Mára szinte népbetegség lett az ételallergia. Sajnálatos, amikor erről lekicsinylően nyilatkoznak emberek – csakúgy, mint a depresszióról és pánikbetegségről –, de gyakran megtörténik. Pocskondiázzák még a szülőket is, akik „elhiszik a gyerek hisztijét” a laktóz- vagy gluténallergiáról.
Sokan meg vannak győződve arról, hogy az ételallergiások maguknak találják ki az egészet. Ebből is látható mennyire nem érti az átlag, hogy ez komoly betegség, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sőt, beszélni kell róla!
A nagyszülők, dédszülők még hírből sem ismerték az ételallergiát. Mi volt más akkoriban, és mi változott, ami ennyire érzékennyé tette az embereket az elfogyasztott ételekkel kapcsolatban? Talán más volt a liszt minősége, vagy a tehenek legeltek másfajta füvet, és tejeltek egészségesebbet? Lássuk, hogy elődeink életmódja miben különbözött a maitól.
Illusztráció: Fortepan/Morvay Kinga (1937)
1. Valódi, szezonális ételeket fogyasztottak
Az 1900-as évek elején őstermelőktől, kis gazdaságoktól kerültek piacra az ételek. A tartósítószerek nem voltak még széles körben elterjedve, az ételek természetes frissességüket őrizték. Amelyik megromlott, azt egyszerűen kidobták. Ez azonban ritkán fordult elő, mivel a megvásárolt termékeket hamar megfőzték, feldolgozták. Nem volt felhalmozás. Nagyüzemileg előállított, adalékanyagokkal teletömött élelmiszerek sem voltak, így eleink táplálkozása tápanyagban gazdag volt. Ez tette lehetővé számukra, hogy annyi tápanyaghoz jussanak, amennyi a frissen termett zöldségekben gyümölcsökben és a frissen vágott állatok húsában létezik. A csecsemők nem tápszereket, hanem anyatejet kaptak, ami minden időben, megfelelő hőfokon állt rendelkezésükre.
2. Nem diétáztak, és nem játszottak könnyelműen a testükkel és az anyagcseréjükkel
Szezonálisan termő gyümölcsöket, zöldségeket fogyasztottak. Nem számolták a kalóriát, hiszen úgyis ledolgozták, elégették azt a mennyiséget napközben. Nem fogyókúráztak betegesen, nem akartak folyamatosan lesoványodni. Köszönhető volt ez annak is, hogy nem volt médium, amin keresztül folyamatosan azt sugallták volna nekik, hogy nem néznek ki elég jól.
Az élelmiszeripar még gyerekcipőben járt, ezáltal kénytelenek voltak ételadalékoktól mentes ennivalókat fogyasztani. Egészséges volt az anyagcseréjük, mivel a szervezetük igényei és vágyai szerint étkeztek.
3. Az ételt otthon főzték meg hagyományos elkészítési módszereket használva
Feldolgozott étel vásárlására nem volt lehetőség, és étteremben enni ritka luxus volt. Nagyszüleink szerencséjére ezek a szokások valóban kedvező hatással voltak az egészségükre.
4. Nem ettek génmódosított ételeket, élelmiszer-adalékokat, stabilizátorokat és sűrítő anyagokat
Az ételeket még nem kezelték adalékanyagokkal, antibiotikumokkal és hormonokkal, melyek segítenek megőrizni az eltarthatóságukat a fogyasztók egészségének kárára. A mára jellemző nagyüzemi élelmiszer-előállítás az összes mesterséges összetevőivel még csak csírázott a korai 1900-as években.
5. Elfogyasztották az egész állatot, ebbe beletartoztak az ásványi anyagokban gazdag csonterőlevesek és a belsőségek is
Az állati csontokat megtartották vagy vásárolták, hogy erőlevest és csontlevest készítsenek belőlük, melyek mindig különleges helyet foglaltak el az asztalnál. Ezeket az ételeket nagyra értékelték gyógyító tulajdonságaik miatt, és soha semmi nem ment veszendőbe.
6. Nem mentek orvoshoz, amikor úgy érezték, hogy betegek
És azért sem mentek dokihoz, hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak. Az orvosi látogatások a baleseti sérülteket vagy az életveszélyes betegségben szenvedőket mentették meg.
Amikor lázasak lettek, megvárták, hogy elmúljon. Amikor rosszul érezték magukat, leveseket, erőlevest ettek, és sokat pihentek. Nem volt orvos- vagy nővér-gyorshívójuk, de sokkal jobban bíztak a test természetes gyógyulási folyamatában, mint mi manapság. Az ételük volt az orvosság, függetlenül attól, hogy ezt felismerték vagy sem.
7. Sok időt töltöttek a szabadban
Nagyszüleinknek nem volt választásuk, hogy bent maradnak a lakásban, és játszanak a telefonjukkal vagy a számítógépen, vagy kint játszanak erdőn-mezőn. Gyerekként szabadtéri játékaik voltak, hintáztak, bújócskáztak, fogócskáztak a réten, vagy a kertben, biciklivel jártak vagy gyalog, néha lovaskocsin. Felnőttként pedig szinte egész nap fizikai munkát végeztek, nem volt szükségük konditermekre sem.
Hogyan hatnak mindezek az ételallergiára?
A táplálkozás befolyásolja testünk összes sejtjét. Egészségünk a táplálkozásunktól, étrendünktől függ. Ismered a mondást? „A halál a belekben lakozik” – a szennyezett emésztőrendszer a betegségek igazi forrása. Egész immunrendszerünk azt tükrözi, ami a beleinkben rejtőzik. Ha a táplálkozás nem megfelelő, akkor minden sejt, minden szövet és szerv integritása sérülést fog szenvedni, így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy bizonyos élelmiszerekre érzékenységet, allergiát váltanak ki.
Több mint fontos, hogy ne kínozzuk magunkat cukorral, zsírral és túl sok fehérjével! Fogyasszunk viszont rostban gazdag ételeket, bőségesen igyunk vizet és mozogjunk rendszeresen.
