Felmerült már benned valaha a kérdés, hogy vajon miért is hívják a zsemlét zsemlének? Nos, az elnevezés eredete egészen az ókori római időkig nyúlig vissza, akkoriban ugyanis a latin simila kifejezést használták a legfinomabb búzalisztre, amit viszont ők is az asszírból kölcsönöztek, ahol a samidu a finomlisztet jelentette. Az elnevezést a finomlisztből készült süteményekre is alkalmazták.
(Fotó: Getty Images)
A sütemények, amelyeket főként ünnepi alkalmakkor vagy ajándékként szolgáltak fel, különböző formájúak voltak, többek között kerek tekercsek és kettős, hosszanti réssel ellátott tekercsek. Aztán jött a Kaisersemmel, azaz a császárzsemle. Nem világos, hogy ki találta fel őket, ám egyes források III. Frigyes császárt említik, aki az arcképével ellátott zsemléket süttetett. Mások egy Kayser nevű bécsi pékre hivatkoznak.
A magyarban a zsemle kifejezés a német semmel középfelnémet előzménye, a semele átvételeként alakult ki, a 13. század környékén.
