A nyár nem is igazi, ha nincs édes, lédús görögdinnye. Pedig régebben egyáltalán nem ilyen volt dinnye, hiába termesztik már legalább ötezer éve.
Akkoriban a görögdinnye kesernyés, nagyon kemény, sárgás-fehéres húsú gyümölcs volt. Nem is az íze miatt termesztették, hanem a benne lévő rengeteg vízért. Hűvös, száraz helyen sokáig elállt, aszálykor elővették, és péppé verve nyerték ki belőle a vizet – olvasható a 24.hu-n.
Amikor aztán kialakult a görögdinnye egy olyan mutációja, amelynek nem volt borzasztó az íze, azt termesztették tovább. A harmadik századi források már édesnek nevezik a dinnyét, de a húsa ekkor még sárga volt.
A nemesítési folyamat évszázadokig tartott, a 14-15. századból ismerünk olyan ábrázolásokat, amelyeken már piros színű a dinnye belseje. Ezzel együtt a cukortartalma is nőtt, genetikailag ugyanis összefügg a két jellemző.