Tavaly ilyenkor teljes szívemből gyűlöltem a poloskákat. Nem telhetetett el úgy nap még szúnyogháló mellett sem, hogy ne kellett volna vadásznom ezeket a minihelikopter kártevőket – tényleg olyan a hangjuk -, miközben sűrű káromkodások között nyugtattam a visítozó lányaimat, hogy „ezek a büdös dögök csak hangosak, nem csípnek, ne sikíts már!” Az egész család folyton idegben volt a poloskák miatt, pedig belegondolva: nem is volt az akkora invázió, de bőven úgy érződött, hogy hadban állunk, amiért naponta négy-öt ilyen dögöt kellett levadásznom a lakásban.
A poloska is minek van?
Leginkább azért haragudtam rájuk, mert nem lehetett kiteregetni a ruhákat az erkélyre egész nyáron, mert tuti, hogy a legnagyobb figyelem ellenére is beették magukat a száradó ruhák közé. Amikor pedig a neten szembejött egy kép, hogy a poloskák bepetéztek valakinek a szekrényébe a gyerekruhákba, hát, akkor aztán végképp beszüntettem heves hányinger mellett az erkélyen teregetést, és elkezdtem gyűjteni egy szárítógépre.
Idén is arra készültem, hogy jön majd a poloskák hada, beszereztem még tavasszal a riasztó spray-t, ami drága , de azt ígéri, hogy távol tartja ezeket a büdös jószágokat, ám végül nem sikerült kipróbálni, mert az invázió elmaradt. Nyár elején volt pár tévelygő poloska, aki azt sem tudta, merre van az előre, azóta néma csend. Nem tudom, hogyan irtották ki őket, irtották-e egyáltalán, vagy milyen természetes/természetellenes ellenségük akadt, ami megtizedelte az állományt, de tény, hogy alig találkozunk velük itt, a budapesti panelben. A tavalyi háborúhoz képest nulla aktivitásuk van.
Színre lép az ősellenség: a zsizsik
Már majdnem fellélegeztem, hogy milyen jó, hogy az amúgy is gyászos nyarat nem kell poloskákkal hadakozva tölteni, ha már nyaralni nem lehet normálisan a járvány miatt, erre megjelent egy újabb ősellenségem: a zsizsik. Régen, gyerekkoromban a zsizsiket kellet keresni mindig a búzadarában, emlékszem, hogy anyám hogyan rázogatta a zacskót, mielőtt tejbegríz kezdett volna főzni, hogy biztos ne legyen benne a kis barna, kemény bogár. A boltból jöttek a zsizsikek, hogy szakadt volna rájuk az ég, mennyi tejbegrízes vacsorát meghiúsítottak!
Felnőve, háziasszonnyá érve már okosabb voltam, nem zacskóban, hanem üvegben tárolom a búzadarát és lisztet, egész jól megúsztam eddig (20 éve) ezeket a kártevőket, talán egyszer volt komolyabb fertőzés itthon, ami egy zacskó pirospaprikával szivárgott be a lakásba. De az is megállt a fűszereknél, bár komoly érvágást jelentett, mert minden fűszert, paprikát úgy ahogy volt, kihajítottam, azóta sem pótoltam szerintem mindent, mert gyakran előfordul, hogy csapkodom a homlokomat főzés közben, mert hiányzik egy kulcsfontosságú, félévente használt fűszer a polcomról.
A Psycho filmben éreztem magam a zsizsikektől (Részlet a filmből, forrás: Getty Images)
Na, de most! Most aztán nem álltak meg a fűszereknél. Hol volt az origójuk, nem tudtam megfejteni. Azt biztos, hogy nem a karantén miatt vásárolt két kiló liszttel és három zacskó tésztával jöttek be a lakásba, mert azok pont érintetlenek maradtak, cserébe találtam az abonettben, zabpehelyben, és egy szép kolónia zsizsik zsezsgett a tavalyi mézeskalács között is. Máskor is megtartottuk a mézeskalácsot, nem történt ilyen szörnyűség vele, idén viszont zsizsiktelep lett belőle. Dobozostul – az a jó kis karácsonyi fémdoboz, fáj a szívem érte! – ment a kukába, ahogy minden más élelmiszer is, ami gyanús volt, még akkor is, ha nem találtam konkrét zsizsiket benne.
Így alakult, hogy most üres a kamra. A szívem vérzik, mert nem szeretek pazarolni, és egész szépen összeállított kamraszekrényünk volt már, olyan, amiben minden alap élelmiszerből található egy-két zacskóval, mert ez három gyerek mellett kötelező. Amikor épp éhen akarnának halni a tele hűtő mellett, akkor kell a tartalék konzervből, rizsből, tésztából és kekszből – ennek most vége, kénytelenek lesznek beérni a friss ételekkel.
Mit lehet tenni a zsizsik ellen?
Hogy ne csak a siránkozás legyen, hanem érdemi információt is adjak, alaposan utánanéztem az invázió alatt, hogyan lehet megszüntetni a zsizsikjárást az otthonunkban. Nem tudom, végül melyik trükk vált be nálunk, mert mindent bevetettem egyszerre ellenük:
1. Csali a zsizsiknek – Tegyél ki nyitva egy keskeny szájú palackban egy kevés almalevet a konyhapultra, és csodálkozz rá, reggelre mennyi kártevőt elfogtál vele. Egy ismerősöm javasolta, aki ezzel a módszerrel nagyjából egy hónap alatt sikeresen megszabadult a dögöktől.
2. Kipakolás, fertőtlenítés – Minden szekrényt, minden pultot, _minden_mindent_ pakolj ki, alaposan nézz át, a polcokat masszív fertőtlenítővel töröld át. Ezután a lépés után mi térdig jártunk a zsizsikhullákban, annyit kinyírtam vele.
Vegyük fel a harcot a zsizsikkel (Fotó: Getty Images)
3. Dobj ki mindent! – Nem túlzás, hogy ha találsz zsizsiket egy fűszerzacskóban, akkor kidobod az összes fűszert a szekrényből. Lehetőleg egyből a lakáson kívüli kukába, mert ezek olyanok, hogy hamar visszamásznak a konyhai szemetesből a szekrényekbe. A zsizsik ugyanis lepetézik az élelmiszerekben, szóval hiába látod, hogy nem látod a kis barna bogarakat egy zacskóban, attól még lehet, hogy már benne van. Jobb ezt a csírájában elfojtani.
4. Babérlevéllel a zsizsik ellen – Bár jó ötlet egy feromonos csapdát is beszerezni, de ha a természetesebb megoldások híve vagy, akkor használd a babérlevelet ellenük, mert elvileg azt utálják. A javaslat szerint őrölt babérlevelet kell kis textilzsákban – vagy pl. teafilterben – tenni minden szekrénybe, ez távol tartja a zsizsiket az ételektől.
5. A fagyasztós trükk – Bevett gyakorlat a zsizsik ellen az is, hogy amint behozod a lakásba a megvásárolt terméket – főleg a lisztet, darát, rizst, egyéb gabonát -, rögtön beteszed egy napra a mélyhűtőbe, mert ez elfojtja bennük még a zsizsik ötletét is.
