Tejtermékmentes diéta tapasztalatai

Mivel lassan itt a bikiniszezon (a remény hal meg utoljára) és az utolsó pillanatban már hiába kapkod az ember, úgy döntöttem, hogy diétába kezdek, méghozzá valami olyanba, amit eddig még nem próbáltam. Divatos diétákat még fekete öves fogyókúrázóként is pont eleget találtam a neten, az emberiség gyakorlatilag nem tud kifogyni a különböző, elképesztően kreatív fogyasztó csoda-ötletekből, legyen bár tényleg valóságalapjuk, vagy egyáltalán semmi.

Fontos feltétel volt, hogy újdonsült diétám elég ingerrel lásson el, vagyis el tudjam magam foglalni vele. A fogyás, mondjuk az másodlagos volt, tekintve, hogy a testtömegindexem a normál tartományba esik, de hát abból még sosem lett baj, ha az ember súlya a normál kategória alsó fokához áll közelebb és nem a felsőhöz.

Rövid tanakodás után, meg, mivel az egyik barátnőm mellékesen elejtette, hogy hasról leginkább tejtermékmegvonás útján lehet fogyni, vettem egy nagy levegőt és két hétre búcsút intettem a tejnek és mindennek, amit belőle készítenek. Aki most felsikított a borzalomtól, annak tökéletesen igaza van,

szörnyű volt, de tényleg, és mégis megőriztem egy csomó elemét a kéthetesre tervezett „életmódváltás” után is.

Elmesélem, hogy történt.

Előrebocsátom, hogy egyáltalán nem értettem egyet magammal. A tudomány szerint ugyanis, aki meg tudja emészteni a tejtermékeket, az egy csomó fontos és hasznos tápanyaghoz jut belőlük, szóval fogyassza nyugodtan. A magam részéről soha nem is gondoltam, hogy egészségesebbek leszünk attól, ha valamilyen táplálékforrást elutasítunk, éppen ellenkezőleg: a változatos étkezésben hiszek. Minél többféle ételt veszünk magunkhoz ugyanis, annál gazdagabb lesz a bélflóránk, az immunrendszerünk pedig a bélflóránkban lakik, tehát változatos táplálkozás = masszív egészség. Szóval nem kiiktatni, hanem éppen hogy bevonni kell újabb táplálékforrásokat az étkezésünkbe.

A növényi tej eszközigénye egy kis fazék, egy botmixer meg egy szűrő (A szerző fotója)

Ráadásul a magam részéről egyszerűen imádom a csodálatosan büdös, érlelt sajtokat (a trappistával viszont ki lehet kergetni a világból) ha például elém tesznek egy francia, svájci és olasz sajtokból álló válogatást, egy másik tányéron meg egy csomó sütit, nem kérdés, hogy a sajtokat választom. Ez tehát egy emberkísérlet volt, lássuk, mit tanultam belőle!

Elsőként azt, hogy

a magyar konyha gyakorlatilag értelmezhetetlen tejtermékek nélkül.

Ahogy az amerikai kaját az teszi amerikaivá, hogy mindenre ráborítanak egy vödör kecsapot, a magyar konyha legtöbb remeke a tejföl által lesz azzá, ami. Képzelj el egy jó bablevest, hortobágyi palacsintát, csirkepörköltet vagy lángost tejföl nélkül! Menni fog? Aligha. Mintha kiherélnék, a lényegétől fosztanánk meg az ételt, már majdnem olyan, mintha a sót hagynánk ki belőle.

Jó hortobágyi palacsinta létezik, mi magunk fogjuk elkészíteni

Határtalan naivitásomban vásároltam a boltban tejföl helyett frissfölt, mert az növényi eredetű, gondoltam. Sajnos azonban nem az, hanem csak a tejzsír bizonyos százalékát helyettesítik kókusz- és pálmazsírral, szóval tulajdonképpen pancsolt tejfölről beszélünk. Lehet kapni persze teljesen növényi „vegafölt” is, másfél decit ötszáz forintért, az ára egy nemesebb boréval vetekszik, szóval kösz, de inkább nem vettem. Pár nap után pedig elkezdett borzasztóan hiányozni a joghurt és a túró is, és kénytelen voltam belátni, hogy a táplálkozásom gyakorlatilag tejtermékeken alapul.

