Ahogy a hinduizmusban a szent tehén ajándékai között tartják számon a tej mellett a vajat és a joghurtot, úgy ennek a gondolatmenetnek a mentén, kissé ugyan önkényesen, mégis találóan, mi meg a nyár ajándékai közé soroljuk a különböző aszalt finomságokat, a sárgabaracktól a paradicsomig. Mert hát, nem elég, hogy ilyenkor érnek meg az alapanyagul szolgáló gyümölcsök, ráadásul még megbízható és kitartó melegre is szükségünk van hozzájuk, ezt pedig csak a nyár adja nekünk.
Az aszalás egy végtelenül egyszerű, ősi tartósítási eljárás. A lényege, hogy kivonjuk a gyümölcsből a vizet, így a kórokozók nem tudnak benne elszaporodni, magyarul, nem tud megromlani. Ma persze már ezt is gépesítették: ahogy befőző gépet, tojásfőző gépet meg joghurtkészítő gépet is lehet vásárolni csillió forintért, hozzátenném, teljesen fölöslegesen, úgy aszalógépet is lehet kapni, szintén teljesen fölöslegesen, kivéve, ha valaki beteges mértékben elektronikafüggő. Ismerek ám ilyen embert és roppant viccesnek találom, hogy szinte minden eszköze kettőhússzal, de legalábbis négy ceruzaelemmel működik, van elektromos papírszél rongyosító gépe (ne is kérdezzétek) meg elektromos fejtetű irtója (hozzá lányai). Szóval minden bizonnyal ez is egy világnézet, ezzel szemben én amondó vagyok, hogy ami magától is megtörténik, azt teljesen fölösleges nagy erőkkel forszírozni.
Márpedig amit kiteszünk a napra, az előbb-utóbb magától is kiszárad.
Szóval, az aszaláshoz alapanyagra, meg legfeljebb elhatározásra van szükség. Az alapanyag bármilyen gyümölcs lehet, amiből sok van és pillanatnyilag nem igazán van kedvünk sokat foglalkozni vele. Megenni túlzás lenne ezt a mennyiséget, befőzés helyett meg inkább csobbannánk egyet, ráadásul nem is hiszünk a hozzáadott cukorban. Ilyenkor két lehetőség közül választhatunk: az egyik, hogy bevágjuk a termést a fagyasztóba, a másik meg, hogy kivágjuk a napra. Oké, előbb kimagozzuk.
Aki járt már arab vagy mediterrán országban, annak bizonyára feltűnt, hogy a soha havat nem látott, lapos tetőket valami piros vagy barna dolog borítja, ami rövid úton kikövetkeztethető, hogy paprika, paradicsom, füge vagy datolya, esetleg más, és arra várnak, hogy megaszalódjanak. Könnyű nekik, mindig süt a nap. Nekünk persze nincs ilyen szerencsénk, főleg idén nyáron, ami keddre esett, úgyhogy az aszalás mégiscsak igényel némi tervezést is, az alapanyagon kívül.
Aszalt füge egy görög teraszon (Fotó: Profimedia)
Először is ránézünk az időjárás-jelentésre, és ha nincs legalább három összefüggő, harminc fok feletti, napsütéses nap, akkor B tervet eszkábálunk, nehogy ránk rohadjon a gyümölcs, mint a rosszkor indított kovászos uborka. B terv lehet, hogy ma nem aszalunk, de még sokkal inkább az, hogy bementjük a sütőbe az aszalványt.
A napon szárított paradicsom romantikus szerelmeseinek mondom, hogy a világon semmi különbség nincs a napon aszalt, a sütőben szárított és az aszalógépben szottyasztott termés íze között.
Ez nem ágynemű, nem lesz napon szárított illata, sajnálom, ha valakit most kíméletlenül lerántottam a felhőkből a földre. Amitől más íze lesz, az az alapanyag, meg az olívaolaj minősége, amibe a végén beletesszük a paradicsomot, de erről majd később.
