Karácsonykor a halászlé már-már kötelező fogásnak számít, legalább annyira hozzátartozik az ünnephez, mint a szaloncukor, a bejgli meg a mézeskalácsillat. De amíg év közben vidáman elvagyunk egy gyors bajai halászlével, karácsonykor nincs mese, passzírozunk. Vagy hozatunk valahonnan passzírozott halászlevet, esetleg idősebb családtagjainktól jutunk hozzá, ami ilyenkor jár.
Kétségtelen, hogy kell némi önbizalom és bátorság, hogy az ember bele merjen kezdeni egy ekkora projektbe, de tanulni mindig érdemes, különösen – ebben az esetben – egy profi halszakácstól. Horváth Szabolcsot, a tiszaörvényi Hello Hal Halfalatozó tulajdonosát kérdeztem a tökéletes tiszai halászlé receptjéről.
Horváth Szabolcs halszakács (Fotó: Hello Hal)
A tényekhez mindenképpen hozzátartozik, hogy a halászlé eredetileg úgy készült, ahogy a most bajai halászléként ismert étel. Szabolcs a nagypapájától tanulta az alapokat, aki halászsegéd és a tiszai kiöntések halásza volt a Felső-Tisza-vidéken, és azt látta, hogy az általuk főzött – tehát nyugodtan autentikusnak tekinthető – halászlé kellékei elfértek az ember zsebében. Kellett hozzá egy fej hagyma, zsebkendőbe csomagolva só és pirospaprika, a halat kifogták a Tiszából, a vizet meg szintén onnan merték hozzá, és meg is voltak. Az így készült halászlé, élénk tűzön zubogtatva, nagyjából 40 perc alatt kész is volt.
Akkoriban még inni lehetett a Tiszából, amikor megszomjaztam, nagyapám a tenyerével elütötte a víz felső, poros rétegét és az alumíniumkanna tetejével mert egyet a vízből, azt ittuk
– mondja a halfalatozó tulaja.
Na de a világ azóta nagyot fordult, és nemcsak ezen a téren. Szabolcs szerint mára szinte társadalmi elvárás lett, hogy a halászlé jó sűrű legyen, pedig, állítja, nem attól jó, hogy megáll benne a kanál. Sokkal inkább az ízétől, a minőségi alapanyagoktól lesz igazán finom ez az étel is.
Miből van a szegedi halászlé?
Kezdjük tehát az alapoknál: milyen halból készüljön a halászlé, ami alatt mostantól a szegedi, passzírozott halászlevet értjük? Szabolcs szerint ez szinte teljesen mindegy, a hazai, édesvízi halak mind alkalmasak rá: ponty, busa, amur, harcsa, keszeg, bármi jöhet. Minél többféle halból készül, annál finomabb lesz, de valójában, ha kétféle összejön, már jók vagyunk. Ponty azonban mindenképpen kell hozzá, a karakteres íze miatt – szerencsére ez nem túl nagy elvárás, valószínűleg mi úgysem a vízre megyünk ki a karácsonyi halért, hanem a boltba.
Az alaphoz viszont egyelőre még nem halhúsra van szükségünk, hanem csak halcsontokra. Ebből öt liter halászléhez legalább egy-másfél kilót vegyünk, fejet, farkat, gerincet vegyesen. Megmosni nem kell, nem baj, ha kicsit véres, kicsit nyálkás – oké, értelemszerűen azért ne legyen gusztustalan –, pont ez kell a jó halászléalaphoz.
A passzírozást nem kell szó szerint venni
Egy nagy fej hagymát apróra vágunk, és zsiradékon megdinszteljük. Amikor a hagyma elérte a megfelelő állagot, vagyis megpuhult, hozzáadunk nagyjából 5 dkg jó minőségű fűszerpaprikát.
Megvárjuk, míg feloldódik, ami nagyon-nagyon fontos, különben nem lesz jó a halászlé,
majd azonnal felöntjük vízzel. Beletesszük, a csontot – a víz lepje el, sózzuk, és forrástól számítva legalább egy órán át főzzük.
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Amikor letelt az idő, leszűrjük a levet, például egy tésztaszűrőn át, és felfogjuk egy másik fazékban. Kicsit várunk, hogy ne égessük meg magunkat, és következhet is a nagy trükk, a passzírozás – ami Szabolcs szerint nem igazán hatékony módszer a csontok miatt. Sokkal többre megyünk, ha a kezünkkel leszedegetjük a csontokról az értékes halhúst, amit később botmixerrel pépesítünk.
Ezt a pépet azután visszahígítjuk a leöntött hallével. Nagyon fontos, hogy ezután alaposan ki kell forralni a halászlevet, amíg a habja el nem fő, különben szétesik, nem marad homogén, és akár meg is romolhat – már amennyiben nem faljuk fel mindet azonnal.
Mi kerül a halászlébe?
Ezen a ponton van már egy remek (és tűzforró) halászlevünk, de azért ezt-azt még érdemes belefőzni, hogy igazán gazdag legyen. Szokás bele halfilét tenni, ezzel kapcsolatban jó tudni, hogy a filé kifejezés nem azt jelenti, hogy szálkátlan, csak annyit takar, hogy a gerinc két oldaláról levágott halhús. Nem árt tehát óvatosnak lenni. Mehet bele patkó, ponty, busa vagy harcsa is, ha sikerül akkorát venni. Ha a halhús vékony, akkor nem is kell tovább főzni a levest, pár perc alatt úgyis bepárolódik.
Tehetünk a halászlébe belsőségeket, tejet és ikrát – vigyázzunk, ilyenkor már nem zuboghat a leves, mert könnyen szétesnek.
Fotó: MTI / Czeglédi Zsolt
Nos, ennyi volt a nagy mutatvány. Kóstoljuk meg a levest, és ha kell, tegyünk még bele sót. Ha nem érezzük elég sűrűnek, mert nem jött le elég halhús a csontokról, akkor passzírozhatunk még bele halfilét. Egyet ne csináljunk: gyufatésztát ne főzzünk hozzá, mert az aztán már végképp a dunai halászlé szférájába tartozik.
Vagyis csináljátok úgy, ahogy szeretitek, akkor jártok a legjobban. Tálaláskor kínáljunk mellé jó erős paprikát, esetleg egy kis csésze halászlébe karikázva, így sokkal jobban szabályozható, hogy mennyire szeretnénk csípősen enni.
