Ha minden igaz, egészen más pályáról érkeztél az élelmiszerek és kereskedelem világába, és eredetileg fogorvos vagy.
Gyenes Monika: Nyugati minták alapján kifejlesztettem egy nemzeti fogászati prevenciós programot. Ez gyerekeknek primer megelőzésre épület, középkorúaknak szekunder prevenciót szájüregi rákszűréssel, kiemelt figyelemmel azokra, akik dohányoznak és gyakran isznak tömény italt. 18 hónapig működött, ezután olyan politikai környezet alakult ki, amelyben nem tudtuk tovább végezni az országos munkánkat, egyszerűen azt mondták, hogy népegészségügy nem szerepel az ő programjukban, emiatt nincs szükségük a prevenciós munkánkra. Én ekkor döntöttem úgy, hogy elhagyom a hazámat, és az Egyesült Királyságot választottam, azon belül is Walest.
Gyenes Monika, a Best of Hungary kitalálója és egyik tulajdonosa / Fotó: Kurucz Árpád, Best of Hungary
Milyen szálakkal kapcsolódsz a gasztronómiához?
Az evés és csúnya szóval élve „etetés” nekem a legmélyebbről jövő igényeim egyike, nekem ez igazi örömet okoz, főzni, vendégeket hívni, étellel-itallal örömet okozni. Mindezt nagyon sokáig nem tehettem meg. Kisgyerekkoromban mi egy alföldi községben éltük, az édesapám agrármérnök és állatorvos volt. Apámnak hiába volt két diplomája, nagy szegénységben éltünk. Emlékszem, három éven át cipője sem volt, csak szandálja. Sokat segített, hogy falun sok mindent meg tudtunk termelni. A veteményes, a növények, állatok szeretetét tehát otthonról hoztam. Ha még régebbre megyünk vissza, az államosítás előtt a felmenőim virágzó gazdaságot vittek, élénk társasági életet éltek. A vendégfogadás szeretete talán már generációsan belém ivódott. Gyerekkoromban a nehéz idők ellenére
mi még fogtunk rákot a folyóból, ha kacsát vagy libát tömtünk, ünnepnapokon még hízott máj is került az asztalra. Ezeket ma már a legjobb magyar élelmiszerek között tartjuk számon.
Édesanyám pompásan főzött, nagy szeretettel gondolok vissza erre az időszakra. Később már fogorvosként is arra vágytam, hogy saját éttermem legyen.
Ez nem valósult még meg?
Nem, és idővel rá is jöttem, hogy nem ez az én utam. Én sosem szerettem például az éjszakai életet, nem szerettem a partikat. Azt viszont nagyon, ha egy kora esti időpontra áthívok vendégeket, és előtte én főzök. Nagyon szeretek más nemzeteknek mesélni a hazámról, és megismertetni velük az ételeinket, a magyar konyhát. Egy jó vacsora nekem lehetőséget ad arra, hogy meséljek a történelmünkről. Ha egy töltött káposzta kerül az asztalra, mesélhetek a török megszállásról, hiszen az ő közvetítésükkel került ez az étel Magyarországra.
Gulyásleves magyar tarkából, szegedi paprikából / Fotó: Kurucz Árpád, Best of Hungary
Külföldiként kiknek adtad ezeket a vacsorákat?
Fogorvosként a páciensemmel alakítottam ki jó kapcsolatot, és hát ki ne akarna jóban lenni a kezelőorvosával? (Nevet – a szerk.) Így hát sok egykori páciensem ma már a konyha kedvelője, sőt akár rajongója. Amikor magyar barátok jöttek ki hozzám, én azt mondtam, hogy inkább ne hozzatok annyi ruhát magatokkal, veszünk a Marks & Spencerben, de hozzatok nekem szalámit, kolbászt, mézet, paprikát. Persze ekkoriban, a 2000-es évek végén még nem volt itt kapható magyar élelmiszer. Nagy érték volt számomra.
Én úgy tudom, hogy már akkoriban is volt kint magyar bolt.
Igen, de a kicsit jobb, minőségibb élelmiszerek már nem voltak kaphatók. Én orvosként nagyon ügyelek arra, hogy mit eszem. Kerülöm azokat az ételeket, amik tartósítószereket, ízfokozókat és színezékeket tartalmaznak. Egy szalámiban hús legyen, szalonna, só és fűszerek – és semmi több. Ehhez ragaszkodom, amennyire csak lehet. Ebből az élelmiszerkategóriából teljes hiány volt itt.
A prémium élelmiszerek hiányára építetted tehát a Best of Hungary márkádat. Ha jól látom ugyanakkor, nincsen üzleted, amit személyesen fel lehetne keresni.
Ó, ez a település, Aberyswyth picike ahhoz. Ez egy kis walesi egyetemi város, csak 14 ezren lakják. Úgy kezdtem a kereskedést, akkor még praktizáltam fogorvosként, hogy beszereztem otthonról kiváló minőségű magyar mézet, szegedi pirospaprikát, kolbászt, szalámit, és hétvégente kimentem a helyi piacra árusítani. Szó szerint piacoztam, beszélgettem az emberekkel, mindenkinek meséltem Magyarországról, a magyar konyháról, és kóstoltattam az élelmiszereket.
