Kalácsot sütni nem egy agysebészet, habár nem is mindennapi tevékenység. Ha már rászánod magad, hogy idén az incifinci bolti kalács helyett magad készíts a húsvéti asztalra egy gyönyörű behemótot, csináld szabályosan, hatos fonással! Hatásos belépő minden társaságba, onnantól kezdve kulináris tótumfaktumként fognak rád tekinteni.
Mondom is rögtön a húsvéti foszlós kalács receptjét:
2,5 deka élesztőt felfuttatunk két deci langyos tejben, amibe belekevertünk egy evőkanál mézet vagy cukrot. Közben kimérünk fél kiló lisztet, keverünk bele kis sót. Megolvasztunk 5 deka vajat, szétválasztunk egy tojást, most csak a sárgájára lesz szükségünk, a fehérjét lefagyasztjuk. Ennyi előkészületre van szükség, ezután mindent hozzáöntünk a liszthez, és adunk hozzá még három evőkanál mézet (cukrot), és még vagy egy deci langyos tejet, de apránként, lehet, hogy a végére már nem is lesz szükség. Bár az is előfordulhat, hogy kicsivel több kell bele, mint három deciliter.
És akkor nekiállunk dagasztani.
Kiváló kollégák vagyunk (Fotó: Belső Olga)
Hajnival ellentétben én hiszek a dagasztógépben, annál is inkább, mert bevált. Ismerjük egymást, figyelünk egymásra, látom, mikor kell még bele folyadék, mikor liszt, mikor fáradt, szóval boldogan és harmóniában élünk együtt. Fájna, ha el kellene szakadnunk egymástól.
Mindazonáltal a dagasztógép egyáltalán nem feltétele a kalácskészítésnek, mivel kézzel is lehet jó tésztát dagasztani. Először fakanállal, aztán, amikor már piros a tenyerünk a nyelétől, eldobjuk, és puszta kézzel folytatjuk. Kemény meló, de megéri, bár azt hiszem, hogy a foszlós kelt tésztákkal való meghitt kapcsolatomról már többször megemlékeztem itt.
Akkor vagyunk kész a dagasztással, amikor a tészta teljesen összeállt, elvált az edény falától, masszívan kapaszkodnak a sikérszálak, vagyis nyúlik a tészta, viszont már nem ragad a kezünkhöz. Na jó, maradjunk abban, hogy meg tudjuk fogni anélkül, hogy csupa szutymák lenne tőle a tenyerünk.
Ha ezt az állagot elértük (ne legyenek illúzióink, ez minimum tíz perc kőkemény munkát jelent, vagy vidáman fütyörészést a dagasztógép mellett), mehet megkelni a kalács, langyos helyen, duplájára. Közben elmerengünk rajta, hogy még a gyerek haját sem sikerült soha normálisan befonni, sima hármas fonással sem, hát mit akarunk mi a hatossal? Nos, a tészta nem ugrál, nem sipákol, hogy húzom, nem akar elszaladni közben, nem kócolódik, és nem akar mindennap másmilyen lenni, szóval ideális alany a bénázásra gyakorlásra. Egyébként ha megérti az ember a hatosfonás logikáját, megy az, mint a karikacsapás.
Amikor megkelt a tésztánk, készítünk belőle egy viszonylag szabályos formát, amit szemre el tudunk vágni hat egyforma darabra, majd az összes darabból kukacot formálunk.
És akkor most a vizuális alkatok kedvéért mutatom a dolgot videóval is, így készül a húsvéti hatosfonás:
Először felvisszük a két szélső szálat, mintha át akarná magát ölelni a tészta, és a felül lévőt lehozzuk középre. Ezek a másik szélről felkerülő karok dolgoznak mindig, ennyi a dolog logikája.
Amikor elfogytak a tésztakukacok, alul is összetapasztjuk a szálakat, kissé alágyűrjük, majd áttesszük egy kizsírozott tepsire, és még egyszer megkelesztjük, mivel formázott tésztáról van szó.
Megkenjük tojással, majd betoljuk a 180 fokra előmelegített sütőbe. Ha nagyon pirul, dobunk rá sütőpapírt, egyébként süssük csak türelemmel, nehogy nyers maradjon a közepe. Nagy darab tészta, nem fogja elkapkodni a dolgot.
Ne feledd, rögtön kettőt süss! (Fotó: Belső Olga)
Ugyanezzel a tésztával egyébként sós kalácsot is lehet sütni, ebben az esetben a mézet (cukrot) elhagyjuk, és kicsit több sót teszünk bele. De süthetünk bele mazsolát, aszalt vörösáfonyát is, vagy amit akarunk.
További nagyon fontos tapasztalatom a témában, amit úgy érzem, hogy feltétlen meg kell osztanom: ha azt akarod, hogy legyen otthon kalács, rögtön kettőt kell sütni, mert az elsőt úgy széttépi a család még azon melegében, mint az orkok a zsákmányt. Csak amikor már jóllaktak, akkor fordulhat elő, hogy rendes úri gyerekekhez illő módon, szeletenként fogyasztják a kalácsot. A másodikat.
