Tíz nap, 26 étterem és kiegészítő helyszínek, közel 100 program és a régió legújabb gasztrofesztiválja. A szervezők így mutatják be a Taste Balatont, amely március 8. és 17. között vár mindenkit tematikus menükkel, workshopokkal, vacsoraszínházzal, irodalmi estekkel, vendégséfekkel, zenével, pezsgővel, grillezéssel és képzőművészettel. Az egyik ötletgazdával és szervezővel, Budavári Dórával már beszélgettünk, azóta pedig tartottak is egy rövid bemutatót abból, mi vár ránk; listába szedtük a hét kedvencünket. Használjátok nyugodtan tippgyűjteményként!
Veganeeta Home
A névből nyilván senki sem találná ki, de ez egy ízig-vérig vegán kajálda, ahova belépve, be kell vallanom, boomerebbnek éreztem magam, mint valaha. Már csak azért is, mert a családostul Almádira költözött, rákbetegség-túlélő Árvai Anita étterme elsőre igazi influenszer-zarándokhelynek tűnik: a berendezéstől a színválasztásig minden puha, otthonos és „Live, Laugh, Love”-kompatiblis. Meg azért, mert amikor kiderült, hogy vegán reggelit kapunk, az első gondolatom az volt, hogy
Oké, de hol fogok én jóllakni?
(Erre nem vagyok büszke, de ez van.)
Spoiler alert: jóllaktam. A Veganeeta ugyanis tökéletes vegánizmus-kapudrog, még egy ilyen negyvenpluszos húsevőnek is, mint én. Tökéletes kukoricakenyér és fahéjas csiga, rántotta csicserilisztből és chiapuding, a háttérben pedig cheddarsajt készült krumpliból és sárgarépából. A végeredmény ugyan nem szilárdult meg soha (nem is volt dolga ez neki), de tényleg megtévesztésig hasonlított a cheddarra, ha hamburgerben érkezik, soha rá nem jönnék a turpisságra. A végén nem az volt a kérdés, hol lakom jól, hanem az, hogy hogy fogok én felülni ebben az életben még biciklire. Ez már csak azért is foglalkoztatott, mert a reggeli végére a Balaton Bike 365 csapata már ki is pakolta az étterem elé az elektromos bicikliket.
Biciklitúra
Írtunk már mi is arról, milyen nagyszerű találmány az e-bike, de hogy mennyire – ízes magyar szó híján – empowering élmény elektromos rásegítéssel tekerni, az az északi parton derül ki igazán. Persze, segít, ha felső-középkategóriás, nyomatékérzékelős pedelecet hajtunk, márpedig hajtunk: a Balaton Bike bringái azonnal testre szabhatók és négy fokozatban állítható, hogy mennyire bízzuk a motorra a haladást. Akit nem érdekel a sportteljesítmény, annak a Turbo fokozatot ajánljuk (csak a rend kedvéért: a motor ilyenkor is legfeljebb 25 kilométeres sebességig segít), aki pedig alulöltözött, vagy le akarná tekerni a vegán kalóriákat, annak ott az Eco. (Ki mondjuk ne kapcsoljátok a motort, úgy egy Bubival is többre mennétek, mégiscsak húszkilós szörnyetegek ezek.)
Így aztán semmi sem terelheti el a figyelmet a tájról és a szabadság élményéről, amely, bármilyen közhelyes is, a (balatoni) biciklizés lényege. A sisak íratlanul is kötelező, és ha éjszaka tekernétek, hozzatok láthatósági mellényt is. Nem véletlenül csatlakozott a csapat a Taste Balatonhoz: az érzés, hogy bármikor szabadon grasszálhatunk a helyszínek között, nem kell autóba zsúfolódni, vagy egy-két pohár bor után vonatra várni… most majdnem azt írtam, hogy megfizethetetlen, de pont, hogy megfizethető.
Resti
Csopakon vár mindenkit az ország egyik legkisebb és legérdekesebb étterme, élén a – legalábbis a sajtóút tanúsága szerint – legkönnyebben zavarba hozható séfjével. Karácsony Bence, mint elmesélte, a Laurel csapatával érkezett, és vállalta, hogy marad nyitni-zárni, amíg a többiek ingáznak. Azóta azonban teljesen összenőtt a Restivel – amely nem vicceskedő fantázianév, hanem tényeg a váróterem meghosszabbítása –, annyira, hogy minden egyes vendégről Polaroid-képet készít. Szerencsére a térben csak tízen férnek el, így szó szerint muszáj mindenkinek mindenkivel beszélgetni. A Taste Balaton alatt több vendégséf is érkezik majd, szóval érdemes időben foglalni.
