A minap lelkendezve közölte a kamasz lányom, hogy milyen jó a barátnőjének, hazaért a suliból, és nincs ebédje, úgyhogy helyette ehet csokit egész délután. Én mondjuk elég hülyén néztem rá: mi ebben a jó? Hamarosan persze nekik is nyilvánvaló lett, hogy semmi, a kislány föl-alá lézengett, nyitogatta a hűtőajtót, hogy vajon mivel csillapíthatná a csillapíthatatlan kamaszétvágyát.
A lányom folyamatos videókapcsolatban támogatta őt lelkileg, és dobta be a jobbnál jobb ötleteket – ugye, a kibicnek semmi se drága – csináljon zacskós levest, gofrit meleg szendvicset, de valahogy mindegyik akadályokba ütközött. Én meg, mivel nagyon rosszul tűröm, ha egy gyerek éhes, felvetettem, hogy süssön egy rántottát, szereti? Persze, szereti, csak nem tud. Palacsinta? Hát, olyat még sose csinált. Akkor valami főzelék a mélyhűtőből? Nos, igazából azt se még.
Hát akkor mit?
Erős önuralmat gyakorolva, nem kezdek el sápítozni, meg „régen minden jobb volt”-ozni, és megpróbálok nem párhuzamot vonni nagyanyáink korával, amikor az ebédfőzés úgy kezdődött, hogy levadászta az ember a csirkét, megpucolta, vagy tésztát gyúrt, és csak utána jött a mai értelemben vett főzés.
Engedd be a gyereket a konyhába! (Fotó: Pixabay)
És nem mesélek hosszan a saját gyerekkorunkról sem, amikor 12 évesen, a barátnőmmel az volt a hobbink, hogy előkaptuk a Horváth Ilonát, megnéztük, mi van otthon, és sütöttünk-főztünk, mint a nagyok. Volt ott fél centis karamellréteggel borított dobos tortától a belül még nyers sült csirkéig minden, de csak amíg bele nem jöttünk, rá nem éreztünk, hogy hogy kell.
Szóval nem beszélek arról, hogy „ezeknek a mai fiataloknak” miért áll meg a konyhai tudománya a nutellás kenyérnél, na jó, esetleg még smoothie-t is tudnak készíteni, ha van blender. Arról viszont érdemes elmerengeni, hogy jó-e ez így. Nem.
Meggyőződésem, hogy ajándékot nyújtunk át nekik, amikor megtanítjuk őket gondoskodni magukról, és most nem arra gondolok, hogy adunk neki halászhálót: menjél, fiam, ott a Duna, az lesz vacsorára, amit fogsz, de legalább a meglévő alapanyagokból képesek legyenek elkészíteni valami egyszerűt. Nyilván továbbra sem ők fogják megfőzni a karácsonyi menüsort tizenkét főre, de nem is lézengenek éhesen, ha éppen elfogyott otthon a főtt étel.
Ott van, figyel
Első és legfontosabb lépés, hogy a gyerek gyakran legyen veled a konyhában, amikor főzöl. Az nem baj, ha számodra ismeretlen emberek izgalmas életének történeteiről karattyol közben megállíthatatlanul, sőt annál jobb, rögtön két legyet ütsz egy csapásra, mert még azt is megtudod, hogy mi foglalkoztatja éppen. A lényeg, hogy ott legyen, és nézze a kezedet.
Főzni ugyanis nem úgy tanul meg az ember, hogy recepteket tud, hanem úgy, hogy először megismer, és el tud végezni bizonyos eljárásokat. Hogyan kell felvágni a hagymát, megpucolni a krumplit, felnyitni egy konzervdobozt (nem röhög!, tényleg), feltörni és elhabarni egy tojást. Hogyan vigyázzon a konyhai higiéniára, nehogy a nagy igyekezetében összehozzon egy ételmérgezést. Itt kezdődik, nem a julienre vágással meg a szuvidálással.
Nem egy bonyolult dolog: odahívjuk, amikor főzünk, megmutatjuk, később pedig a kezébe adjuk, most te jössz.
