Mindenkiről lehet írni egy komplett Száz év magányt vagy Szeress Mexikóbant, utóbbit leginkább akkor, ha a főhősnőknek nemcsak az életük és lényük tartozott a mágikus realizmus szférájába, de a konyhában is nevezeteseket alkottak. Meixner Etelka porcelánművész nagymamái ugyan nem szálltak el a lepedővel, mint a Szép Remedios, és nem is töltötték meg szerelemmel mindenki szívét egyetlen főztjükkel, mint Tita a rózsaszirmos fürjsülttel, élni és sütni viszont nagyon is tudtak, és olyan csodák kerültek ki a konyhájukból, mint a vörös fennálló vagy a likas cirkos. Ha némi pajzán felhangot vél felfedezni a kedves olvasó ezekben a nevekben, az semmiképpen sem a véletlen műve, hanem magáé az életé.
A vörös fennálló egy első hallásra elég furcsa étel, olyasmi, mint a darázsfészek vagy a kelt kakaós csiga, csak ezt cukros pirospaprikával töltik meg, és bármilyen furcsa, tényleg elképzelhetetlenül finom, különösen frissen, langyosan. Ez a sütemény a művésznő anyai nagyanyjának a specialitása volt, a huncut vörös Toldi Terikéé, aki állítólag a legendás Toldi család leszármazottja.
„Temperamentumát látva ezt senki sem kérdőjelezte volna meg. Rézdrót vastagságú, lángvörös hajszálaiból egy sem őszült meg holta napjáig. Fej nagyságú kontyban viselte a tarkójára tekerve, egyszer gyerekkoromban láthattam, hogy kibontva jóval térde alá ér. Mindig kontraposztban, csípőre vágott kézzel főzött (pont mint én), abban a kezében volt a méregerős cigaretta, a másikban a fakanál. Zöld szeme villogott, közben ordítva mesélte a közelben és távolabb (ezért kellett ordítani-meg amúgy is) tartózkodó családtagoknak, hogy az elmúlt éjszaka mit álmodott (ha halakkal, akkor gyermekáldás várható a családban) vagy csak azt, hogy szerinte a három közül melyik szép leánya fog bejelentkezés nélkül betoppanni, tehát a kedvencét főzi (…és ebben ritkán tévedett)”– emlékszik Meixner Etelka a vörös hajú Terike nagymamára, a vörös fennálló mesterére.
Vörös fennálló
Vörös fennálló reggelire tálalva, a hálás unoka, Meixner Eta porcelánján (Fotó: magánarchívum)
Hozzávalók
- 1 cs. instant élesztő, vagy fél kocka friss
- 1 dl langyos tej
- 1 evőkanál cukor
- 2 evőkanál olaj
- 60 dkg liszt
- 10 dkg cukor (szerintem elhagyható)
- és annyi langyos tej, hogy dagasztható, gyúrható tésztát kapjunk.
A töltelékhez
- 5 dkg fűszerpaprika
- 5 dkg cukor
- 3 dkg vaj
A kenéshez
- a vaj maradéka
- fél dl tej
Elkészítés
- Egy deci tejet meglangyosítunk, beleteszünk egy kanál cukrot és felfuttatjuk benne az élesztőt.
- Közben kimérjük a lisztet, beletesszük a tojássárgáját, az olajat meg a cukrot, ha szeretnénk (én véletlenül kifelejtettem, de egyáltalán nem hiányzott belőle), majd beleöntjük a felfuttatott élesztőt, és elkezdjük dagasztani. Adunk még hozzá annyi tejet, hogy összeálljon a tészta, és addig dagasztjuk, míg rugalmassá nem válik.
- Ekkor félretesszük és legalább egy órán át kelesztjük a tésztát.
- Amikor megkelt, átgyúrjuk, kinyomkodjuk belőle a felesleges levegőt, majd lisztezett deszkán téglalap alakúra nyújtjuk. Megkenjük az olvasztott vajjal, egy tálban összekeverjük a pirospaprikát és a cukrot és egyenletesen rászórjuk a vajra.
- Feltekerjük a tésztát és 2 cm széles szeleteket vágunk belőle. A csigákat kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, egymástól tisztes távolságra, mert össze fognak nőni, és ha nem lesz helyük, akkor felfelé ágaskodnak majd vörösen.
- Betoljuk a 180 fokosra felmelegített sütőbe. A maradék olvasztott vajhoz öntünk még egy kevés tejet és félúton megkenjük vele a sütiket, amitől fényesebb lesz a teteje, és mivel szétkenjük rajta a paprikatölteléket, vörös. Látszik, hogy mikor van készen.