Aztán ott vannak a sütemények. A legtöbb sütibe kell tejtermék: tej, vaj, tejszín. Ezeket elméletben könnyű lehet helyettesíteni: vaj helyett használhatunk margarint, tejszín helyett növényi habalapokat, és bár távol álljon tőlem, hogy leszóljam, csak hát, az ezekből sütött süteménynek margarin és növényi habalap íze lesz, mi más, jó étvágyat hozzá! Biztosan meg lehet velük barátkozni egyébként, sőt, van úgy, hogy nincs is más választás, én meg csak nyafogok.

Mivel erre a kihívásra még nem voltam eléggé felkészülve lelkileg (értsétek meg, én Gasztro rovatot írok, nekem muszáj jókat főzni) gondoltam, ahelyett, hogy helyettesítőket keresgélnék, sütök valamit, amibe nem kell tejtermék. Ez az, macaron! Majd pedig másnap következett volna a remekbe szabott héjak megtöltése, amikor is szembesültem vele, hogy a ganache, hát az tejcsokiból (összetevők: zsíros tejpor stb…) és tejszínből áll, remek. Nem baj, akkor megesszük a héjakat habcsókként.

Aztán egyszer csak megjelent a rejtett tej. Azt mondjuk sejtettem, hogy a kifli sütéséhez tejet használnak, de amikor megláttam, hogy még a Nutella is tartalmaz sovány tejport, hát az fájt. 

A legfurcsább azonban a kávézás volt, márpedig én ragaszkodom a megszokott kávémhoz. Sajnos azonban hiába. Emlékeztem, hogy egyszer ittam a barátnőmnél kókusztejes kávét és finom volt, hát rosszul emlékeztem. Próbálkoztam a mandulatejjel, de valahogy olyan hülyének éreztem magam, hogy egy liter, két százalék mandulatartalmú italért kilencszáz forintot fizetek (a többi víz és adalék), hogy másodszor már inkább nem vettem. Aztán vásároltam rizstejet, na, azzal már értékelhetőbb volt a kávé.

Ezután már csak azon gondolkoztam, hogy minek fizetek én a boltban rizstejért, amikor a hülye is el tudja készíteni otthon, maradék főtt rizsből.

Házi rizstej

Hozzávalók

• 10 dkg főtt rizs
• 4 dl víz
• csipetnyi só

Elkészítés

1. (Amint látszik, négyszer annyi víz kell, mint amennyi főtt rizs, szóval induljunk ki mindig a rizs mennyiségéből.) A hozzávalókat botmixerrel összeturmixoljuk, majd hagyjuk ülepedni. Ez nagyon fontos, különben nehéz lesz leszűrni.
2. Amikor a sűrűje leült az aljára, a híg részt teaszűrőn átszűrjük egy üvegbe és voilá, kész is vagyunk.

Ez így nagyjából egy nulla forintos, ráadásul hulladékmentes rizsital, sőt, mivel rendszerint a főtt rizs maradékából készítem, még kimondottan jót is teszek a környezettel, hiszen nincs élelmiszerpazarlás. Mondjuk finomnak első kóstolásra nem mondanám, de meg lehet szokni és alkalmas helyettesítője a tejnek a legtöbb süteményben, de főleg a kávéban.

A Nagy Áttörés

Szóval, az első héten csak küzdöttem, mint disznó a jégen és borzasztóan hiányoztak a tejtermékek. Már éppen abba akartam hagyni az egészet, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy nicsak, fogytam egy kilót és mintha a hasam is eltűnt volna, de hova lett? Ezen a fejleményen aztán úgy fellelkesültem, hogy természetesen tovább folytattam a tejmentes diétámat.