Egyébként egy kukta akkor is nagyon hasznos, amikor még tökéletesen fogalmatlan. Behozhatja a tojást a spejzből, kidobhatja a szemetet, előveheti neked a habverőt, és közben rögzül a fejében, hogy minek hol a helye. Próbáltál már idegen konyhában főzni, ahol még a sót sem találtad? Akkor tudod, miről beszélek.
És mi van, ha leesik egy-egy tojás? Nem dől össze a világ! (Fotó: Pixabay)
Fő a biztonság!
A következő körben, amikor már úgy gondoljuk, hogy tud koncentrálni, és van felelősségtudata, jöhetnek a veszélyes dolgok. Hogyan bánjon a nagy késsel, melyik ételhez hogy készítsük elő a zöldséget, a húst. Nyilván nem féldisznót kell feldolgoznia, de mondjuk zöldséghámozó kiskéssel nem biztos, hogy kockákra tud vágni egy kiló combot a pörkölthöz. Pedig milyen jó lesz, ha nem neked kell csinálnod!
És akkor egyszer csak elérkezünk a hőforráshoz. Nálunk alapszabály, hogy ha egyedül, felnőtt nélkül vannak otthon a gyerekek, nem gyújthatnak tüzet, és nem használhatnak forrósodó dolgokat, beleértve a vasalót, a tűzhelyet és a gofrisütőt is. Ezt a tabut előbb-utóbb fel kell oldani, különben nem tudnak főzni. Nem könnyű ettől a tilalomtól elszakadni, bár a szülőnek nehezebb, a gyereknek meg mi sem egyszerűbb. Úgyhogy feltétlen meg kell tanítani, hogy mielőtt elhagyja a konyhát, ellenőrizze: biztosan mindent elzárt és kikapcsolt-e?
Ebből már étel lesz
Mielőtt önálló projektbe fog a gyerek, nyilván látta már, hogy hogyan kell csinálni, sőt ki is próbálta az ellenőrzésünk alatt:
- Hogyan kell vizet forralni, tésztát, krumplit főzni, mennyi só kell bele. Ez a legegyszerűbb megoldás, és bár nem egy Wellington-bélszín, mindig étel lesz a vége.
Egyszer csak elkészül valami ételféleség. (Fotó: Pixabay)
- Hogyan kell serpenyőben sütni, zsiradékot hevíteni, rántottát, omlettet, tükörtojást készíteni, virslit sütni.
- Később jöhet a rántás is. Ha képes vízben (fagyasztott) zöldségeket főzni és rántást készíteni, gyakorlatilag megvan a főzelék. Feltéve, hogy megmutattuk neki, hogy nem lesz csomós. Ha a gyengébb ellenállás irányába megyünk, jó lesz a habarás is.
- Hogyan készül a pörköltalap, és mi minden lehet belőle. Bármi.
- A bő olajban sütés már haladó szint, és nem azért, mert olyan nehéz, hanem mert olyan veszélyes. Ha ragaszkodunk a panírozott dolgokhoz, amiből egyébként, kis szerencsével elég jók is kaphatók fagyasztva, válasszunk olyat, amit sütőben is meg lehet sütni. Fánkot meg úgysem fog most még.
- Palacsintasütés, gofrisütés. Egyik sem egy nagy kaland, nyolc éves kortól nyugodtan rábízhatjuk a gyerekre.
Ezzel a tudással már el tud készíteni magának egy egyszerű, de meleg ebédet, feltéve persze, hogy talál hozzá alapanyagot. Határozottan megkönnyítjük a dolgát, ha tartunk otthon hagymát tésztát, krumplit, babkonzervet, fagyasztott (esetleg grill) zöldségeket, kuszkuszt, panírozott húsokat, tojást, sajtot, virslit, meg amit még enni szoktunk, és könnyen elkészíthető. Zacskós levest inkább ne, mindennek van határa. A nyomokban zöldséget tartalmazó ízfokozó keményítővel ugyanis nem étel.
Természetesen ettől még nem lesz a gyerek egy Gundel Károly, viszont egészen jól ki tudja vágni magát váratlan helyzetekben. Ráadásul, ha megvannak az alapok, már önerőből is tud építkezni, fejlődni. Főleg, ha nem stresszel rá a dologra, hanem szabad alkotásként tekint a főzésre, és el meri ereszteni a fantáziáját.
