„Sokszor megkapjuk, hogy terápiás jellegű, amit csinálunk” – Interjú Stahl Judittal

A korábbi intenzitáshoz képest kevesebbet találkozunk veled a gasztronómiában. Mi ennek az oka?

Stahl Judit: Én nem a gasztronómiából vonultam ki, hanem a televíziós szereplésből. A televíziós főzőműsorok készítése adott egy folyamatos láthatóságot, de attól függetlenül, hogy már nem készítek ilyen műsorokat, a gasztronómia továbbra is a munkám, a hobbim, a szenvedélyem. Annak az előadásnak a témája szintén a gasztronómia, amivel a Gourmet Fesztiválra megyünk, ami azért is érdekes számomra, mert a gasztrotörténelem és a színház kapcsolódik benne össze. Az én eredeti szakmám pedig rendező.

Te azonban nem rendezted, hanem a lányoddal, Stahl-Bohus Hannával együtt írtad a forgatókönyvet. Pontosabban annak csak a vázát.

Igen, hiszen műfaji besorolása szerint ez improvizációs gasztroszínház. Úgy épülnek fel az előadások, hogy veszünk egy gasztrotörténeti alapot, például Petőfit és a székelykáposztát – ezt a részét írom meg én. Ez mindig egy számomra izgalmas kiindulópont, amiben szeretek elrejteni egy kis edukációt is, ez esetben például az, hogy a székelykáposzta nem egy réges-régi magyar étel. Erre a kultúrtörténeti alapra épül egy szituáció, amit pedig Hanna, a lányom ír meg, aki gyerekkora óta óriási érdeklődéssel viseltet a színház iránt. Az általunk megírt alaphelyzetre kezdenek improvizálni a színészek, úgyhogy nincs két ugyanolyan előadásunk. Kálmán Esztert szeretném még kiemelni, aki szerintem az ország egyik legtehetségesebb díszlettervezője, a Katona József Színházban és a Radnótiban szokott dolgozni, és a mi előadásunkhoz is olyan díszletet állít színpadra, amivel tökéletesen megteremti a miliőt.

Stahl Judit. A Forbes a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek választotta 2005-ben / Forrás: magánarchívum

Nem akármilyen színészeket foglalkoztattok az előadásokon. Olyan komikát, mint Stefanovics Angéla, vagy olyan színésznagyságokat, mint Csákányi Eszter, Jordán Adél, Schell Judit.

Ha már megnevezted őket, ne feledjük el Kovács Patríciát, Pelsőczy Rékát, Stohl Andrást, Szabó Győzőt, Molnár Áront, Kálloy Molnár Pétert, Hevér Gábort vagy Debreczeny Csabát. Ők nem egyszerre vesznek részt az előadásokon, hanem alkalomról alkalomra változó felállásban játsszák a darabot. Mindenképpen szeretném még elmondani, hogy normál esetben Novák Péter vezeti az előadásokat a főpincér személyében. Novák egy zseniális műsorvezető és ceremóniamester, de felsorolni sem tudom, hogy a művészet mennyi területén bizonyította már a tehetségét. Most, a Gourmet Fesztiválon azért nem tud ott lenni az előadásunkon, mert a Jézus Krisztus Szupersztárt állítja színpadra Erdélyben, a Kolozsvári Magyar Operában. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy vele dolgozhatunk, és szeretném, ha többet lenne szó a sajtóban Novák Péter tevékenységéről, rendezéseiről. Érdemes nyomon követni a pályáját, mert mindig minőséget tesz le az asztalra.

Milyen visszajelzések jutnak el hozzátok a kevert műfajú Flódni nézőitől?

