Imádom felfedezni az általam kevéssé ismert nemzetek ételeit. Ezért amint hazaértek barátaim a kéthetes Fülöp-szigeteki nászútjukról, azon nyomban nagy kíváncsisággal kezdtem faggatni őket kulináris élményeikről. Ági, az újdonsült feleség harsány nevetés közepette közölte: „Ja, a filippínó konyha? Na, az csapnivaló!” Gábor, a büszke férj szerint minimum „elgondolkodtatóak” az ételeik. Egyetlen helyi specialitásra emlékeztek csak vissza jó szívvel, arra viszont boldogan: az adobo csirkére!
Sosem hallottam erről a receptről. Egyre kíváncsibb lettem. Ezt feltétlenül kipróbálom – döntöttem el gyorsan. Savanykás – sós – édes –fokhagymás. Talán ezek a legfontosabb jellemzői az ételnek, az elkészítése pedig pofonegyszerű. Könnyű vele sikert aratni. Le kell pirítani a combokat, utána összekeverni a szósz elemeit és megfőzni benne a csirkét. A varázslat a végére áll össze: egy sűrű, nagyon komplex, sokfajta ízt ötvöző finom mártásban. Ebben az ételben egyszerre érvényesül a kínai, a maláj, az indiai, a japán és spanyol konyha hatása.
Megtudom, hogy a filippínók baromi laza emberek. Folyton ünnepelnek, vigadnak, énekelnek. A beszámolóból hamar kiderült az is, hogy a főzés utáni második legkedvesebb elfoglaltságom, a karaoke nem japán, hanem Fülöp-szigeteki találmány. A videoke nevű helyek zsúfolásig megtelnek esténként. Tény, hogy amilyen vidám népség, annyira érdekesebb dolgokat falnak fel. Figyelmesen hallgatom, a boldogító igen kimondása után nem sokkal a filippínók a viagrájuknak nevezett balut, magyarul főtt kacsaembriót akarták lenyomni a torkukon. Nem sikerült, és ez még csak a kezdet volt. Az odacsődült manilai tömeg cseppet sem bánta a magyarok tiltakozását, chilivel, fokhagymával, ecettel ízesítve az egész tálcányi „ínyencséget” csőröstől, szárnyastul elfogyasztották. Azt hiszem, ez még rajtam is kifogott volna, pedig egy ázsiai utamon már eljutottam a sült tarantulapók egyik végtagjának csukott szemmel történő megkóstolásáig. Nem mondom, túl lehetett élni. Keverek egy jó erős mohito koktélt a friss házasoknak. Magamnak is készítek egyet, mert amikről mesélnek, ahhoz időnként erős idegek kellenek.
Abodo csirkecomb tálalva a USS Theodore Roosevelt repülőgép-anyahajó konyháján (Fotó: Profimedia)
A legfurcsább ételek egyike a dinuguan, ami lényegében sós vérből és sertésbélből készült sós vérpörkölt. A tamilok nevű fűrészféregből készült fogás is népszerű, amit nyersen, ecettel és chilivel fogyasztanak. Az íze állítólag nagyon hasonlít az osztrigáéra. Ezen a ponton keverek még egy koktélt magunknak. Az egyik videoke bárban töltött estén összeismerkedtek egy ott élő házaspárral. Figyelmeztették őket, véletlenül se jöjjenek haza a nélkül, hogy nem kóstolták volna meg a sziszig nevű specialitást. Gábor szeme nyomban felcsillant, amikor megtudta: három korsó sör elfogyasztása kötelező ehhez az ételhez. Az öröme egészen addig tartott, ameddig kiderült, hogy a disznó arcának részeit (beleértve a disznóagyat is) használják fel az elkészítéséhez, de az sem ritka, hogy a nagyon merész filippínók krokodilból dobják össze ezt a fogást. Ági szerint a legmeglepőbb mégis az volt, amikor a bazársoron megálltak egy fagyiért. Gondolták, ezzel nem lehet mellélőni. Pillanatok alatt már a kezükben is voltak a gombócok. Csakhogy nem tölcsérbe téve, hanem burger zsemlében adták. Egymásra néztek és úgy elkezdtek nevetni, hogy a könnyük is kicsordult. A százféle fagyi, fánk és sütemény közül a halo-halo nevűt tudták még megjegyezni, elsősorban a különleges színe miatt. A jellegzetesen filippínó desszert receptje valami olyasmi, hogy „végy egy tányért és halmozd bele az összes színes édességet, fagyit, krémet, édes babot és szószt, amit csak találsz a konyhában, majd edd meg”. Nincs konszenzus, a lényeg, hogy minél változatosabb és émelyítőbb legyen a végeredmény és persze ha lehet, szürreálisan neonszínű is. Utóbbiban sokat segít az ube nevű, jellegzetesen lila édesburgonya-szerűség, ami a legfontosabb színezéke a filippínó édességeknek. Íze nincs, viszont tényleg nagyon lila.
