Szívesen meginterjúvolnánk e kérdésben magát Donald Trumpot, hiszen ő maga a legimpozánsabb körülmények között is szívesen eszik papírba csomagolt hamburgert és sült krumplit, és személyesen is jár gyorséttermekbe, tehát pontosan ismeri a különbséget. Az a hír járja egyébként, hogy Trump azért preferálja a gyorséttermi ételt, mert a gyártósorról érkező egyenétellel érzi biztosítva magát arról, hogy nem fogják a Fehér Ház kulisszái mögött ellene összeesküvők megmérgezni.
Az exelnököt sajnos nincs lehetőségünk kikérdezni a porcelánról elfogyasztott Big Mac adta élményről, de azt az egyszerű kísérletet bárki kipróbálhatja, hogy ugyanazt az ételt különböző tálalásokban fogyasztja el. Sőt, bizonyára mindannyian megtettük már korábban: ugye milyen más pezsgőt kristályból, mint papírpohárból inni? Vagy ugyanazt a pörköltet közvetlenül a nagylábasból vagy tányérra kiszedve enni?
Egy büfében vásárolt sajtos-tejfölös lángos vagy főtt kukorica is más élményt nyújt papírtálca fölé hajolva, mint Zsolnayn tálalva. Ez fordítva is igaz, mindannyian tapasztalhattuk már a különbséget: rántott hús krumplipürével egyszerűen máshogy csúszik terített asztalnál, mint műanyagtányérból. A bográcsban főzött vadpörkölt vagy lecsó is máshogy hat papírtányérból, műanyagtálkából, kerámiatányérból, netán egyenesen a kondér fölé hajolva, úgy kóstolgatva.
Csirke curry a tudományos kísérletben
Elsőre azt gondolhatnánk, hogy csak az esetlegesen kihűlt és újramelegített étel okozta változások játszanak közre. Ha a büféből, gyorsétteremből, kerti partiról hazavisszük az ételt, az értelemszerűen minőségromláson megy keresztül. Kihűl, összeesik, a felszíne oxidálódik, a benne lévő olajat, zsírt kiereszti. Jól ismert jelenség az is, ha a tészta gumis állagúvá válik vagy épp megkeményedik, no és az étel a friss aromáit veszíti. (Külön fejezetet érdemelne a gyorsétterem-láncok ételeinek egész döbbenetesen gyors minőségromlása: bizonyára mindenki kóstolt már multiláncos burgert és sült krumplit frissen és fél órával később. Gyakorlatilag felismerhetetlenné válik az étel.)
Az ausztráliai Melbourne-ben, a Monash Egyetemen éppen arra voltak kíváncsiak, hogy ugyanúgy ízlik-e az étel különböző tálalásokban, ha nem játszik közre a szállítás, kihűlés, minőségromlás?
Mangós csirke curryt főztek, amit egy tesztcsapatnak kellett megkóstolnia. Az ételt véletlenszerűen négyféleképpen tálalták: egy, a szokásosnál nagyobb, négyzet alakú tányéron, egy normál méretű, kör alakú tányéron, egy kis tálkában és elvitelre becsomagolva.
A kóstolás eredménye a kutatókat is meglepte. A résztvevők a teljesen azonos ételeket mind megjelenésükben, mind illatukban, ízükben, textúrájukban és utóízükben markánsan máshogy érzékelték.
A kóstoló legtöbbje szerint a csirkés curry az elnagyolt méretű, négyzet alakú tányéron ízetlen volt, bár az állaga ezen a tányéron volt a legkellemesebb. Ezzel szemben a legintenzívebb és legtartósabb ízűnek a tálkában tálalt ételt érzékelték. Az étel küllemét a normál méretű, hagyományos kerek tányér esetében értékelték a legerősebbnek, és nem nehéz kitalálni, hogy az étel megjelenése és illata a fóliába csomagolt, elviteles kiszerelésben bizonyult a leggyengébbnek.
Egy másik kutatás az evőeszközök szerepére irányult, és az derült ki belőle, hogy mind az ízek, mind az állag érzékelését befolyásolja, hogy milyen eszközzel eszünk. Az eredmények azt mutatták, hogy a kísérlet résztvevői a joghurtot sűrűbbnek és gazdagabb textúrájúnak érzékelték, ha könnyebb műanyagkanálból kóstolták, mintha súlyosabb kanalakkal.
Ugyanezt a joghurtot a tesztalanyok ugyanolyan ízűnek érzékelték többféle kanálmérettel, ez tehát önmagában nem befolyásolta az eredményt. Viszont ha a kanál könnyebb vagy nehezebb volt, édesebb vagy savanykásabb ízről számoltak be.