Aszalás a gyakorlatban
A ma kapható elektromos aszalógépek elődjei, amik persze analóg módon, nappal és széllel működtek, nagyjából minden udvarházban megtalálhatók voltak. Ezek úgy néztek ki, mint a keretre feszített szúnyogháló és egymás fölött helyezkedtek el, több emeletben. Ha nekünk ilyen nincs, hát sebaj, a tepsi meg a sütőrács is megteszi. Sőt, bármilyen tál vagy tálca is, de azért lehetőleg hőálló legyen, hátha a sütőben köt ki végül, és jó eséllyel valóban.
Az aszalás menete a következő: megmossuk a gyümölcsöt, ami lehet meggy, cseresznye, sárgabarack, szilva, paradicsom, de akár sárgadinnye vagy füge is, ami épp terem és sok van belőle (görögdinnyét ne, mert túl magas a víztartalma, nem marad belőle semmi, mire kiszárad). Az aprókat elég csak kimagozni, de azt muszáj, különben rászárad az aszalvány a magra és élvezhetetlen lesz. A sárgabarackot felezzük el, az őszibarackot legalább négyfelé vágjuk és sajnos meg is kell hámozni, a fügét elég félbevágni. A paradicsomot szintén félbe, de inkább négybe vágjuk és ki is magozzuk, ami annyit tesz, hogy az ujjunkkal kitoljuk belőle a magokat a zselével együtt. Vágásfelületükkel fölfelé, szépen, egymás mellett elrendezzük a gyümölcsöket. Ha nem rácsra tesszük, hanem tálra vagy tepsire, akkor tegyünk alá szilikonos sütőpapírt, nehogy odaragadjon.
Micsoda színek!(Fotó: getty images)
Lefedjük egy tüllel, szúnyoghálóval vagy bármilyen más, laza szövésű anyaggal, hogy ne lepjék a legyek és kitesszük a napra. Legalább három napig akkor is el fog tartani az aszalás, ha igazi, banánérlelő meleg van, de ha nincs, akkor ne kockáztassunk, vigyük inkább be a sütőbe!
Mivel a gyümölcsöt nem sütni szeretnénk, hanem aszalni, 50 fokot állítsunk be neki.
Rendkívüli módon meggyorsítja a folyamatot, ha a forró napok éjszakáit is a sütőben töltheti a reménybeli aszalványunk, arra azonban vigyázzunk, nehogy túlzottan kiszárítsuk és chips legyen belőle. Én többször megjátszottam már, először azért, mert nem volt jó az alapanyag, kemény húsú paradicsom helyett lének valót aszaltam, nem kellett volna, és olyan is előfordult, hogy túl sokáig maradt bent a sütőben, a végén meg úgy zörgött, mint a haraszt. Ebből azt tanultam meg, hogy amikor már majdnem kész és csak kevés idő kell neki, akkor azt lehetőleg ne a sütőben töltse és főleg ne éjjel, amikor alszom és nem vigyázok rá.
Akkor van kész az aszalt gyümölcsünk, amikor jó kis gumis állaga van, ebben az állapotban gyakorlatilag télálló. A gyümölcsöket én dunsztos üvegbe szoktam zárni, rácsavarom a tetejét és kész, de azért előtte mindenképpen hűtsük ki. Sokszor reménykedtem már, hogy nyáron aszalt gyümölcsből sütöm majd a karácsonyi sütit, milyen jó is lesz, de sajnos mindig elmajszolták a gyerekek gumicukor helyett. Na jó, nem sajnos.
Aszalt paradicsom olívaolajban
Napon aszalt paradicsom (Fotó: Getty Images)
Az aszalt paradicsomot viszont tovább fejlesztjük: kicsi üvegekbe töltjük, minél többet, annál jobb, majd felöntjük jóféle olívaolajjal. Fűszerezhetjük is kicsi sóval, szárított zöldfűszerekkel és fokhagymával, baja nem lesz tőle, de én szeretem a natúr, jól kivehető ízeket.
Az olajban eltett aszalt paradicsomot ehetjük simán pirítóshoz, a jóféle szárított sonkákkal és minőségi sajtokkal remekül harmonizál, de apróra vágva tehetünk belőle tésztára, ízesíthetünk vele pörköltet és más húsételeket, keverhetjük bolognai szószba, és még amit el tudunk képzelni. Megromlani biztosan nem fog.