Magyar méz, levendula, érlelt lágy sajt / Fotó: Best of Hungary
Szó szerint tehát egymagad kiálltál, és építetted egy kisvárosban a magyar konyha imázsát. Hogy ízlettek a magyar finomságok a helyieknek? Az angol konyha, beleértve a walesit is, udvariasan szólva sem világhíres.
Olyan, hogy angol konyha, szerintem nincsen. Minden országrészben van három-négy étel, ami a sajátjuk, de a walesi ételek például se nem finomak, se nem egészségesek. Ez évszázadokon át egy szegény vidék volt. Ebben az országban más nemzetek konyháit eszik az emberek. Válaszolva a kérdésedre,
nagyon ízlik a helyieknek a magyar konyha. Elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon.
Érdekes, mert a weboldalatok, a Best of Hungary számomra azt sugallta, hogy egy hangulatos helyi delikátesz.
Ez direkt van így. Szeretnénk egy kedves, szerethető bolt benyomását kelteni, ahol szívesen vásárol finomságokat az ember. Nem akartunk egy lélektelen webshopot. De a távolabbi terveimben szerepel egy kis deli és egy étterem is. Még csak gondolat szintjén.
Szarvasgombás, akácmézes magyar ínyencségek / Fotó: Kurucz Árpád, Best of Hungary
Hogy lett a piacozásból profi kereskedés?
Amikor 2016-ban elindítottam a céget, még főállású fogorvos voltam. Otthon esténként kinéztem internetről a kis magyar manufaktúrákat, és napközben munkaidőben, a szüneteimben telefonálgattam Magyarországra, hogy szeretnék rendelni.
Így ismeretlenül azonnal bizalmat szavaztak neked a gazdálkodók?
Becsületére váljon mindenkinek, hogy mindegyikük kiszolgált. Nem csak manufaktúrákat kerestem meg, hanem nagyvállalkozókat is, akik prémium minőségű magyar élelmiszert állítanak elő. Volt olyan paprikatermelő, akinél éreztem, hogy nem nagyon hitt benne, hogy ez a fogorvos neki majd komoly ügyfele lesz. Azt hiszem, mára bizonyítottam. Büszkék vagyunk rá, hogy ma már a legjobb termelők maguk küldenek nekünk mintát egy-egy jobb szériából, hogy „Monika, ezt kóstoljátok meg, ezzel jól szerepeltünk hazai versenyeken”.
Néha egyes számban, néha többes számban beszélsz. Ki az a mi?
Hát, a fiam. Ma már vele együtt dolgozom. Amikor a doktoriját csinálta közgazdász szakon, ahogy végzett az egyetemen, elém állt, és megkérdezte, hogy lehetne-e az én próbálkozásomból komoly céget csinálni? Nagyon boldog voltam, hogy szeretne ebben részt venni. Egy kétgenerációs családi vállalkozás indult el ezzel.
Gyenes Monika és fia, Zoltán / Fotó: Kurucz Árpád, Best of Hungary
Az iskolapadból érkezett a cégbe?
Igen, ő ekkor nullkilométeres volt. Előtte az egyetemen statisztikát tanított, a doktoriját pedig India gazdaságának elmúlt 50 évének elemzéséből írta. Köztünk 30 év különbség van, és ő egy teljesen más, új mentalitást hozott a cégbe.
Mi a leosztás közöttetek a cégben, ki milyen szerepet visz?
Ó, ez a lényege a működésünknek. Van egy lelkes, kreatív mama, akinek az égvilágon semmi köze az üzleti világhoz. Bennem van egy nagyfokú érdeklődés a családi gyökereink és a magyar élelmiszerek, mezőgazdaság története iránt. Imádok olvasni, új ismeretségeket kötni, szárnyalni, ötletelni. A fiam a napi működést biztosítja. Nála minden információ táblázatokban szerepel, nagyon precíz. Az is segít, hogy ő már kint nevelkedett, kint járt iskolába, jobban tud az angolok fejével gondolkodni.
Hogy sikerült szintet lépnetek a vállalkozásotokban?
Éveken át nagyon sokat jelentett a piacozás. Kimentem minden lehetséges piaci napra a magyar termékekkel, és látásból sokan ismertek fogorvosként. Látták, hogy ez nekem fontos, és többen elmondták, hogy nem is esznek ilyen ételeket, de csak azért vásároltak tőlem, hogy ezzel is támogassanak.
Bejgli, tokaji / Fotó: Kurucz Árpád, Best of Hungary
Úgy, hogy akár nem is ették meg?
Úgy. Volt olyan ismerősöm, aki azt mondta, hogy azt a magyar élelmiszert adjam nekik, amelyik nem fogy. Azért, hogy ne maradjon rajtam.
Van olyan vásárlóm is, akinél két év után még mindig kint van a mézem a polcukon, meg sem bontották. Csak azért vették meg, hogy segítsenek.
