Kellene egy jó kalács húsvétra? Töltsd meg aszalt gyümölccsel és dióval!

Nincsen húsvét kalács nélkül, ez már-már természeti törvény. De, amíg eddig különösebb lelkifurdalás nélkül megvásároltuk a kalácsot a boltban, idén már semmi okunk rá, hogy ezt tegyük.

Az történt ugyanis, hogy a járvány velejárójaként Magyarország két hét alatt megtanult kenyeret sütni, még azok is, akiknek eddig a teafőzésben merült ki a gasztronómiai tudásuk és aktivitásuk. Bevallom őszintén, én ezt nem láttam jönni, még röhögtünk is a manikűrös lánnyal az első lisztfelvásárlási roham után, hogy mégis mit akarnak az emberek ennyi liszttel?

Én a megmolyosodásra szavaztam, ő a palacsintára, egyikünk se nyert, kenyér lett. Sőt, nem is csak egyszerűen kenyér, hanem az igazán komoly emberek – le a kalappal! – ma már profi módon érlelik a kovászt, aminek, magától értetődően neve is van. Az enyém Kovász Béla, az anyakovász meg, amiből másnap a kenyér készül: Kovász Béláné. Barátnőmé Lajos.

Most tehát, hogy így kikupáltuk magunkat kenyérügyileg, gyakorlatilag tényleg semmi értelme kalácsért menni a boltba, elintézzük azt magunk fél kézzel is,

habár ez innentől kezdve inkább pszichológia, mint gasztronómia. Az van ugyanis, hogy a kenyér, összetevőit tekintve, a legegyszerűbb sütemény: liszt, víz, só, élesztő vagy kovász, és ennyi, mégis mennyien féltek tőle! Még azok is, akik egyébként gyönyörű buktát meg aranygaluskát pakoltak minden hétvégén az asztalra tepsiszám. A kenyér viszont más, azt venni szoktuk, biztos azért, mert nem tudjuk megsütni, de hát most bebizonyosodott, hogy dehogynem, csak eddig semmi okunk nem volt rá. Aki viszont kenyeret tud sütni, az elhiszi magáról, hogy bármire képes, akár a kalácsra is, sőt, mi az nekünk ezentúl! Holott a kalács azért mégiscsak bonyolultabb valamivel, bár nem sokkal.

Tavaly ilyentájt megpróbáltam pár érdeklődőt bevezetni a kalács hatosfonásának rejtelmeibe. Szent borzadállyal figyelték a kezemet, a tizedik percben pedig többen megjegyezték, hogy hopp, az előbb már majdnem eltalálták, hogy melyik szál fog következni, de aztán mégsem.

Úgyhogy idén azt találtam ki, hogy nem a kalács formájával fogjuk lenyűgözni magunkat és a szigorúan velünk egy háztartásban élő szeretteinket, hanem az ízével.

Meg fogjuk tölteni, ami igazán nem egy technikai bravúr, viszont ütős megoldás, a kézműves hajlamainkat meg majd a tojásfestésnél éljük ki.

A dióval és aszalt gyümölcsökkel töltött kalács sokkal finomabb lesz, mint egy sima kalács, viszont egyszerűbb, mintha fonnánk. Igaz, nem is kenyérnek számít innentől, amit sonkával és tormával eszünk, hanem süteménynek, amit kakaóval, de hát ez részletkérdés. Lényeg, hogy kalács, és ráadásul isteni finom. Különösen pikánssá az teszi, hogy a töltelékében nincs is cukor, csak az aszalt gyümölcs adja az édességét, amitől különösen üde, tavaszi hangulatunk lesz.

Dióval és aszalt gyümölcsökkel töltött kalács

Aszalt gyümölcsökkel és dióval töltött kalács (A szerző fotója)

Hozzávalók

• kb. 3 dl tej
• 50 dkg liszt
• 4 evőkanál méz
• 5 dkg vaj
• 1 tojás sárgája
• 1 csomag instant élesztő vagy 1 kocka friss
• 1 vaníliás cukor
• 1 kávésknaál só

A töltelékhez

• 10 dkg vegyes aszalt gyümölcs
• 10 dkg darált dió, mogyoró vagy mandula

A kenéshez

• 1 db tojás

Elkészítés

1. Kimérjük a tejet. Nagyjából egy decit kiöntünk belőle egy tálba, mikróban kicsit megmelegítjük, ebbe megy az élesztő egy csipet cukorral, félretesszük, míg felfut.
2. Kimérjük a lisztet, amibe belekeverjük a vaníliás cukrot és a sót.
3. A maradék tejbe belemérjük a mézet, és jól elkeverjük.
4. A vajat felolvasztjuk, a tojást szétválasztjuk.
5. Amikor felfutott az élesztő, beleöntjük az élesztős tejet, az olvasztott vajat és a tojássárgáját a lisztbe, és elkezdjük gyúrni, ideális esetben pedig bekapcsoljuk a dagasztógépet, hogy dolgozzon helyettünk.
6. A mézes tejet fokozatosan öntjük hozzá. Közepesen laza tésztát kell kapni, a liszt minőségétől függően lehet, hogy sok a három deci tej, de az is lehet, hogy kér még egy kicsit, figyeljünk.
7. Simára dolgozzuk a tésztát, utána mehet kelni egy órácskát, szépen letakarva.
8. Közben leforrázzuk az aszalt gyümölcsöt és ledaráljuk a diót. Aszalt gyümölcs bármi lehet, sárgabarack, szilva, mazsola, vagy ami van éppen otthon. Leforrázás után szűrőbe tesszük, hogy lecsöpögjön, majd apróra vágjuk.
9. Amikor megkelt a tészta, bekapcsoljuk a sütőt 185 fokra. Háromfelé vesszük a tésztát és lisztezett deszkán kinyújtjuk, igyekszünk valami négyzethez közelítő formát elérni. Összekeverjük, majd háromfelé vesszük a diót és az aszalt gyümölcsöt is, és az egyik harmaddal megszórjuk az éppen kinyújtott tésztát, utána feltekerjük, mint a bejglit. Ugyanígy járunk el a másik két tésztadarabbal is.
10. A három rudat egymás mellé tesszük, felül összegyúrjuk a végüket és sima fonással, mint egy copfot, összefonjuk. Alul is összezárjuk a végeket, hogy kalácsszerű legyen. Sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, felütünk egy tojást, elhabarjuk, megkenjük vele a tésztát és betoljuk a sütőbe.
11. 30-35 percig sütjük, ha nagyon barnul a teteje, ne ijedjünk meg, hanem dobjunk rá egy sütőpapírt.

A töltött kalácsot nem tépjük, habár ha jól dolgoztunk, szép foszlós lesz, hanem szeleteljük, így jön ki a mintája.

További kalácsrecepteket is mutatunk

• Fokhagymás-pesztós kalács
• Fahéjas csurgós kalács
• Bögrés minikalács