Itt a január, és – maradjunk abban – nem ez az a hónap, amikor az embert felveti a pénz. Ezen persze minden évben elcsodálkozunk, végül is mi a francot csináltunk decemberben, hogy még januárban sincs pénzünk? De hát az élet nagy és visszatérő kérdéseit megfejteni nem tisztünk, a megoldáson dolgozni viszont annál inkább.
Személyes tapasztalatom, hogy a konyhán nagyon is sok pénzt meg lehet spórolni, viszont még ennél is sokkal jobb hír, hogy az olcsó ételekről rendre kiderül, hogy nagyon finomak, és még a legválogatósabb gyerek is lelkesen felfalja őket. Hiába, az alma nem esik messze a fájától, a gének makacs dolgok, meg folytathatnám még ezeket a bölcsességeket, de leginkább arra szeretnék kilyukadni, hogy
amikor olcsó ételekre gondolunk, nos, akkor vesszük elő a rég elfeledett (vagy nem), magyar paraszti ételeket, ezeknek a szeretete a vérünkbe ivódott az évszázadok alatt.
Mondok néhány példát. Kukoricamálé, amit most ugyebár polentának hívnak, és bizonyos berkekben menőnek számít, de hát attól az még csak egy puliszka. Vagy ott van a korhelyleves, a savanyú káposzta olcsó, és nem is kell bele más, legfeljebb egy kis füstölt kolbász és szalonna, és kész is az étel. Palacsinta, tejbe gríz, paprikás krumpli.
Tényleg, ismertek embert, aki nem szereti? Egyetemista korunkban, amikor anyagi értelemben komoly döntés volt, hogy együnk-e vagy igyunk, nos, akkor jöttünk rá a szobatársammal arra a nyilvánvaló tényre, hogy a krumpli remek dolog: három szemből előállítottuk kettőnk ebédjét, és még mindig voltak változatos gasztronómiai ötleteink, hogy mit csináljunk az összes vagyonunkként számon tartott, további hat szem burgonyával, ami nem fog többe kerülni 20 forintnál.
Mikor ettél utoljára pásztortarhonyát?
Vagy ott van a pásztortarhonya, amit szintén senkinek nem jut eszébe elkészíteni (kivéve talán a nagyikat), pedig nagyon olcsó, nagyon finom és nagyon könnyű megfőzni. A titka csak annyi, hogy jó kolbász kell bele, szóval lehetőleg ne most kezdjünk el kísérletezni, hanem válasszuk a bevált minőséget. Egy rúd kolbász mindig jó befektetés, ha kolbász van, minden van.
Pásztortarhonya. Egyszerű, finom, olcsó. (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 1 szelet füstölt szalonna
- 1 ek. olaj
- 1 fej vöröshagyma
- 1 kk. fűszerpaprika
- 25 dkg tarhonya
- 10-15 cm füstölt kolbász, felkarikázva
- víz
- só, bors
- 1-2 szem krumpli (de el is hagyhatjuk)
- hozzá savanyú uborka, vagy valami más savanyúság
Elkészítés
- A szalonnát kockákra vágjuk, és kevés olajon elkezdjük kiolvasztani a zsírját. Közben a hagymát is felkockázzuk, és már mehet is a fazékba, így egyszerre lesz jó a szalonna és a hagyma.
- Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a fűszerpaprikát, hagyjuk feloldódni zsírban, majd rádobjuk a tarhonyát és jól elkeverjük.
- Visszatesszük a tűzre (most megy bele a kockára vágott krumpli, ha szeretnénk) és felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi. Sózzuk, borsozzuk. Karikára vágjuk a kolbászt, azt is beletesszük a fazékba. Lefedjük, felforraljuk, majd lejjebb állítjuk a hőmérsékletet.
- Annyi percig főzzük, amennyi a tarhonyás zacskón áll. Amikor letelt az idő, bekukkantunk a fazékba, és ellenőrizzük, hogy az összes vizet felszívta-e a tarhonya, és megpuhult-e, de azért maradjon kicsit szaftos, mert úgy finom. Ha nem így van, adjunk hozzá még egy kis vizet és főzzük még pár percig.
Kész is van az ebéd, jó étvágyat hozzá!
