Csak semmi macera. Ez alap, hiszen mégis ki a flancos fenének lenne ideje és kedve pillangó formájú toast szendvicset farigcsálni reggel fél hétkor abban bízva, hogy így talán nem a hátizsák alján kilapulva végzi a tízórai? Valószínűleg senki nem ér rá ilyesmire. Én speciel mostanában már annak is tudok örülni, ha az uzsis dobozra találok rá illő tetőt. Nem tudom, ki, hogyan küzd meg azzal a bosszantó rejtéllyel, hogy egyes zoknik párjai és az ételhordók fedelei nyomtalanul eltűnnek? Nálunk mindkettő gyakori para jelenség. „Brit tudósok szerint” a fél pár zoknik műanyag doboztetővé alakulnak. Egy másik elmélet szerint fekete lyuk nyeli el őket és egy párhuzamos univerzumban vagy egy másik bolygón bukkannak fel. Eddig persze egyik teóriát sem sikerült bizonyítani. Amikor épp olyan szerencsés napom van, hogy gyöngyöző homlokkal ugyan, de sikerül megtalálnom a doboz alját és a tetejét is, már gyülekeznek is a következő sötét felhők felettem, kisebb fajta pánikroham kíséretében: „De mit is pakoljak bele?!”
Ha uzsonnapakolásról van szó, alapvetően két tábor létezik: az egyik szerint az étel legyen tápláló. Csomagoljunk egyszerűen és praktikusan, nincs szükség a gyerek szórakoztatására. A másik csapat úgy véli, hogy egy kis móka segíthet abban, hogy a reggel berakott étel ne érkezzen haza érintetlenül. Én az elsőt preferálom, azzal a különbséggel, hogy a sonkás szendvics helyett érdemes szokatlanabb verziókat is megreszkírozni. A felvágottas zsömle és a bolti péksütemény ugyanis hamar unalmassá válhat az iskolás számára, ráadásul eszméletlenül lehangoló látványt nyújt a hátizsákból napokkal később „kihalászott”, rothadásnak indult tízórai. Különben is, hol vannak már azok az idők, amikor párizsis kenyérrel mentünk a suliba? Mondjuk, én azt is imádtam. Emlékszem, a panelház előtt, amelyben laktunk, volt egy lakókocsi. Lenyitott ablakából kora hajnaltól isteni péksüti illat áradt. Innen vettük a reggeli rohanás közepette az úgynevezett pacsnit. Amikor még erre sem volt idő, maradt a parizeres szendvics, amit rendszeresen olyan vastagra szeletelt fel apu, hogy egy T. Rexnek is becsületére vált volna az átharapása. Levonva a kellő tanulságokat, elhatároztam, hogy idén változatos finomságokat fogok tízóraira csomagolni. Szempont volt az is, hogy legfeljebb tíz percet kelljen ezzel foglalkoznom a nap huszonnégy órájából. Bejött. Az ételhordó dobozból mostanában minden elfogy az utolsó morzsáig. Következzen sorrendben a három toplistás tízperces, tízpontos tízórai recept:
Tortilla
A tortilla abszolút win-win, mert szendvicsnek majdnem szendvics, kevés helyet foglal, nem nehéz és megpakolható minden földi jóval, hússal, babbal, zöldségekkel. Szerencsére már minden szupermarketben lehet kapni többféle változatban: kicsi, nagy, teljes kiőrlésű lisztből készült, stb., válogathatunk kedvünkre. Nálunk a tépett pulykahúsos, brokkolikrémes, kurkumás fehérbabos, sőt, még a reszelt almás, répás céklasalátás is simán átment a rostán. Az abszolút győztes azonban a tejfölös-sajtos quesadilla zöldségekkel. A quesadilla alapesetben nem más, mint egy kettéhajtott tortilla lap, amit sajttal töltenek meg a mexikóiak és vaslapon vagy serpenyőben addig sütik, amíg a sajt megolvad. Nincs gyerek, aki ezt ne szeretné: nyúlós sajt és sós palacsinta (erősen sarkítva). Az sem baj, ha megdermed, mire kicsomagolja a gyerek, mert így is odáig van érte. A nagy igazság pedig az, hogy a sajt mellé a finnyás gyerekeknek is be lehet csempészni sok egészséges dolgot. Ettől függetlenül még simán lehet, hogy párizsis zsemlére cseréli (ahogy mostanában egymás között mondják, tradeli) a gyerek a tízórait, de egy próbát egészen biztos megér a quesadilla.
Quesadilla csirkével és salsával (Fotó: Getty Images)
Hozzávalók 4 adaghoz:
- 8 lap tortilla
- 1 nagy doboz tejföl (32 dkg)
- só
- 25 dkg cheddar sajt, reszelve
- paradicsom, kígyóuborka, apróra kockázva
- olaj a serpenyő kikenéséhez
Elkészítése:
A serpenyőt vékonyan kiolajozzuk. A tortilla lapot megkenjük tejföllel, picit sózzuk, rászórjuk a zöldséget, ráreszeljük a sajtot, majd befedjük egy másik tortilla lappal. A felforrósított serpenyőben mindkét oldalát pirosra sütjük 2-2 perc alatt, végül negyedelve tálaljuk.
Krém
A másik befutó a szárított paradicsomos kesukrém lett. Tényleg nagyon különleges és seperc alatt elkészül ez is. Ha rápakolsz még pár szelet pármai sonkát, igazán gazdag és tartalmas tízórait kapsz.
Hozzávalók 4 személyre:
- 20 dkg natúr kesudió
- 10 dkg olajban eltett, szárított paradicsom
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 kávéskanál dijoni mustár
- 1/2 citrom leve
- 2 evőkanál extra szűz olívaolaj
- friss bazsalikomlevelek
- 1 csipet só
- 1 csipet Cayenne-bors vagy csili pehely (elhagyható)
- 3-4 evőkanál víz
Fotó: Getty Images
Elkészítése:
A kesudiót egy éjszakán át vízben áztatjuk. Másnap leszűrjük, és – a paradicsom, valamint a bazsalikom kivételével – a többi hozzávalóval aprítógépbe tesszük. Pár percig daráljuk, szükség esetén még vizet hozzáadva, amíg homogén, krémes masszát nem kapunk. Hozzákeverjük a feldarabolt bazsalikomot és aszalt paradicsomot, majd néhány másodpercig a gépet tovább járatjuk.
Légmentesen záródó dobozban, hűtőben tárolva néhány napig eláll.
Hús
Természetesen a sonkának is van helye a szendvicsen. Ezúttal krém formájában. A legnépszerűbb tízóraik egyike. Nem száraz, ízletes, a gyerekek imádják és anya is villámgyorsan elkészül vele.
Hozzávalók:
- 20 dkg sonka
- 5 dkg vaj
- 1-2 evőkanál tejföl
- negyed vöröshagyma
- petrezselyemzöld
- mustár
Vágd apróra a sonkát és a hagymát, keverd habosra a vajat, majd keverd össze az eddigieket a tejföllel, a vöröshagymával, ízlés szerint mustárral, illetve petrezselyemzölddel.
