“Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!”

“A férjem nem képes megérteni azt, hogy nem kívánom a szexet. Mindennap érzem az elvárását, már félve bújok mellé az ágyba. Egyszerűen nincs hozzá kedvem! Hullafáradt vagyok már este, mire ágyba kerülnek a gyerekek” – írja a kétgyermekes anyuka, Eszter (35)

A párkapcsolat első szakaszában, a megismerkedést követően a pár élete arról szól, hogy találkoznak, meglepetéseket találnak ki, színházba, moziba járnak, és szeretkeznek, amikor csak lehetőségük van erre. A pár két tagja ebben az időszakban lépten-nyomon egymással tölti az időt, sokszor térben sem képesek különválni, állandóan csókolóznak, egymás ölébe ülnek, izgatottak, és láthatóan szimbiózisban élnek egymással. Ez a MI időszaka. Az “énhatárok” kitágulnak, és az “adok-kapok” egyensúlya uralkodik.

A kapcsolat ahhoz képest, amilyen felhőtlen az elején, olyan terhelt a következő időszakban. A második szakaszban – mivel már kialakult a kötődés – előtérbe kerülnek az egyéni igények is. Ez már egy érettebb párkapcsolati szakasz, amiben – az intimitás, elköteleződés és a biztonság – a három párkapcsolati alappillér is jelen van. Azonban hiba azt gondolni, hogy már nem kell tenni a párkapcsolatért és egymásért. Az ezt követő szakaszban jut el a pár oda, hogy elköteleződnek egymás mellett, és közös jövőt, gyermeket vállalnak.

A párkapcsolat – ahol gyerekek születnek – nagy változáson megy keresztül. Új családtag érkezik, mindenki boldog, ám ezzel egy nagy feladatot és új szerepet is kap mind a férfi, mind a nő. A nő a “feleség” és a “csábító szerető” mellé megkapja az anyaszerepet, a férfi a “hódító macsó” mellé megkapja az apaszerepet is. Ebben az időszakban mindkét félnek bele kell tanulnia az új szerepbe, ami sokszor elbizonytalanítja a párt: “Vajon jó anya vagyok?”vagy: “Jól szeretem apaként a gyermekemet?”

“Szexuálisan ki vagyok éhezve!”

Emlékszem egy fiatal apuka szavaira, aki elmesélte nekem, hogy amióta megszületett a gyermeke, azóta gyakorlatilag elvesztette a feleségét. Csaba könnyes szemel mesélt arról, milyen szexuálisan elhanyagolt férfinek lenni.

Képünk illusztráció

“Nagyon szeretem Laurát, a feleségemet, vágyom rá mindennap. Mióta a kis Csenge megszületett, azt érzem, mintha Laura elutazott volna egy másik bolygóra, ahonnan messziről integet nekem. Nem érzem, hogy fontos lennék neki, csak a gyereknek él. Korábban hatalmasakat szeretkeztünk, nyitott kapukkal várt haza, pajzán sms-eket küldött. Amikor hazaértem, gőzölgő vacsora, csodásan megterített asztal várt. Most sok esetben ki sem jön a szobából, tévézik, vagy babázik, csak kiszól, hogy “Kaja a hűtőben!” Ha szeretkezni szeretnék és kezdeményezek, akkor elutasít, arra hivatkozva, hogy fáradt, meg hogy “Most ne, mert a kicsi meghallja!”. Esténként tehetetlen dühöt érzek. Szexuálisan ki vagyok éhezve, félek, hogy egyszer meg fogom csalni annak ellenére, hogy nem akarom.”

Csaba szavaiból kiolvasható az a csalódottság, amit akkor élnek át a férfiak, ha azt érzik, feleségük nem figyel rájuk. Sokszor a szex teljesen kikopik a pár életéből, mert a nő csakis az új szerepét, az anyaságot gyakorolja. A férfi ilyenkor nagyon magányosnak érzi magát, és nem érti, hogyan válhat a buja, szexi, dögös kis feleségéből egy hárításokkal és kifogásokkal teli, kedvetlen és passzív nő. A férfiak eleinte türelmesek, bíznak abban, hogy ez csak egy rövid időszak a baba érkezése után, de sajnos a gyakorlat bebizonyítja, hogy bizony ez sokszor évekig tartó állapot.

