„Áztasd be, kislányom, éjszakára a babot, különben sosem fő meg a levesben!” – ezt az egyik legfontosabb anyai intelmet, gondolom, mindannyian megkaptuk, és nem is olyan meglepő módon, valóban működik. De hát, mivel az ember szeret a maga útján járni és mindent jobban tudni, természetesen kipróbáltam már, hogy mi történik akkor, ha a zacskóból egyenesen a fazékba öntöm a száraz babot. Semmi jó, aznap szendvicset ebédeltünk, a vacsoránk viszont, hát az mennyei volt.
Nyilván a másik véglet is előfordult már, amikor biztosra akartam menni, ezért jó előre beáztattam a felesborsót, majd feltettem főni a sonkával. Kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy a hüvelyes többé nem azonosítható a fazékban önállóan, mintegy beleolvadt a főzőlébe. Nem baj, akkor ma krémleves lesz, az is finom.
Most, hogy itt a hüvelyesek szezonja, meg különben is, újabban mindenki ebben látja a húsmentes, tehát rendkívül környezetkímélő táplálkozás megoldását, nézzük meg, hogy hogyan kell bánni ezekkel az élelmiszerekkel! Ebben dr. Stuart Farrimond, orvosból lett táplálkozástudós könyvét, A főzés tudományát lapoztam fel segítségül.
Bab, lencse, vörösbab – mind kiváló táplálék (Fotó: Pixabay)
A bab, borsó, lencse, a csicseriborsó, a szójabab és egyéb hüvelyesek valóban nem méltatlanul tettek szert rendkívüli népszerűségre az utóbbi időben, kiváló fehérje-, szénhidrát-, vitamin- és rostforrások, ezért sok szempontból ideális tápláléknak tűnnek. Ráadásul a tárolásuk sem igényel különösebb erőfeszítést, száraz formában jó sokáig elállnak a kamrapolcon.
Na de, hogyan tovább, mit csináljunk velük, amikor ételt készítenénk belőlük?
Az, hogy egy száraz hüvelyest be kell-e áztatni felhasználás előtt, vagy sem, leginkább a méretétől függ.
A sárgaborsó nagyon apró, ezért elég gyorsan megfő, vagyis semmi szükség arra, hogy főzés előtt beáztassuk, sőt, inkább arra figyeljünk, nehogy szétfőjön!
Az apró szemű hüvelyeseknél, mint például a lencse, a szójabab vagy a kisebb szemű babok, már más a helyzet. A hosszú áztatás nem javasolt, mert elveszítik az ízüket, kásássá, élvezhetetlenné válnak. Jó ötlet viszont, ha ezeket a hüvelyeseket egy-két percig forró vízben rotyogtatjuk, majd levesszük a tűzről és lefedve állni hagyjuk fél órán át. A főzési idő ettől ugyan csak egy kicsit lesz rövidebb, de az étel sokkal ízletesebb lesz végül.
Jó kis sonkás bableves (Fotó: Pixabay)
Végül megérkeztünk a nagy szemű hüvelyesekhez: a babfélékhez és a csicseriborsóhoz. Itt egyrészt figyelembe kell venni, hogy milyen régi a termés. Ha nagyon régi és száraz, (és a csicseriborsó az szokott lenni), akkor érdemes beáztatni akár egy éjszakára is. Az áztatás 40 százalékkal csökkenti a főzési időt, viszont ízveszteséggel járhat, ám nagyon régi és száraz hüvelyesnél nem igazán van más választásunk.
Babnál viszont általában nyugodtan eltekinthetünk az egész éjszakás áztatástól, helyette itt is a forró vízben áztatás lesz a jó módszer: a babot bő vízbe tesszük, hirtelen felforraljuk, elzárjuk a hőforrást, majd lefedve pihentetjük fél órán át. Ettől a főzési idő harmadával csökken le, az ízek viszont megmaradnak.
Amiből az a tanulság, hogy akkor sincs semmi baj, lehet bableves ebédre, ha elfelejtettük előző este beáztatni a hüvelyest, vagy teljesen friss az ötlet, most pattant ki a fejünkből. Forraljuk fel a babot, hagyjuk állni és fél óra múlva kezdődhet is a főzés.
