Nancy Maria Donaldson Johnson 1794-ben született, valószínűleg Philadelphiában. 1823-ban házasságot kötött Walter Rogers Johnson tudóssal, akivel vér szerinti gyermekük nem született, azonban örökbe fogadtak egy fiút és egy lányt.
A 19. század elején a fagylalt elkészítése még igencsak idő- és munkaigényes folyamat volt, mivel órákig kellett kézi erővel keverni. Éppen ezért a nyalánkság ritka csemege volt, amelyet elsősorban a felsőbb osztályok élvezhettek. Ebből lett elege Nancynek, aki kísérletezni kezdett egy olyan szerkezet megalkotásával, mely gyorsabbá és könnyebbé teheti a fagylalt elkészítését. Végül előrukkolt a mesterséges fagyasztóval, mely úgy működött, hogy egy konyhasóból és jégből álló hűtőkeverékkel bélelt tartályban forgott egy kisebb tartály, melynek a belsejében, a kézi erővel hajtott karra rögzített spatulák keverték a fagylaltot. Az így készített krém – fagylalt vagy sörbet – nagyjából fél órára őrizte meg az állagát.
A találmányt 1843-ban, annak továbbfejlesztett változatait pedig 1846-ban és 1848-ban szabadalmaztatta. A masina lényegében forradalmasította a fagylaltkészítést, hiszen a segítségével hatékonyabbá, egyszerűbbé, következésképp nagyságrendekkel olcsóbbá is vált a nyalánkság előállítása, ezáltal pedig szélesebb társadalmi rétegek számára vált hozzáférhetővé. Ennek köszönhetően indulhatott világméretű terjeszkedésnek a jégkrémipar.
Nancy Maria Donaldson Johnson azonban nem csupán a fagylalt felszabadításáért küzdött, de a rabszolgákéért is. Nővérével belépett az 1846-ban alapított Amerikai Misszionárius Szövetségbe, melynek fő célja a rabszolgaság megszüntetése, az afroamerikaiak oktatása, a faji egyenlőség előmozdítása és a keresztény értékek terjesztése volt. 1862-től a Port Royal program keretében testvérével együtt felszabadított rabszolgákat oktattak.
A feltaláló 95 éves korában, 1890-ben, Washingtonban hunyt el. Több mint másfél évszázaddal a szabadalmaztatása után találmányát még mindig használják, elsősorban Guadeloupe és Martinique szigetén.