A vörös Terike nagymama egyébként a dégi gyermekotthonban volt nevelőnő, de időnként elment Londonba, hogy nevelgesse testvére, Toldi Miklós gyerekeit, akit arrafelé csak Hungarian Legendnek hívnak, jelenleg 84 éves, kiváló egészségnek örvend, két méter tíz centi magas és még mindig bármikor meg tudná mutatni a petrencerúddal, hogy merre van Buda – meséli Eta.
Cirokszáras likas kifli borsziruppal
Ez a leginkább mini kürtőskalácsra hasonlító kelt sütemény a jóval szelídebb, másik Terikéhez, az apai nagymamához fűződik, aki elunta a sok év boldogtalan falusi özvegységet, váratlanul újra férjhez ment és a közeli városba költözött. „Ledobta a barna otthonkát, kosztümöt öltött, ékszereket és körömcipőt viselt, mint aki akkor pattant igazán helyére a polgári miliőbe, akár a puzzle-darabka.
Teri mama és a kis Eta (Fotó: magánarchívum)
Természetesen ekkor sem szűnt meg gondoskodni rólunk, hetente, arra járó rokonokkal, postán, teleporttal vagy nem tudom, hogyan, de mindig küldte a selyempapírba csomagolt, aranyszalaggal átkötött ételcsomagokat, melyhez illatos borítékban leveleket is csatolt, érzelmi állapotáról, velünk kapcsolatos aggodalmairól és aktuális kedvenc verseiről tudósítva. Kevéssel az első sikertelen felvételim eredményhirdetése előtt halt meg, eljött álmomban és azt mondta: – Ezt most elrontottad, de jövőre felvesznek. Mikor megkaptam az eredményt, már szemem sem rebbent” – emlékszik Eta, aki valóban a következő évben már a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója lett, de hát ez ma már szintén történelem, mivel legalább 20 éve történt.
Az ő specialitása a cirokszáras kifli bormártással. „Mindkettőt Teréznek hívták, mindkettejüket hordozom jól körülhatárolhatóan külön-külön a gesztusaimban, nem keverednek, mint olaj meg a víz. (Csak megfelelő hőfokon. A sütiben.)”
Mama féle likas (a saját írása szerint)
A cirokszáras likas kifli úgy néz ki, mint egy mini kürtőskalács, leszámítva azt, hogy kívül nem ragad. Borszirupba mártogatva kell enni és nagyon-nagyon finom, meg jól is néz ki.
Cirkos likas és a borszirup Meixner-porcelánban (Fotó: magánarchívum)
Hozzávalók
- 2,5 dl tej
- 2 tojássárgája
- 1 cs. szárított élesztő
- fél mokkáskanál só
- 1 evőkanál cukor
- 1,5 cl olaj
- fél evőkanál disznózsír
- kb. 45 dkg liszt
A borsziruphoz
- 2 dl fehérbor
- 20 dkg cukor
A cirokszár helyén lesz a lik (Fotó: magánarchívum)
Elkészítés
- A felmelegített cukros tejben felfuttatjuk az élesztőt, utána mindent beleteszünk. (Az eredeti recept szerint fél pohárral kiveszünk a tejből és annyi lisztet teszünk bele, hogy elég kemény tészta legyen. A tejet még utána hozzá dagasztjuk.)
- Szép finoman kidolgozzuk, meleg helyen jól megkelesztjük.
- Azután kiszaggatjuk, fél ökölnyi darabokat vágunk, hosszú, kb. 1 cm átmérőjű kígyókat sodrunk mindegyikből. Ha jót akarsz magadnak, nem kell belisztezni a deszkát, mert akkor csúszni fog és nem lehet kisodorni rajta a kelt tésztát.
- Most jön eredetileg a cirokszár, ami Eta elmondása szerint nagyjából olyan vastag, mint egy fakanál nyele és 20-25 cm hosszú. (Ebből következik, hogy a fakanál nyele is megteszi, nekem tiplirúdból vágott megfelelő formát a férjem). A lényeg az, hogy rendesen meg kell kenni vajjal, különben ráragad a tészta.
- A tésztakígyókat rátekerjük a „cirokszárra”, hagyjuk még egy kicsit kelni a tepsiben, amire egymástól tisztes távolságba helyeztük a tésztát. Megkenjük tojással, majd betoljuk a 180 fokos sütőbe és készre sütjük.
- Közben borszirupot készítünk: a bort és a cukrot együtt forraljuk vagy tíz percig, és kész is vagyunk. Ebbe mártogatjuk a cirkos likast.
Ugye nektek is vannak legendákkal fűszerezett családi receptjeitek?
