A minap a barátnőm S.O.S. jelzéssel küldött a szupportív asszonycsoportunknak egy fotót a boltból: állapítsuk meg, de rögtön, hogy Meyer-citrom van-e rajta, mert ha igen, akkor jó híre van, háromszáz forintért lehet éppen kapni kilóját az egyik élelmiszerdiszkontban. Ez egy igen tanulságos epizód, mivel egyrészt kiderült, hogy még ma sem igazán tudják (vagy tartják fontosnak) a kiváló zöldség- és gyümölcskínálatukra büszke üzletek sem jelölni, hogy itt bizony nem túlérett citromot látunk akciósan, azért narancssárga, hanem egy különleges fajtát, másrészt pedig meglehetős konyhai tapasztalattal bíró barátnőimnek sem volt feltétlenül tudomása róla, hogy a Meyer-citrom a világon van egyáltalán. Hát, ezen nagyon gyorsan változtatni kell!
Egyébként valóban Meyer-citrom volt a fotón, onnan tudtam egészen biztosan, hogy pár nappal ezelőtt én is bevásároltam belőle. Habár semmi szükségem nem volt rá, (és most nem akarok senkit a citromsárga irigységbe kergetni, de pont elég citrom termett itthon ahhoz, hogy ne kelljen vásárolnom még egy jó ideig), a Meyer-citrom, az mégiscsak más. Nem mondom, hogy jobb, az ilyesmi mindig ízlés dolga, de más.
Balra egy sima citrom, jobbra egy Meyer (A szerző fotója)
Ráadásul nem is lehet egész évben kapni, vagyis nagyjából úgy örülhetünk neki, amikor megjelenik a boltokban, mint a friss epernek vagy a cseresznyének. Használjuk ki, mert nem tart sokáig a szezon!
Akkor most megpróbálok plasztikusan írni az ízéről, kívánjatok hozzá sok szerencsét. Ízekről írni, muhaha. Savanyúnak savanyú, induljunk ki nyugodtan a citrom ízéből, ám egy kissé mégis lágyabb. Citromnak édes, narancsnak savanyú, mandarinnak nagy és nem elég aromás, de azért mégiscsak van benne némi mandarinos beütés, főleg a héjában. És ha már itt tartunk, a héját ki ne dobjuk, hanem reszeljük bele a sütibe! Ezt azóta merem ilyen magabiztosan ajánlgatni, amióta elolvastam a NÉBIH vonatkozó vizsgálatának összefoglalóját, ami szerint akár száz kilót is meg kellene enni a citrushéjból, hogy a rajta található gombaölő szerekből bevigyük az egészségügyi határérték legalsó szintjét, ráadásul meg is mossuk reszelés előtt a gyümölcsöt, szóval nem túl valószínű, hogy pont ettől lesz bajunk. Finom sütink viszont annál inkább lesz.
A Meyer-citromot egyébként ránézésre onnan tudjuk megkülönböztetni, hogy a rendes citromnál puhább és narancsosabb színű a héja és simább, nem olyan „narancsbőrös”. Más az illata és puhább, simulékonyabb hatása van, amikor kézbe vesszük. Mintha átérződne a héjon, hogy mennyire lédús gyümölcs. A nevét egyébként Frank Nicholas Meyerről kapta, aki az Amerikai Egyesült Államok kormányának megbízásából, 1905-ben Ázsiába utazott, hogy új növényfajokat keressen és telepítsen be az Egyesült Államokba. Ennek a megbízatásnak eleget is tett, mintegy 2500, főként aszálytűrő fajt vitt haza és honosított meg, igaz, egy gombás fertőzést is behurcolt, amivel majdnem kiirtotta az amerikai gesztenyefákat. Kár lett volna értük, de hát, manapság, azt hiszem, elég sokat tudunk a különböző kórokozók világrészek közötti átjárásáról és kártételeiről; sokszor kivédhetetlen az ilyesmi.
Na de, azon kívül, hogy örvendezünk, mit csináljunk a Meyer-citromból? Hát, nagyjából bármit, amit citromból szoktunk. Általában a lemon curdöt szokták erőltetni, én nem tudom, hogy mennyire mélyen beágyazott a magyar gasztronómiai kultúrában a lemon curd, szerintem semennyire, de próbálkozni lehet. Macaronba töltve szerintem érdekes ízhatást ad, de lehet például lemon curdös pitét is készíteni, amiről mindig Magdi anyus lemon pie-ja jut eszembe.
Valamivel közelebb áll a magyar ízlésvilághoz, ha ezt a lemon curdöt (amit citromléből, cukorból és tojássárgájából főzünk) felütjük túróval és pohárkrémmé lényegítjük át, nem rossz.
Szigorúan a realitások talaján maradva azonban a legjobb, ha egy félórás, kevert citromos sütit készítünk Meyer-citromból, ami – ha lúd, legyen kövér! alapon – Meyer-citromos szirupban úszik. Tesztelő bizottságunknak (család) ízlett, talán kicsit túlságosan is, nekem rövidebb ideig tartott elkészíteni, mint utána befotózni, szóval mindenki boldog volt, nem kevésbé a citromárusok.
Meyer-citromos kevert sütemény
Meyer-citromos süti jó sok Meyer-citromos sziruppal, awh! (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 130 g liszt
- 220 g cukor (nem tévedés, tényleg ennyi)
- 1 csipet só
- 1 cs. sütőpor átszitálva
- 3 tojás
- 1 db Meyer-citrom
- 1 dl olaj (én mandulaolajat használtam, mert van itthon, de a sima napraforgóolaj pont olyan jó)
A sziruphoz
- 10 dkg cukor
- 1 db Meyer-citrom
Elkészítés
- Egy tálban összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáütjük a tojásokat, belekeverjük az olajat, belereszeljük a citrom héját és belefacsarjuk a levét.
- Összekeverjük, kivajazott-lisztezett (vagy szilikon) formába töltjük és 180 fokos sütőben, mintegy 25 perc alatt, de leginkább tűpróbáig megsütjük. A kész süti nagyon puha, de ez ne tévesszen meg, ha belül nem ragad, akkor jó.
- Közben elkészítjük a szirupot: a citrom héját és levét belekeverjük a cukorba és addig főzzük enyhe tűzön, amíg sűrűsödni nem kezd.
A sütit tálra tesszük, majd meglocsoljuk a sziruppal, és már kész is vagyunk, de ha tudunk kicsit várni, akkor a süti felszívja az összes szirupot, és az nagyon jó lesz nekünk.