“Csak az anyagiak miatt van velem?”

“Reggel elmegyek otthonról és későn érek haza, pluszmunkát is vállaltam, mert kell a pénz, hiszen Erika most nem dolgozik, hanem otthon van a babánkkal. Este fáradtan érek haza, akkor mindig megkapom, hogy egész nap mennyire egyedül volt. Mintha én szórakoztam volna! A haverjaimat is hanyagolom, még sörözni sem megyek velük soha, hogy siethessek haza a kicsi fiamhoz és Erikához. De hiába sietek, mert Erika rosszkedvű, passzív. A kicsi megszületése óta – most lesz egyéves – alig szeretkeztünk néhányszor. Nincsenek érintések, ha megölelem, akkor is elhúzódik. Azt érzem néha, hogy csak az anyagiak miatt van velem.”

A nő akaratlanul a gyermekére irányítja szeretetét, sokszor elfeledkezik arról, hogy a férjének is nagy szüksége van a figyelmére, az intimitásra és a szexre is. Saját intimitásigényét kiéli a babával, hiszen mindig karjában tartja, szoptatja, eteti. A fent leírt esetekben a nők az anyaszerepben teljesedtek ki, és nem adtak teret a szeretői szerepnek. Úgy érzik, a babának szüksége van minden szeretetre, a teljes lényükre, és ezt nem akarják megvonni tőle. A férfiak azonban csalódottak, hiszen az eddig megszokott meghittséget érdektelenség váltja fel irányukban, férfiminőségükben falakba ütköznek. Ráadásul ők keményen dolgoznak az anyagiak megszerzéséért, ezért könnyen érzik azt, hogy csakis családfenntartó minőségükben fontosak párjuknak, férfiúi szerepük elutasításra talál. Elmagányosodnak és elkedvetlenednek.

“Se energiám, se kedvem a szexhez!”

“Itthon vagyok egész nap a két gyerekkel, csak a gügyögés megy egész nap. Alig várom, hogy Norbi hazaérjen, és egy értelmes szót váltsak vele. Persze neki könnyebb ilyen szempontból, hiszen egész nap kint van a városban. Dolgozik, de azért emberek között tölti a napját. Sokszor érzem, hogy megbolondulok, hogy levegőre van szükségem. Este, mire ágyba kerülök az egész napos strapa után, csak egyet kívánok, aludni. Norbi nem érti meg, hogy se energiám, se kedvem a szexhez. Én most anya vagyok, minden idegszálammal a gyerekeinkre kell figyelnem, és ez kimerít. Ne akarjon már ő lenni a harmadik gyerekem, akit éppúgy ki kell szolgálnom!” – írja Dóri, egy 36 éves, két gyermekes anyuka.

Ezt a nehéz, terhelt időszakot most a nő szemszögéből láthatjuk. Ő egész nap együtt van a gyerekekkel, nem érik a külvilág impulzusai. Fizikailag leterhelt, hiszen tudjuk, hogy két kisgyermekkel elindulni nem könnyű feladat. A nő “befelé” él a gyermekeinek, a férfi pedig a külvilág felé nyit, hiszen a munka, a pénzkereset elszólítja. Óriási az ellentmondás. A nő az anyaszerepet gyakorolja, nehéz számára átváltani, megnyitni a nőiségét. Az anyai ösztön nagyon erős, sokszor háttérbe szorítja a nő szexuális lényét. Ő csak azt érzi, hogy fáradt, és hogy főként a gyermeknek van rá szüksége. A férj, mint felmentő sereg érkezik meg este, akitől azt várja, hogy tehermentesítse őt. Foglalkozzon a gyerekekkel, hogy ő egy kis szabadidőhöz jusson.