Karácsony green eggben sütött bodeggel vár minket, ezt tunkoljuk bent tepertőktrémbe és vegán szószokba, természetesen minden csodálatos – nem véletlen a Michelin-logó az ajtón –, de a séf „ja, várjatok, ezt még nem is kóstoltátok!” felkiáltással csak az utolsó pár percben, mellesleg teszi elénk büszkeségét, a füstölt vajat. Nem gondoltam volna, hogy a kétnapos balatoni gasztrotúrának pont egy vaj lesz a legemléketesebb pontja. Annyira jó, hogy szinte mérges vagyok rá: a Resti szó szerint megölte az összes többi vajat, innentől kezdve ránézni sem bírok egyre sem, és ez sokáig így is marad.
Casa Christa
Hét toszkán stílusban vendégházzá alakított, egymástól „kellő intimitást biztosító” távolságban elhelyezett présház, 45 ezer négyzetméteres borbirtok és olyan kilátás, hogy az a megfelelő fényekkel egy teljes országimázs-kampányt elvinne a hátán. És persze egy étterem, természetesen saját borokkal. Ahogy sejthető a Casa Christa szálláshelyként inkább a tehetősebb pároknak, családoknak való, de ez a luxusbukolika szerencsére egy cseppet sem giccses és negédes. Az étterem pedig házias, benne tökéletes céklás rizottó és kacsamell.
A Casa Christában a Taste Balaton fesztivál alatt lesz divatbemutató, beszélgető esten Gundel Takács Gáborral, és érkezik hozzájuk Dobos Evelin a saját receptjeivel.
Kistücsök
Molekuláris konyha és kétfalatos fogások, lárifári! A balatoni vendéglátás egyik alapintézménye a Taste Balaton alatt is a klasszikus konyhaművészet finom újraértelmezéséről szól majd, minket például hatfogásos erdélyi menüvel kényeztettek, egészen pontosan a Ferencesek főztje című háromszáz éves könyvet vették elő. Ebből főztek többek közt erdélyi derelyét, tiszta borsos pisztránglevest (az alaplé ízét azóta is érezzük) és diós sását.
Az első hétvége a fesztivál alatt is az erdélyi konyháról szól majd, a második az olaszról, közben pedig irodalmi esteket tartanak a Séfszobában – ahol az egyelőre kezdeti stádiumában járó legenda szerint megszületett a Taste Balaton ötlete –, eljön Dragomán György és Nyáry Krisztián, illetve Iglódy Csaba a Dreher szimfóniákkal, Frenreisz Károly pedig a Gundel család örökségéről és az örömzenéről mesél. Itt szállást is foglalhattok, a Kistücsöknek még úszómedencéje és szaunája is van, és eddigi tapasztalataink alapján itt a legjobb a hotelreggeli.
Kristinus Borbirtok
Az egyszerre tekintélyt parancsoló és hívogató, a speciális fényvisszaverő réteg miatt meghatározhatatlan színű Kristinus valójában a Lokal 47 nevű éttermet takarja, pontosabban ez fogad, amikor belépünk. Tágas, kényelmes és barátságos brunch – másnaposul: reggeli – várt minket apró tányérokon, ez, mint kiderült, egy külön műfaj, így is hívják: small plate. Az éttermet egy fiatal pár, Gelencsér Janka és Csillag Richárd indította el a Kristinus Borbirtok területén, ahol, mint mesélik, „a biodinamikus gazdálkodásra hangolódva szem előtt tartják a természet körforgását és a zero waste mentalitást”. Értsd: minden alapanyagot 47 kilométeres körzetből szereznek be, innen tehát a név. A brunch étlap legnépszerűbb fogása egyértelműen a sült káposzta lett, ami póréhagyma veloutéval és savanyított medvehagymaterméssel érkezett.
A brunchoz járt egy birtoktúra is, amelyen megismerhettük a klasszikus hordók alternatívájaként használt hatalmas, porózus, tehát sok oxigént felvenni képes cserépedényeket, és megmutatták a leginkább – a falról minket szigorúan méregető ökörkoponyából ítélve pogány szertartásokra használt – oltárra emlékeztető pincét, ahol csontokat és szarvakat tartanak. Ez kerül a talajba, tudományosan igazolt ugyanis, hogy az így nevelt szőlőtőkék ellenállóbbak. Dödölle kutya és Szilveszter, a kis boci pedig – borzalmas képzavarral élve – hab a tortán.
A látvány
Mindig mondjuk, hogy tessék menni a Balatonra szezonon kívül, sőt, lehetőleg télen is. Ez a cikk arról szólt, hogy most például azért, mert gasztrofesztivál lesz, de ha egy étterem és egy borbár között kimegyünk a partra, Michelin-csillagok ide vagy oda, rögtön átrendezzük fejben a prioritást. A Balatonra ugyanis ezért jövünk télen:
Fotó: Neményi Márton
És most mellesleg van egy gasztrofesztivál is.