Innentől kezdve barátaim immár hátralevő életük egyik legfontosabb kihívásnak tekintették, hogy valahol degeszre egyék magukat a délkelet-ázsiai szigetországban. A reggelizést eleve feladták. A helyiek ébredés után ugyanis imádnak benyomni egy nagy adag rizst tocínóval, ami mézben pácolt szalonnaszerűség és Ági elmondása szerint „szokatlan” íze van. Ugyanekkora, ha nem nagyobb rajongással fogyasztják a filippínók az amerikai gyorséttermi kajákat. A jelenkori étkezési szokásaikra a tradicionális, európai ember számára szinte emészthetetlen irányzatnál is nagyobb hatással van Amerika. A saját fejlesztésű Jollibee, ami tényleg az utolsó porfészekben is megtalálható, jelenleg több mint 1400 junk food étteremmel rendelkezik az országban. Nem csoda, hogy ennyire súlyosan kövér gyerekeket és tinédzsereket szinte sehol máshol a világon nem látni. A nászutasok megannyi „biztos, ami tuti” hamburger elfogyasztása és az ennek köszönhetően magukra szedett pluszkilóikkal indultak a kéthetes utazás végére szervezett cetcápás úszásra Davao-ba. Szerencséjükre egy ott élő idős gazdasszony látta őket vendégül az egyébként életre szóló élményt követően. Farkaséhesen érkeztek meg a Debrecenből lefoglalt szálláshelyükre. Elmondásuk szerint a világ legfinomabb csirkéjét tette eléjük vendéglátójuk. Azt hiszem, ennyi hányattatott gasztronómiai tapasztalatszerzés után kifejezetten megérdemelték. Kóstoljunk bele mi is a legjobb, ha nem az egyetlen filippínó gasztrocsodába!
Adobo
A szerző fotója
Hozzávalók:
- 500 g csirkecomb
- 2 evőkanál olívaolaj
- 6 gerezd fokhagyma lereszelve
- 1 lapos evőkanál durvára őrölt feketebors
- 1 evőkanál rizsecet
- 50 ml világos szójaszósz
- 2 db babérlevél összetépve
- 1 púpos evőkanál barnacukor
- 1 evőkanál édes chiliszósz
- fél bögre víz
Elkészítése:
Egy nagyobb edényben hevítsd fel az olajat. A csirkecombokat vágd ketté (alsó és felső részre), majd nagy lángon pirítsd le őket az edényben. Ha a hús mindkét oldala aranybarna, vedd ki egy tányérra.
Az edény alatt állítsd közepesre a lángot, tedd bele a lereszelt fokhagymát és az egész babérleveleket, majd 2-3 percig pirítsd, amíg a fokhagyma barnulni nem kezd. Ekkor öntsd bele a szójaszószt, az ecetet, add hozzá a cukrot. Ízesítsd chilivel és frissen őrölt fekete borssal. Alaposan keverd át, majd tedd vissza a combokat az edénybe. Fedd le és közepes lángon 20-25 percig főzd, amíg a combok megpuhulnak.
Ekkor vedd ki a combokat a szószból és addig forrald tovább, amíg sűrű mártást nem kapsz. Kóstold meg és állítsd be az ízeket, hogy egyensúlyba kerüljön a sós, az édeskés és a savanyú.
Pirított szezámmaggal, a combokat a mártással meglocsolva, rizzsel és friss korianderrel tálald!
