Az, hogy mennyire rögzülünk be egy-egy szerepünkbe, nagyban függ attól, hogy mennyire ismerjük magunkat. Mennyire vagyunk tisztában azzal, hogy mit szeretnénk? Mennyire élünk mások elvárásai szerint? Mekkora jelentőséggel ruházzuk fel azt, mit gondol rólunk családunk és a közvetlen környezetünk?
Megfelelni az elvárásoknak
Mindazok, akik gyermekkoruktól kezdve hozzászoktak ahhoz, hogy szigorú szabályok és elvárások között élnek, felnőve, és a szülői szigor alól kilépve sokszor azzal szembesülnek, hogy fogalmuk nincs, kik is ők valójában. Egész addigi életük jobbára csak egy színjáték volt, amiben lehet, hogy olyan szerepeket osztottak rájuk, amelyek egyáltalán nem felelnek meg annak, amit ők választottak volna.
Például lehet, hogy szívesen tanultak volna, de a szülők álláspontja az volt a jövőjükről, hogy férjhez kell menniük, és gyereket kell szülniük. Ha te is hasonlókat éltél át, még az is lehet, hogy tíz, húsz, vagy akár harminc év házasság után egy nap csak arra ébredsz, hogy bent ragadtál valamiben, amit valójában nem is te választottál.
Habár sokszor lehetetlennek tűnik, de tudd, hogy ilyenkor is mindig van választásod. Nem az a lényeg, hány éves korodban találod meg azt, amiben ki tudsz teljesedni, sokkal inkább az számít, hogy egyáltalán merj rálépni az utadra, és válaszd azt, ami tényleg boldoggá tesz.
Karrier vagy anyaság? Esetleg mindkettő?
Nőként eljön az idő, amikor mindnyájan szembesülünk a kérdéssel. Akkor is, ha életünket a munkánknak akarjuk szentelni, és akkor is, ha már családra és egy focicsapatnyi gyerekre vágyunk. Az élet pedig igazán izgalmassá válik, ha mindkettőt egyformán fontosnak tartjuk. Ebben az esetben ugyanis talán még fontosabb az, hogy merjük feltenni magunknak a kérdést: mit is szeretnénk valójában? Sokat segíthet, és számos frusztráló helyzettől, érzéstől szabadulhatunk meg, ha merünk őszintén magunkra nézni, és feltenni magunknak csak egyetlen kérdést: Most van itt az idő?
Most van itt az idő, hogy a karrieremnek éljek? Most van itt az idő az anyaságra? Ha azt érzed, igen, tedd azt! Bűntudat nélkül. Nincsenek “jó” vagy “rossz” szerepek. Egyszerűen mások vagyunk, ennek köszönhetően másképp működünk. Mások a vágyaink, céljaink, más “csomagot” hozunk magunkkal előző életeinkből, mások az életfeladataink. Csak te tudhatod, mi a jó számodra. Senki más nem lehet ezzel tisztában – még akkor sem, ha a szeretetre hivatkozva azt próbálja elhitetni veled, hogy ő jót akar neked. Minél jobban ismered saját magad, annál biztosabb vagy abban, hogy életed adott szakaszában mire is van szükséged.
Nem született mindenki anyaságra. Régi berögződés, hogy azt hisszük, egy nőnek gyermeket kell szülnie. Sőt, legtöbbször még mi nők is elkövetjük azt a hibát, hogy bedőlünk azoknak az ítéleteknek, melyek a gyermek születését értéknek tekintik; ha pedig nem jön a baba, azzal rögtön értéktelenné tesszük saját magunkat. A gyermek érkezése áldás és ajándék. Nem leszünk tőle sem jobb, sem igazibb nők.
Te mit választasz?
A saját életemben az hozott megkönnyebbülést, amikor rájöttem, hogy én igazából mindkettőt szeretném; ezt követően pedig felismertem: rendben, de életemnek ebben a szakaszában nem kell, és nem is lehet mindkettőt egyszerre – ráadásul azonnal – megvalósítani. Ha te is ebben a cipőben jársz, hogy fontos számodra az is, hogy a munkában kiteljesedj, de az is, hogy gyermeked legyen, egyszerűen csak azt kell tudnod elfogadni, hogy a kettő nem zárja ki egymást, csupán eltérő időszakban bukkanhat fel az életedben.
A legjobban azonban mindig akkor jársz, ha megtanulsz egyáltalán nem azonosulni ezekkel a szerepeiddel. Te nem (csak) a kislány, a szingli, a barátnő, a feleség, az anya, a karrierista vagy a szakmád vagy. Sokkal inkább rejlik benned valaki, aki ezekben a szerepekben tudja megmutatni magát. Te mindez vagy, sokszor egyszerre, sokszor pedig egymás után. Mintha e szerepek csak egy-egy szeletei lennének egy tortának, amelyek mind hozzáadnak az életedhez.
A kérdés csak az, hogy te saját magad hogy viszonyulsz a szerepeidhez? Szereted őket? Ellenük mész? Beleragadsz valamelyikbe? Mennyire hiszed el, hogy a szerepeid vagy? És mennyire látod azokon túl csodás lényedet, amely mint a szivárvány, egyre csak ragyog, és színesíti az életed?