A tesztelt joghurt ízét továbbá az evőeszközök színe is befolyásolta. Ezek a különbségek azonban az étel színétől is függtek, ami arra mutat rá, hogy a színkontraszt is közrejátszhat az ízek érzékelésének különbségeiben.
Ezenkívül az evőeszközök formájának hatását is vizsgálták. Az eredmények azt mutatták, hogy ugyanaz az étel akkor tűnt a legsósabbnak, ha késről fogyasztották, és nem kanálból vagy villáról (sőt, fogpiszkálóról is tesztelték). Ezek után teljesen biztosak lehetünk benne, hogy máshogy esik a legegyszerűbb ételek egyike, a szalonna is egy karéj kenyérrel, ha kézzel esszük, avagy késsel-villával.
Visszatérve a csirke curry kóstolóihoz. „Ez az egyszerű kísérlet világosan rávilágít, hogy a szájüregi receptoraink működését is befolyásolja, amit az érzékszerveinkkel észlelünk – foglalta össze Ricardo Costa, a melbourne-i Monash Egyetem dietetikus kutatója. – Az a tény például, hogy a kis tálkában kínált curry íze volt a legerősebb, arra utal, hogy a sűrítettebb látványt nyújtó ételekre a testünk koncentráltabb érzéssel reagál”. Ugyanezt támasztja alá az elnagyolt, négyzet alakú tányéron szervírozott csirke curry, amit a legkevésbé ízesnek értékeltek.
A fenti eredmények összhangban vannak a legújabb tudományos kutatásokkal, amelyek egymás után azt bizonyítják, hogy az emberi érzékszervek kölcsönhatásban vannak egymással, és az orrunk, szemünk, fülünk, bőrünk, ízlelőbimbóink által érzékelt benyomások kombinációja adja a végső ítéletünket, ha az a kérdés, hogy mennyire éreztük édesnek, sósnak, krémesnek, könnyednek az adott ételt.
A fine dining éttermek és a kockásabroszos vendéglők is ismerik a trükköket
Az ízérzékelésünk csalóka mivoltát réges-rég ismerik a vendéglősök – és (sajnos) az élelmiszeripar is. Külön könyvet szentelhetnénk arra, hogy körbejárjuk, hogyan csalnak az élelmiszergyártók és -kereskedők a színekkel, illatokkal, méretekkel, csomagolásokkal, kihelyezéssel, megvilágítással…
A gyertyafényes vacsora sem pusztán csak a romantikáról szól. Amint lejjebb veszik a lámpák fényeit, csökkennek a vizuális benyomások – és láss csodát, intenzívebbnek hat az ételek és a mellé elfogyasztott borok íze is. Tucatnyi tényező manipulál minket, akár tudatosan a vendéglátók részéről, akár tudattalanul. Nem véletlenül vagyunk gyorsabban túl egy rideg környezetben elköltött vacsorán, mintha puha anyagokkal, meleg színekkel, kellemes zenével kísérik az étkezésünkkel.
A világhírű étterem, az Ultraviolet ezt a témát járatja csúcsra. A sanghaji Ultraviolet by Paul Pairet régóta tartja a 3 Michelin-csillagos minősítését, ami a világ legjobb éttermei közül is csak egy szűk elitklub mondhat el magáról.
„Több mítoszt fogyasztunk el, mint kalóriát” – szól az étterem egyik jelmondata. Az Ultraviolet a luxuséttermektől szokatlan módon egy ablaktalan helyiségben tíz főt ültetnek le egy asztalhoz, és több mint húsz fogást tálalnak fel a vacsora során.
Ami pedig eközben történik, maga a varázslat, Alice Csodaországban, vagy ahogy ők mondják: multiszenzoros élmény. 360 fokban körbevetítik a zárt teret, a díszlet hirtelen mozogni kezd, és elkezdődik egy minden érzékre kiható előadás színekkel, UV-fényekkel, mozgóképpel, emberi narrációval, zenével, zörejekkel, a természetben rögzített hangokkal. Mindezt egy fogásról fogásra változó teríték kíséri, amelyben a vaksötétségtől a (névadó) ultaviola színig, a puha, zöld mohától a hűvös, ipari fémekig folyamatosan egymásba folyva cserélődnek a díszletek.
A kiváltságos vendégek itt a legintenzívebben tapasztalhatják meg, milyen organikusan változik az ízérzékelésünk a ránk ömlő behatások révén. A legolcsóbb vacsorajegy 240 ezer forintnál kezdődik a legendás sanghaji étteremben, de az UV Royale nevezetű vacsorájukra egyetlen jegy már 8888 jüant, azaz hozzávetőleg 444 ezer forintot kóstál. Cserébe a több mint húsz fogáson túl a világ csúcsboraiból kóstolhat a vendég unikális szelekciót, az UV-fények különböző tartományai által nyújtott vizuális élménnyel.