Egykor füstöléssel, lángolással, szárítással tudták tartósítani a frissen vágott állatok húsát, és az így kapott húsféléket nagy becsben tartották a paraszti világban. A népmesében a szegény ember és a felesége is egy kolbászt kíván maguknak ínségükben a jó tündértől, nem véletlenül. A kolbász évszázadokon át a tehetősség szimbóluma volt, és a téli, kora tavaszi hónapokban valódi érték volt az egyre üresedő kamrákban.
A kolbász sokoldalú alapanyag, egyszerre népies és gourmet. A legegyszerűbb „parasztreggelikben” épp úgy főszerepet kap, mint az igényes, modern magyar gasztronómiában, a jóféle házi kolbásznak pedig szabályos kultusza van.
Lacikonyha Budapesten / Fotó: Javier Sánchez, Getty Images
A kolbászt frissen kisüthetjük vagy rövidebben-hosszan érlelhetjük is. Készülhet sok-sok pirospaprikával és paprika nélkül is. Lehet egészen vékony, mint a cserkészkolbász, de vaskos, akár 5-8 centiméter vastagságú is, mint a kulen.
Egész Európában töltik és a helyi ízlésnek megfelelően fűszerezik, de a magyar konyhának egy igazi büszkesége, a kulináris identitásunk része a jó minőségű kolbász.
Fotó: AndreaObzerova, Getty Images
Töltsd ki a kolbászkvízünket!
Kvíz: mennyit tudsz a kolbászokról?
Teszteld a kolbásztudásodat!
