„Csak” egy étkezde volt… Hasonló üzenetek tömegeire számíthatunk az elkövetkező időszakban a vendéglátásban

„További áremelésnek nem látjuk értelmét, mivel az nagyobb mértékű kereslet-visszaesést eredményezne, és a veszteséges tevékenységet konzerválja."

nlc

2022. Augusztus 14.

A nyitókép illusztráció. / Fotó: F. Muhammad, Pixabay

Idén számos étterembezárásról adtunk hírt, de sokkal kevesebbről, mint amennyi a valós szám – sokan egyszerűen csak csendben végleg lehúzzák a rolót, nincs alkalom a búcsúra.

Hivatalos adatok nem állnak rendelkezésünkre az elmúlt két év történései nyomán lezajlott bezárásokról a hazai vendéglátásban, de az biztosan tudható, hogy 2022 szeptembere vízválasztó lesz. A horribilis rezsiszámlák minden vállalkozást érinteni fognak a kifőzdéktől az éttermekig, a pékségektől a cukrászdákig, kocsmákig és bárokig. Mindemellett az élelmiszer-alapanyagárak gyakorlatilag lekövethetetlenek az étlapok árazásaiban, erről a feloldhatatlan patthelyzetről írta le egyszerűen és következetesen gondolatait a nyíregyházi Ati Bátyó Étkezdéjének vezetése is.

Egyértelmű, hogy az 1600 forintos, kétfogásos hétköznapi nem kigazdálkodható, ugyanakkor valahol megteheti a vendéglátó, hogy nagyot emeljen, míg egy puritán kifőzde Nyíregyházán a leírtak tanúsága szerint nem.

2022 legelső napjaiban a hazai gasztroforradalom egyik korai hírnöke, a Csalogány26, aztán a csopaki Szent Donát Borkúria, a Balaton egyik legszebb terasza búcsúzott el. Nyár közeledtével először Gianni budai étterme, a Terra, majd a veresegyházi Katlan Tóni Kultúrkonyha köszönt le (a catering szolgáltatásuk marad). Ezután a rendszerváltás óta nyitva tartó Nádas Étterem Agárdon jelentett végleges bezárást, majd az immár 65 (!) éve működő Gulyáscsárda Szegeden, augusztusban pedig a Paulus Bormúzeum Étterem Móron.

Ez utóbbi hely vezetősége úgy fogalmazott, hogy

„Sajnos a rezsi-rémálom minket is utolért”

míg a szegedi Gulyáscsárda – még a rezsirobbanás előtti időszakban így nyilatkozott: „Nálunk 15 napot dolgozott egy szakács és 15-öt pihent. Nettó 450 ezer forintot tudtam fizetni, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megtartsam a munkaerőt” – mondta el a csárdát 22 éve üzemeltető Holló János.

Egyelőre beláthatatlan, miként fog átrendeződni a vendéglátás különböző szegmenseinek piaca, az állami segítség – akár adózási, járulékfizetési vagy rezsikedvezménnyel – azonban létkérdés volna a szektor számára.