A hurkasütés igazi művészet – anyukám legalábbis így mondta, pedig ha jobban belegondolunk, egy pofonegyszerű konyhai műveletről beszélünk. A feladat mindössze annyi, hogy egy már elkészített – értsd: megfőtt, megabált alapanyagokból összerakott húsárut a család asztalára tegyünk. Van, aki nem is süti meg a hurkát, csak melegíti – vagy még azt sem. De a többség persze akkor szereti a hurkát, ha belül szaftos, kívül ropogós, és lehetőleg koviubi kíséri. Vagy ősszel tört krumpli és párolt káposzta.
Ahhoz pedig, hogy igazán gusztán kerüljön asztalra ez a remek étel, jó, ha ismerjük a hurkasütés titkát, azaz azt, hogy kell úgy elkészíteni, hogy ne repedjen szét és ne folyjon ki belőle a töltelék. Személyes szál, hogy szerintem a kifolyt rész a legfinomabb, amikor megsül, de tény, hogy dekoratívabb, ha sikerül egyben tartani a szálakat.
De miért durran ki a hurka egyáltalán?
Adódik a válasz, hogy nyilván azért, mert bélbe töltik, és az egy igen vékony matéria. Ez igaz is, viszont a bél elég rugalmas, főleg amikor friss. Aztán persze ahogy telik az idő, úgy veszít a rugalmasságából, ezért amikor hazavisszük a zsákmányt, érdemes 10-15 percre vízbe áztatni a hurkát, mielőtt sütni kezdenénk.
Így süsd a hurkát, meglátod, jó lesz
Miután kivetted az áztatóvízből, töröld a hurkát szárazra, néhány helyen szúrd meg vékony hústűvel – ne villával, mert akkor könnyebben reped –, majd sorakoztasd a szálakat a tepsibe vigyázva, hogy ne érjenek egymáshoz. Ha ez megvan, önts alá egy deci vizet és mehet is a jó forróra előmelegített sütőbe. Öt perc után vedd lejjebb a hőt, 160-170 fokon 30 perc elég is neki, és készen van a finom sült hurka.
És akkor így biztosan nem durran ki?
Sajnos a válasz nem. Hiába teszel meg ugyanis mindent, ha nagyon keményre van töltve, akkor jó eséllyel ki fogja repeszteni a belet a hőtágulás és a sütéskor keletkező nedvek. Éppen ezért már beszerzéskor érdemes odafigyelni, hogy mennyire vannak megtöltve a szálak.
És hogy hol lehet igazán jó hurkát szerezni?
Ez, ha úgy tetszik, vallás kérdése. Mármint az, hogy kinek mi a jó. Van, aki szerint a majorannás az igazi, van, aki enyhébb fűszerezést kedvel. Akad, aki szerint csak a rizses, más csak a zsemléset imádja. Én személy szerint legszívesebben kézműves piacon veszem, ismerős hentestől. Nagyon jót lehet kapni szezonban Nagymaroson és a dunakeszi kispiacon is. Legalábbis az én ízlésem szerint. Budapesten pedig a Bosnyák téri és az újbudai piacon érdemes körbenézni, de ezek csak az én jó tapasztalataim. Próbálgassátok, keressétek meg a szájízetek szerint valót.
Egy biztos: hurkát enni csuda jó!