További inspirációért egy vegán barátnőmet kezdtem faggatni, de ő sajnos nem igazán érezte át a problémámat, sőt, még azt sem értette, hogy miért kell tejföl a magyar konyha szinte összes ételébe. Éreztem, hogy nem egy malomban őrölünk, de azért kifaggattam, hogy ő például milyen desszerteket készít. Ekkor csatlakozott be a családunk életébe a chiapuding.

Chiapuding (A szerző fotója)

A chiapuding borzasztó egyszerűen készül, csak kell hozzá kókusztej. Na most, én nyilván azt sem vagyok hajlandó megvenni annyi pénzért, (replikát nem veszek drágábban, mint az eredetit), úgyhogy elkészítettem otthon. A költsége így, egy literre vetítve 170 forint volt, és egy adalékmentes, hulladékmentes, finom kókuszital lett a jutalmam. Tényleg jutalom egyébként, most nem tréfálok, csak ne kávéba akarjuk tenni, készítsünk belőle inkább édességet!

Kókusztej

Hozzávalók

• 10 dkg kókuszreszelék
• 1,1 l víz
• pici só

Elkészítés

Ugyanúgy készül, mint a rizstej, a hozzávalókat pár perc alatt összeforraljuk, majd botmixerrel alaposan leturmixoljuk. Ezután az egészet átszűrjük sűrű szövésű szitán, (én pelenkán át szűrtem, ahogy a túrót szoktam, hogy meglegyen az illúzió. Csak most a lecsorgó részre van szükségünk és a sűrűjét dobjuk a komposztra.)

A chiapudinghoz pedig nagyjából egy deciliter kókusztej és két evőkanál chiamag a jó arány, felforraljuk, pohárba töltjük, kihűtjük, vagy langyosan elkortyoljuk. Édesíthetjük, ha az ízlésünk úgy diktálja, én a tetejére liofilizált vörösáfonyát is szórtam, hogy történjen már valami a konyhában.

A chiamag jól megduzzad és olyan lesz az állaga, mint a kaviárnak, nagyon vicces érzés, amikor a fogunk alatt szétpukkan, emellett tele van kalciummal, vagyis pótolja, amit a tej elhagyása miatt nem viszünk be.

Pelenkán átszűrve a legjobb (A szerző fotója)

Két hét elteltével a mérleg mínusz két kilót mutatott, a nadrágszíjat egy lyukkal beljebb kellett húzni. Ezt persze bármi okozhatja, akár az, hogy a magas zsírtartalmú sajtok elhagyásával jóval kevesebb kalóriát vittem be, vagy az, hogy ha nem ehetek rendes sütit, akkor utánzatot inkább kösz, nem kérek. Nem ettem csokit, mert abban is tej van, nem tettem tejfölt a bablevesembe és a lángosról is lemondtam inkább, mindegy, majd eszem reggelire tükörtojást inkább, vagy salátát. A tejterméktől lesz finom az étel, és ha nem tehetek bele, akkor inkább nem eszem.

Szóval mindent egybevetve tejtermék nélkül nem könnyű sütni, főzni, élni, nem irigylem egyáltalán a kazeinallergiával vagy laktózintoleranciával élőket.  Két hét után végül elkezdtem lazítani az elveken, először a tejföl tért vissza, majd ettem pár falat sajtot is, az volt ám az élvezetek netovábbja! A kávémat viszont továbbra is rizstejjel iszom, mert – láss csodát – kiderült, hogy nem is szeretem a tej ízét. 

Ha akarjátok, próbáljátok ki, csináljátok utánam, ha bírjátok, és meséljétek el kommentben, hogy mit tapasztaltatok!

A magyar konyha remekei tejföllel finomak igazán

• Töltött káposzta
• Főzz egy rendes bablevest! 
• A legfinomabb rakott ételek, a lényeg, hogy jó szaftos legyen