Az élesztőpara után, amire viszonylag könnyű megoldást találni, lassan a szemünk láttára bontakozik ki a lisztpara is. A boltokból ugyebár már rég elfogyott a liszt, a szemfülesek hazahordták az utolsó zacskóig, a többiek meg osszák be, ami maradt. A legjobb tanácsom erre az esetre az, hogy mindenki nyugodjon meg! A dolgok jelenlegi állása szerint nem azért sütünk otthon kenyeret, mert nem lehet a boltban kapni, hanem azért, hogy ne kelljen elmenni érte, és mert rá is érünk éppen.
Na, de mi van akkor, ha ijedtünkben felvásároltunk egy csomó alternatív malomipari terméket? Bekerült a szekrénybe két kiló gríz, három zacskó zabpehely és lecsaptunk az utolsó zacskó réteslisztre? Most meg csak állunk és nézünk, hogy oké, de mit csináljunk belőle a tejbegrízen kívül?
Gríz => kávédaráló => liszt. (A szerző fotója)
Az egyik barátnőm a csicseriborsólisztben hisz, amit persze mostanában égen-földön nem lehet kapni. Szárított csicseriborsó viszont volt otthon, és úgy oldották meg a helyzetet, hogy kalapáccsal szemenként megzúzták a csicserit, majd kávédarálóban finomra őrölték. Ilyen, extrém sportnak is beillő malomipari aktivitásra nyilván senkit sem biztatnék, a kávédaráló bevetését azonban érdemes eltanulni tőlük.
Ha csak gríz van otthon, akkor abból főzünk
Kávédaráló segítségével készíthetünk lisztet a búzadarából. Kipróbáltam, működik. Mondjuk, nem szívesen darálnék így meg fél kiló búzadarát, de szükség törvényt bont. Nem is erre találták ki a kávédarálót, szóval én mindenképpen pihentetném két menet között, de 10 deka réteslisztet pár perc alatt gond nélkül elő tudtam állítani ezzel a módszerrel. Levest, főzeléket berántani, habarni már egy ekkora adag is bőven elég, innen is üdvözöl mindenkit a spenótom, amit az így készült liszttel rántottam be és remek lett.
Ha nincs kávédarálónk, akkor se ijedjünk meg, grízből is lehet főzni. Ott van mindjárt a túrógombóc, amihez kimondottan gríz kell, a gnocchi alla romana meg egyenesen grízből készül.
Aztán az indiai konyha is nagyon szereti a grízes édességeket, tessék, itt is van egy jó halava, vagyis darapuding recept. Nem egy ördöngösség, és nagyjából egész napra ellát kalóriával (ugye, milyen szépen fogalmaztam meg, hogy borzasztóan hizlal?)
Halava (indiai, török stb. darapuding)
Ez alapvetően egy édesség, de simán átalakíthatjuk sós étellé is, a recept végén ehhez is adunk útmutatót.
Darapuding. Lehet édes és sós is (Fotó: Getty Images)
Hozzávalók
- 3 dl víz
- 15 dkg cukor
- egy marék dió vagy más dióféle durvára vágva
- 10 dkg vaj
- 12 dkg búzadara
- ízesíthetjük kardamommal és kókusszal is, vagy amihez kedvünk van.
Elkészítés
- A vizet a cukorral felfőzzük, majd pár percig lassú tűzön forraljuk. Félretesszük.
- Lassú tűzön melegítjük a vajat és beleöntjük a darát, kevergetjük vagy 10-15 percig, amíg meg nem barnul kissé.
- Ekkor hozzácsorgatjuk a szirupot, közben folyamatosan kevergetjük. Beleszórjuk a diót is. Még 1-2 percig főzzük, utána lefedjük és hagyjuk, hogy a gőzben megpuhuljon a dara. 10 perc múlva fogyaszthatjuk is.
- Természetesen sós változatot is készíthetünk belőle, de akkor már ne indiai, hanem olasz módra! Ebben az esetben vaj helyett olívaolajat használunk, cukor helyett egy csipet sóval forraljuk fel a vizet, dió helyett fenyő- vagy napraforgómagot teszünk bele, de gazdagíthatjuk olajbogyóval vagy apróra vágott aszalt paradicsommal is. Ha nem bírsz magaddal, a végén parmezánnal is megszórhatod.
Zabpehelyből is süthetünk, például egészséges és finom pogácsát. Ebbe a receptbe szerencsére darabos zabpehely is kell, a három evőkanál zabpehelyliszt előállításával így percek alatt végez is a kávédarálónk.
Zabpelyhes pogácsa
Pogácsa nemcsak fehér lisztből készülhet (Fotó: Getty Images)
Hozzávalók
- 3 evőkanál darabos zabpehely
- 3 evőkanál zabpehelyliszt (zabpehelyből őröljük kávédarálóval)
- 25 dkg tehéntúró
- 2 tojás
- 1 kávéskanál só
- a tetejére reszelt sajt, magvak
Elkészítés
- A túrót áttörjük egy szitán. Hozzákeverjük a többi hozzávalót, majd hagyjuk egy kicsit pihenni. 10 perc múlva megvizsgáljuk a tészta állagát. Ha gyúrható, az remek, kinyújtjuk és pogácsákat szaggatunk a tésztából, tepsire tesszük, a tetejét megszórjuk sajttal és beküldjük a 180 fokra felmelegített sütőbe.
- Ha nem gyúrható, akkor két út áll előttünk. Az egyik, hogy teszünk bele még annyi zabpehelylisztet, vagy ha van, sima lisztet, hogy gyúrható legyen, vagy eleresztjük a pogácsa formájával kapcsolatos kispolgári berögződéseinket és elvárásainkat, és egy kiskanállal halmokat rakunk a masszából egy sütőpapírral kibélelt sütőlapra. Ennek is reszelt sajt megy a tetejére és szintén a sütőben folytatja a pályafutását.
- Nagyjából egyenletesen fog megsülni, amikor a sajt már szép piros, belül is jó lesz.
A zabpelyhes pogácsa persze soha nem lesz olyan foszlós és levegős, mint az, ami fehér lisztből készült, cserébe viszont sokkal egészségesebb, kellemes harapni- és rágni való, és nem üres kalóriával tömjük magunkat. Az is valami az ilyen mozgásszegény időkben.
