Mit süssünk? Hát palacsintát!

Úgy vagyok én a palacsintával, mint Gollam az Egy Gyűrűvel: egyszerre gyűlölöm és imádom. Gyűlölöm, mert hülyeségnek tartom – liszt, szóda, tojás, tej, mi ez, csiriz? –, táplálni alig táplál, cserébe viszont hizlal, és imádom, mert nem elég, hogy az előbbiek ellenére mégsem tudok neki soha ellenállni, de vesztemre a gyerekek is állandóan palacsintát követelnek, én meg állhatok a tűzhely mellett roskadásig, viszont legalább mindig megeszik, sőt palacsintába csomagolva még rendes tápanyagot is képesek magukhoz venni. A gyerekétkeztetést aznapra ki is pipálhatjuk, juhé.

Emiatt tisztelni is megtanultam a palacsintát. Az egyetlen étel, amit még soha, semmilyen körülmények között nem kellett kidobni, mert mindig elfogyott.

Olyan nincs, hogy valaki nem szereti a palacsintát; mégis, melyik palacsintát ne szeretné? A palacsinta tehát határozottan nem csiriz, hanem egy őssejt, ami bármivé átalakítható.

Ehetjük lekvárral, ez ugye a klasszikus megoldás, aztán kakaóval, fahéjas cukorral, újabban Nutellával. A túrós palacsinta viszont már egy szofisztikáltabb műfaj, azt nem csak úgy leveszi a polcról az ember, hanem el kell készíteni, lesz is recept alább.

Fotó: iStock

Ha pedig szintet lépünk, megérkezünk a Gundel- meg a csúsztatott palacsintákhoz, de persze a klasszikusokon túl is van élet bőven, mutatunk majd olyat is.

Aztán ott vannak a sós palacsinták, a hortobágyi húsos meg az olasz scrippelle m’busse, ami úgy hangzik, mintha valami majomagyvelő-étel lenne, pedig nem az, hanem parmezános palacsinta, forró húslevessel nyakon öntve. Kóstoltam, finom, időnként be is dobom itthon, nincs tiltakozás.

Nigella isteni túrós palacsintája

Ebből is látszik, hogy szinte minden nemzetnek megvan a maga palacsintaféléje. Az én személyes kedvencem az, amit Párizsban ettünk (crèpes), a Bretagne-ból származó vendéglátónk kínált meg vele, és alkoholos, mindjárt rá is térünk, de előbb nézzük az alap-palacsintareceptet, ami állítólag létezik. Bizony, vannak emberek, akik recept szerint sütnek palacsintát, és be kell, hogy lássam, működik, mert próbáltam – habár őszintén szólva én magamtól soha nem vesztegetném az időmet arra, hogy palacsintához méricskéljem a hozzávalókat.

A klasszikus palacsintatészta következik

Végy valamennyi lisztet, töltsd egy tálba. Keverj bele kevés sót, cukrot ne, mert le fog ragadni. Én szóltam. Csinálj középre egy lyukat, üssél bele tojásokat, úgy kettőt-hármat, de lehet négyet is, ha sok a liszt. Most jön a tej meg a habverő. A tejet lassan elkezdjük csorgatni a tojásokra, közben a habverővel középről kifelé haladva belekeverjük a lisztet. Nem mint az őrült, az egészet, hanem mindig csak a lyuk széléről vesszük, úgy haladunk. Aztán, amikor már belekerült annyi tej, hogy nagyjából az összes lisztet felvette, jöhet a szóda, amivel felhígítjuk… hogy is mondjam… palacsintatészta sűrűségűre. Ez a módja annak, hogy ne legyen csomós a palacsintatészta.

Oké, megkegyelmezek, tessék a szabatos recept.

Hozzávalók (kevés palacsintához)

• 20 dkg liszt
• 2 tojás
• csipet só
• 2,5 dl tej
• annyi szóda, amennyi kell
• kb. fél dl olaj

(Aki nem eszik tojást, nyugodtan kihagyhatja a masszából, a lisztben lévő keményítő is eléggé összefogja a palacsintát. Kipróbáltam, működik.)

Ha megvan a tészta, még nincs egészen nyert ügyünk, mert ki is kell sütni, de előbb a városi legenda szerint pihentetni kell.

Nos, ha rengeteg időd van, pihentesd nyugodtan, ki tilthatná meg, de akkor is palacsinta lesz belőle, ha rögtön nekiugrasz.

Menet közben persze sűrűsödni fog a tészta, mert a liszt megduzzad, ilyenkor teszünk bele még egy kis szódát.

Sütés előtt persze nem árt némi olajat is csorgatni a palacsintatésztába, ezzel a húzással elég sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat, de persze ha te az ecsettel serpenyőolajozás híve vagy minden egyes palacsinta előtt, hát csináld.

Fotó: iStock

A palacsintasütésnek is van technikája

Az első és legfontosabb dolog, az nem a palacsintasütő, mivel palacsintát nagyjából bármiben lehet sütni, hanem hogy az a „bármi” elég forró legyen – az sem baj, ha füstöl kicsit. Kiolajozzuk. Ha még nem forrósodott fel eléggé a serpenyő, fájdalom, a palacsinta le fog tapadni.

Ki kell tapasztalni, hogy mennyi masszát kell a merőkanállal a palacsintasütőbe csorgatni, hogy a megfelelő vastagságot kapjuk, ez a harmadik palacsintától már menni fog, onnantól kezdve meg rutinná válik a megszokott eszközökkel.

