Egészen csodálatos világban élünk, a problémáink mind gombnyomásra oldódnak meg. Van már tojásfőző gépünk meg joghurtkészítő gépünk is, csak minek? Persze-persze, főtt tojásnak meg joghurtnak, de ha egy különösen őszinte pillanatunkban magunkba tekintünk, hamar rájövünk, hogy tök fölöslegesen. Tojást egy kis lábosban, a mikrón lévő óra segítségével is meg lehet főzni a kívánatos állagúra (lágy tojás: forrástól számítva 3 perc, félkemény: 6 perc, kemény 10 perc), a joghurtkészítés meg még ennél is egyszerűbb, mert még az időt sem kell mérni.
Házi joghurt, a harmadik üveggel már megettem (Fotó: Belső Olga)
Természetesen adódik a kérdés, hogy miért készítene az ember otthon joghurtot, amikor csak leemeli a boltban a polcról, és tessék, már kanalazhatja is. Azért, hogy ne kelljen másfél deci joghurtonként a szemétbe dobni egy soha az életben le nem bomló műanyagpoharat.
De megéri-e otthon pepecselni vele, vagy az egész csak sötétzöld széplelkűsködés?
Nos, határozottan állítom, hogy megéri, leginkább azért, mert olyan viccesen egyszerű, hogy mire megszokja a tudatunk a gondolatot, hogy most pedig joghurtot csinálunk, már készen is vagyunk. Tényleg.
A joghurt ugyebár tejből készül, különböző kultúrák segítségével. A kultúrát (tudom, könyvből szerzi az ember – jó vicc volt) ebben az esetben egy pohár bolti joghurtból szerezzük, és ha ügyesek vagyunk, ez volt az utolsó, amit életünkben meg kellett vásárolni. A kultúra, jelen esetben, lactobacillusokból és különböző gombákból, baktériumokból áll, amik a tejsavas erjedésért felelősek, és a joghurtban laknak. Ez az, ami a reklámokban olyan rejtélyesen cseng (bifidus valami), és mivel senki nem tudja, hogy miről van szó, de latinul van, állati meggyőzően hangzik. Maradjunk abban, hogy nagyon-nagyon sokféle mikroorganizmus létezik, ami képes a tejet joghurttá fermentálni, és nem igazán érdemes hasra esni egyiktől sem. Egyszerűen csak teszik a dolgukat, ami igazán szép tőlük. Ez a sokszínűség egyébként az, ami határozottan jót tesz a bélflórának.
Hogyan készül a házi joghurt?
- Felmelegítjük a tejet
- Belekeverünk két kanál joghurtot
- Betesszük száraz dunsztba és másnapra kész.
Házi joghurtot lehet készíteni házi és bolti tejből egyaránt, sőt még laktózmentesből is. A nagykönyv szerint minél zsírosabb tejet érdemes 20-30 percen át, 80 fok körüli hőmérsékleten főzni, vagy 15 percig 90 fok körül, de ha ez tényleg követelmény lenne, ami nélkül nincs joghurt, bele sem kezdtem volna ebbe a cikkbe.
Szóval, ha nyers tejünk van, amihez leginkább tejautomatából tudunk hozzájutni, akkor forraljuk fel, majd hűtsük le annyira, hogy az ujjunkat simán bele tudjuk dugni. Ha bolti tejünk van, akkor a forralást nyugodtan átugorhatjuk: egyszerűen melegítsük fel a tejet annyira, hogy ne égesse az ujjunkat. Összehasonlításként gondoljunk a fürdővíz hőmérsékletére, valami olyasmire lesz itt is szükség.
A meleg tejbe kanalazzunk bolti natúr joghurtot, nagyjából egy liter tejhez két evőkanállal, és keverjük el. Nem kell homogénre vagy csomómentesre, csak úgy tessék-lássék.
Az így beoltott tejet töltsük tiszta üvegekbe, lazán csavarjuk rá a tetejüket, majd tegyük be dunsztba a paplanok közé. A joghurtban lévő mikroorganizmusok elkezdenek dolgozni, a dunszt pedig gondoskodik közben a folyamathoz kívánatos hőmérsékletről.
Másnap kiszedjük a dunsztból az üvegeket és csodálkozva látjuk, hogy kész a selymesen finom és egészséges, adalékmentes házi joghurt. Tehetsz bele gyümölcsöt, szörpöt, házi lekvárt, készíthetsz belőle turmixot, sütheted sütibe vagy kanalazhatod csak úgy, mert finom.
