsütjük. Ha nagyon pirul a teteje, takard le sütőpapírral.
Amikor kész, még mindenképpen várjunk vele egy kicsit, hogy szeleteléskor ne essen szét. Utána kockákra vágjuk, és kezdődhet a lakoma.
Nos, kérdés még, hogy mit főzöl holnap?
Kiemelt kép: részlet A gyerekek jól vannak című filmből (Forrás: iMDb)