Hogy mikor kell megfordítani a palacsintát? Azt onnan tudjuk, hogy a teteje már nem nedves, megszilárdult, a széle pedig felpöndörödött, és ha megrázzuk, mozog, már nincs letapadva. Én szimultán két palacsintasütővel dolgozom, amivel eléggé megnövelem az esélyét, hogy még éjfél előtt összegyűljön annyi palacsinta, amivel jóllakik a család, szóval figyelni kell. Palacsintasütés közben nem nézegethetünk cicás videókat és nem olvashatunk regényt, koncentrálunk. Legfeljebb bepakoljuk a mosogatógépet, mert azt bármikor örömmel abba tudjuk hagyni.

A palacsintafordítással kapcsolatos zsonglőrmutatványokra most nem térnék ki, ezek kiválóan alkalmasak arra, hogy lenyűgözzük a gyereket az ügyességünkkel, egyébiránt jó lesz azt lapáttal is átfordítani a B oldalra.

Klasszikus túrós palacsinta

Igazi klasszikus, finom, szaftos, krémes, citromos-vaníliás ízű. Fogadjunk, hogy nyeltél egy hatalmasat! A bátrak ütnek bele egy tojássárgáját is, én a nyers tojás használatát nem szoktam forszírozni.

Hozzávalók (kb. 4 palacsintába)

• 25 dkg (fél)zsíros tehéntúró
• 1-2 evőkanál cukor, ízlés szerint
• fél citrom reszelt héja
• vanília (vaníliás porcukor, vaníliakivonat vagy igazi vaníliarúd kikapart magja, végső esetben vaníliás cukor)
• 1 evőkanál tejföl a megfelelő állaghoz

Elkészítés

A túrót villával összetörjük, és hozzákeverjük a többi hozzávalót, majd a palacsintákba töltjük. Ha sok időnk van, tegyük be a sütőbe, hogy megmelegedjen, ha nincs, mikrózva is jó, de mindenképpen melegen tálaljuk!

Bretagne-i palacsinta

Francia, tehát nyilván vaj van benne, meg konyak.

Hozzávalók

• vaj
• cukor
• őrölt fahéj
• konyak

Elkészítés

A forró palacsintát megkenjük vajjal, hagyjuk, hogy ráolvadjon. Ezután vékonyan megszórjuk kristálycukorral és őrölt fahéjjal, majd meglocsoljuk konyakkal. Feltekerjük, a két végét fölfelé tartva (nehogy kifolyjon belőle) megesszük. A gyerekek nem kapnak.

Csúsztatott palacsinta

Csúsztatott palacsinta. Úgy két percet élt, utána felfalták (Fotó: Belső Olga)

A csúsztatott palacsinta lényege, hogy a palacsintákból tortát építünk, és mindegyik lap közé becsempészünk valami finomságot. Mondhatni, ez a palacsinták szabadfogású flódnija. Tölthetünk bele vaníliakrémet, nutellát, lekvárt, máktölteléket, diótölteléket, csokit, meg ami még az eszünkbe jut. Személyes kedvencem a diós-kakaós csúsztatott palacsinta, ami a következőképpen készül.

Hozzávalók (kb. 20 palacsintához, vagy ahogy sikerül)

A diótöltelékhez

• 30 dkg darált dió
• 10 dkg cukor
• 1 marék mazsola
• 1 citrom reszelt héja
• csipetnyi fahéj
• 1 db alma reszelve
• kevés meleg tej

A kakaós töltelékhez

• 10 dkg instant kakaópor
• annyi tej, hogy sűrű, kenhető állagú legyen

Elkészítés

Először a töltelékeket készítjük el: összekeverjük a hozzávalókat. Az első kisült palacsintát egy tányérra csúsztatjuk, megkenjük a diós töltelékkel, majd beborítjuk a következő palacsintával. Erre a kakaós töltelék kerül, ami úgyis megfolyósodik a melegtől és az olajtól,

de annál jobb, mert az nagyon buja, amikor csorog a csoki, az íze pedig belediffundál a palacsintába. Ezt addig folytatjuk, amíg tart a palacsintából.

Ha a kakaótöltelék elfogy, készítünk újat, ha a dió van fogytán, akkor több kakaós réteget készítünk, mint diósat. A tetejére kakaókrém kerül, amit megszórunk dióval, majd felszeleteljük a tortánkat, és úgy fogyasztjuk.

Gesztenyés-almás palacsinta

Az receptnek számít, hogy egy kocka fagyasztott gesztenyemasszát kiolvasztunk, villával összetörjük, és hozzákeverünk két savanykás almát lereszelve? Mindenesetre isteni finom!

Vaníliás-barackos palacsinta

Sokan a rövidebb utat választják, és képesek vaníliás pudingport használni, ami keményítőből és aromákból áll, és ami óhatatlanul kihozza belőlem az állatot gasztrosznobot. Készítsünk rendes vaníliakrémet!

Fotó: istock

Hozzávalók

• 3 dl tej
• 2 tojás sárgája
• 2 evőkanál cukor
• vanília (vaníliás porcukor, vaníliakivonat vagy rendes vanília, legvégső esetben kristályvanillin)
• 1 csapott evőkanál liszt
• barack, a kedvenc fajtánkból

Elkészítés

Elkezdünk lassú tűzön melegíteni 2 dl tejet a cukorral és a vaníliával. Közben egy másik tálban elkeverjük a tojások sárgáját a liszttel és a maradék tejjel, majd beleöntjük a meleg tejbe, és addig főzzük kevergetés mellett, amíg be nem sűrűsödik. Ezt a vaníliakrémet kenjük a palacsintákra, megrakjuk barackszeletekkel, összehajtjuk, és lelkesen elfogyasztjuk.