Sok esetben a férfiak úgy tudnak feleségükhöz kapcsolódni – valamiféle közösséget megélni velük – ebben az időszakban, ha ők is elkezdenek csak a gyerekkel foglalkozni. Ekkor a pár életében a fő projekt a gyermek. Sokszor látok olyan párokat, akik az intimitást és a közelséget csak a gyermeken keresztül tudják megélni. Semmi más témájuk nincs, mint a gyermek nevelése, szükségletei, a kommunikáció is csak a gyerekről zajlik. A közös cél a gyermek, a háromszög csúcsa, a két szülő pedig a háromszög képzeletbeli alapvonalának két végpontja. Nem közvetlenül kapcsolódnak, csakis a gyermeken keresztül. Ezek a párok nem működnek jól szexuálisan. Hiszen a párkapcsolat átváltozott “gyermekprojektté”. Sok esetben nincsenek közös, kettesben eltöltött órák, alkalmak, nincsenek szexuális szikrák, érintések. Anyának és apának szólítják egymást akkor is, ha ketten vannak. A csókolózást felváltja a homlokra vagy szájra adott “ovis puszi”, az erotika teljes mértékben kivész a kapcsolatból. A telefonos beszélgetések arról szólnak, hogy van-e otthon kenyér, vagy mit kell elintézni.

A pár jó esetben a gyermekről ugyan beszél, de önmagukról, a belső érzéseikről nem ejtenek szót. Nem hangzik el egyik fél részéről sem, hogy: “Mennyire hiányoztál egész nap, hiszen annyira kívántalak!” vagy “Egész nap arra vágytam, hogy hozzád bújjak!” De arról sem beszélnek egymással, hogy miért érzik egyedül magukat, mi hiányzik, hogyan lehetne jól csinálni együtt. Nagyon magányos műfaj ez! Egy idő után az egyik fél felismeri, hogy valami nagyon megbillent a kapcsolatban, már jó ideje egyáltalán nincs szex. Ekkor már reménytelenné és szomorúvá válik a kapcsolat, sokszor ellenségeskedéssel telnek az együtt töltött órák.

“A férjem az első!”

“Elég sok rossz példát láttam a környezetemben ahhoz, hogy ne csak anya, hanem nő is maradjak szülés után! Fontos volt számomra, hogy megtanítsam a kislányomnak, Lucának, hogy apa az első. Anya meg apa szeretik egymást, most nekik fontos együtt beszélgetni és lazítani, és csak utána következik ő. Ketten Lucával egész nap együtt voltunk, minőségi időt töltöttünk együtt, ezért soha nem volt féltékeny, amikor a párommal foglalkoztam. Bevezettük a vasárnap délutáni csendes pihenőt, amikor remekül tudtunk szeretkezni a párommal. Megtanítottuk Lucának, hogy ha mi elvonulunk, akkor ne zavarjon. Ő pedig boldogan mesélte a nagyiknak, hogy anya meg apa mennyire szeretik egymást! Nem féltékeny volt, hanem egy boldog, kiegyensúlyozott gyermek, akit szerető és boldog szülők vettek körül, akik ráadásul még jókat is szeretkeztek” – mesélte Katica, 34 éves anyuka.

Valahogy így kell jól csinálni! A legfontosabb, hogy a feleség és férj közvetlenül kapcsolódjon egymáshoz a szerelmük által, és közösen kapcsolódjanak a gyermekükhöz. Ha a férfi érzi, hogy nem szorul a gyermek mögé a sorban, hanem a nő képes őt megtartani őt családfő és férfi minőségében, akkor a párkapcsolati egyensúly nem billen meg a gyermek születésével. A nő nőként is remekül tud működni a kapcsolatban, a férj is férfinek érzi magát. Ha megvannak a párkapcsolatban az erotikus töltetű szikrák, az intimitás és a jókedv, akkor ráadásul még remek férfi illetve női mintát is adunk gyermekünknek, akinek ez lesz az elsődleges példa majd a leendő párkapcsolatában!