Sokszor megkapjuk, hogy terápiás jellegű az előadásunk, és rég nem röhögtek ennyit. Egyébként is azt gondolom, hogy

Azt is látni szoktam a közönségen, hogy az első pár percben csodálkoznak, nem egészen értik, hogy mit látnak. Sokan meglepődnek, hogy kész elmeotthon, ahová kerültek, aztán feloldódnak, és pillanatok alatt eltelik az előadás. (Nevetve – a szerk.) A visszajelzésekről még annyit, hogy Budapest születésének 150. évfordulójára született meg eredetileg a darab, amiből négy előadást akartunk játszani. Gyorsan elfogytak a jegyek, és ahogy Péter szokta mondani: „mi meg így maradtunk”. Játsszuk Budapesten, meghívtak vele Szegedre, Pécsre, Békéscsabára. Ezen meghívások alkalmával az adott város gasztrotörténelmére specializáljuk az előadásokat. Ez külön izgalmas benne.

Stahl Judit. Már a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szaka mellett is cukrászatot tanult. / Forrás: magánarchívum

A flódni önmagában egy olvasztótégely, pontosabban -sütemény.

Azért lett ez az előadás neve, mert szerintem egyetlen szóban mutat rá arra, hogyan épülnek egymásra a kultúrtörténet és a gasztronómia rétegei. Emellett vállaltan mutatja a magyarországi zsidó kultúra gyökereit. Ha közelebbről magát a süteményt nézzük, egymástól egészen különböző ízű és állagú rétegek alkotják. Édesebb és savanykásabb, vagy az előadásra vetítve vicces vagy akár komolyabb részek is beleférnek. A 19. és 20. század, különösen a két világháború közötti időszak egy fantasztikus kor volt, de megvolt a komorsága is. Fontos volna feldolgoznunk ezeket az időket.

Televízióból ismert hírességektől elvétve hallani kultúrtörténetről. Meg lehet szólítani ezzel az embereket?

A Flódni sikere magáért beszél. De tudod, én nem is értem, miért nem beszélünk többet ezekről a témákról. Hát nem így érdemes megismerni a múltunkat? Te hol laksz például?

Újbudán.

Ott van a Feneketlen-tó. Mitől feneketlen az a tó? Vagy gondolom, te is szoktál sétálni a Nagymező utcában. Ott élt Bíró László, aki feltalálta a golyóstollat. Nem véletlenül nevezik a világ több országában ma is bironak a golyóstollat. Vagy Budán ott van Vérmező. Miért Vérmező? Rengeteg magával ragadó sztori, amikről így, élményszerűen kellene mesélni, közelről megmutatva, hogyan éltek akkor. Mi történt pontosan? Milyen emberek voltak? Szerintem csakis így érdemes.

Stahl Judit kötetei közül az egyik legsikeresebb a 2006-os Végre otthon! Családi ebédek, baráti vacsorák, ünnepi ételek c. szakácskönyv volt / Forrás: magánarchívum

A színházzal, gasztronómiával és a férjeddel, Bohus Csabával vezetett könyvkiadó, a Lettero vezetésével teljesnek érzed a szakmai életed?

Az a szerencsés ember vagyok, akinek az a munkája, amit egyébként, hobbiból is szívesen csinálna. Én ettől érzem magam teljesnek.

A Gourmet Fesztivál a hazai ínyencek éves nagy találkozója. Sosem derült ki számomra, hogy te miként viszonyulsz a gourmet éttermek világához.

Ha valami finom, azt szeretem, a túlzásokat viszont nem szeretem. Örülök, hogy Magyarországon egyre több helyen elérhető a minőségi étkezés, és ezalatt nem feltétlenül a méregdrága éttermekre gondolok, mert ez a része soha nem különösebben érdekelt. Sokkal inkább az emberek igényének fejlesztését, alakítását látom ebben, amiről azt gondolom, hogy nagyon fontos feladata a jó séfeknek és éttermeknek. Én mindenesetre szeretek a felkapottság mögé nézni, és pusztán az ízek alapján eldönteni, milyen is egy étterem. Attól, hogy egy étterem vagy egy étel különleges, még lehet borzasztóan rossz is. És ez fordítva is igaz. Egy hagyományos vagy akár teljesen hétköznapi ételt is lehet fantasztikusan készíteni, számomra soha nem a körítés számít.