Ez nagyon megható.
Az. Angliában és Walesben nagyon támogatják a családi vállalkozásokat, ott megbecsülik ezt a munkát.
De ez még nem a szintlépés az üzletben.
Igen, nekünk a Covid hozta ezt. Ekkor megtöbbszöröződött a forgalmunk. A pandémia alatt kezdtem visszavonulni a fogászatból, de a nyugdíjazásom óta is minden nap dolgozom. Ezt nem is lehet máshogy csinálni. De a nyugdíjba menetel előtt már nagyon sok volt. Egyrészről a pácienssel angol nyelven kommunikálva csináltam a gyökérkezeléseket, miközben telefonáltak Magyarországról, hogy hazai halgazdaságban előállított kaviár bogyóinak hány milliméter a körmérete, és egyeztessük a rendelést. Az ebédszüneteimben rendszeresen nem ettem, hanem szaladtam a fogászati rendelő környékén az éttermekbe magyar bort kóstoltatni és eladni. Fizikálisan, de főleg mentálisan már nagyon megterhelő volt. Most már csak a cégünkkel foglalkozom, és szépen fejlődik is.
Hogy érintett titeket a Brexit?
Jól is, rosszul is. Nehéz kérdés. Nagy-Britannia rá van szorulva az import élelmiszerekre. Még csak takarmány marharépa sincs elég az országban a jószágnak, azt is be kell hozni. Így hát muszáj együttműködőnek lenniük az EU-tagállamokkal a kereskedelemben. Több lett az adminisztráció, szigorodtak a behozatali feltételek. Amit mi korábban húsz darabbal rendeltünk otthonról, ma már több raklappal, mert csak így éri meg. Mi az online kereskedés növekedésével fejlődtünk tehát, és kétségtelenül nőtt is itt a kereslet a magyar élelmiszerek iránt. De a fiam olyan kiegyensúlyozottan, vidáman és profin viszi az adminisztrációs ügyeket, hogy öröm nézni. Én erre nélküle képtelen lennék.
A kisbajcsi Danubius kaviár / Fotó: Kurucz Árpád, Best of Hungary
Soha nem vertek át? A kereskedelemhez kell némi keménység, adott esetben furfang is.
Nyilván kilométerekről látszott rólam, hogy én ehhez nem értek. A fiam is pályakezdő volt, elméleti statisztikát tanult ő eddig. A fogorvosi praxisom előtt egyetemi kutató voltam, azután oktató, utána szociális kérdésekkel foglalkoztam, fogyatékos gyermekek ellátásának országos megszervezésével. Én az életemben nem adtam el korábban semmit, még a fiam kinőtt ruháit sem. Ma pedig már szarvasgombás magyar mézet adok el itt, Walesben és Angliában. Persze, megéltünk sok mindent, kaptunk lejárat előtti élelmiszereket, bepróbálkoztak ezzel-azzal. Tanultunk belőle, ma már kemények a feltételeink. Mostanra az egyéni vásárlóktól a Michelin-csillagos éttermeken át a diplomáciai testületekig igazán szép vevőkörrel büszkélkedhetünk.
Milyen arányban vásárolnak tőletek magyarok és külföldiek?
15 százalékban itt élő magyarok, 85 százalékban minden más nemzetek az angoltól az indiaiig.
Nem csak kereskedtek, hanem támogatjátok is kintről a magyar őstermelőket, és indítjátok őket a Great Taste Awards élelmiszer-minősítési versenyen. Ez nem csak egy élelmiszer-verseny a sok közül?
Egyáltalán nem csak egy verseny a sok közül.
A Great Taste Awards az élelmiszerek Oscar-díjának felel meg. A munkánknak ez a része a magyar tehetséggondozásról szól.
Sokat kóstolunk egész évben. Olyan lekvárokat, szalámikat, sajtokat, olajokat, amelyek ismert séfek, szakújságírók szerint finomak, és olyan termékeket is, amelyek nagyon jól fogynak az online üzletekben. Ez alapján javasoljuk a magyar gyártóknak, hogy mit érdemes elindítani a jövő évi versenyen, de mostanra a magyar gyártók egy része is pontosan érzi, hogy mely termékeikkel lehetne sikeresek ezen a rangos nemzetközi megmérettetésen.
Említetted, hogy kisebb befolyással vagytok már egyes magyar termelők kínálatára is. Ezt hogyan képzeljük el?
Az említett folyamatos kóstolások nyomán javasoljuk a magyar termelőknek új termékek kidolgozását. Úgy is, hogy küldünk haza Angliában sikeres élelmiszereket, hogy a magyar gyártók megvizsgálják, analizálják, tudnak-e hasonlót előállítani magyar alapanyagokból. Olykor javaslatot teszünk a receptúrák módosítására, hogy még szélesebb publikum értékeljen egy-egy magyar termékeket.
A napi munkám számos eleme alkotó és előrevívő. Tudjuk, hogy a mi exportunk Magyarországon munkahelyeket teremt és őriz meg. Ennél szebb feladatot elképzelni sem tudok.
