“Elegem van abból, hogy én viselem a nadrágot!”

Györgyi és Timót esete

Jellemző az a tendencia, hogy a férfiak elnőiesednek, a nők elférfiasodnak. Sajnos, ennek komoly következményei vannak a párkapcsolat működésére nézve. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom ezt a problémakört, azt mondanám, a nők mindent elkövetnek annak érdekében, hogy sok tekintetben erősebbek legyenek a férfiaknál, aztán meg azért sírnak, mert a férfit nem szívesen látják gyengébbnek. A nők sok esetben fogalmazzák meg, hogy a férfi legyen határozott, erős, úgymond férfias. Lelkileg is és testileg is. Anyagilag is. Igen, én ezt értem. De mi van akkor, ha egy férfinek nincs kedve úgy leélnie az életét, hogy minden pillanatban harcoljon az erejét fitogtató nővel, aki mellesleg a párja, vagy akár a gyermekének anyja? Ilyenkor a férfi leteszi a kardot, megadja magát az uralomnak – és hopp, egyszer csak azon veszik észre magukat, hogy minden úgy történik a kapcsolatban, ahogyan a nő szeretné, csak éppen a szexuális életük hever romokban.

A férfi hódít, a nő csábít

Klasszikus nemi szerepeinket a génjeink hordozzák. A férfi a védelmező, a biztonságot adó, a hódító. Az evolúciós pszichológia alapvetése szerint is a hímek egyik fő feladata, hogy elnyerjék a nőstény figyelmét, ezért versengenek egymással. A mérkőzésből a legerősebb hím kerül ki győztesen, aki elnyeri a nőstény kegyeit. A genetika nyelvére lefordítva a petesejt egy helyben vár, míg a hímivarsejtek küzdelmének győztese elsőként éri el a petesejtet és megtermékenyíti.

Mit láthatunk ma? (Hangsúlyozom, nem mindenkire érvényesek az alábbi sorok, én tendenciáról beszélek csupán!) A nők versengenek a férfiakért, sokszor meghiúsítva azt, hogy a férfi udvaroljon, kiélhesse a vadászösztönét.

A versenyszámok durvák, egészen a felkínálkozásig terjednek. Ha egy fiatal lány képtelen kivárni azt, hogy egy fiú udvaroljon – türelmetlen azért, mert már egy hét alatt nem bújtak ágyba –, akkor aláássa azt a folyamatot, ami a férfi részére nő elnyerésének az örömét megadja. A nők – tisztelet a kivételnek – nem tudnak csábítani, elvárnak inkább, és szeretnék legyőzni a férfit. Mint egy igazi amazon. Kicsit olyan ez, mintha a szexben elmaradna az előjáték, és a nők csak utasítanák a férfit a szeretkezést illetően. Ebben az esetben a huncut női csábítás helyett utasítás, a férfihódítás helyett teljesítés lépne életbe. Sajnos ez a folyamat sokszor a párkapcsolat működésében is erőteljesen jelen van.

Itt az élő példa…

Az amazon lekaszabolja a párját…

Timót hív telefonon, egy időpontot kér tőlem párkapcsolati problémák miatt. A megbeszélt időpontban megjelenik a pár. Timót 39 éves és felesége a 35 éves Györgyi. Timót vállig érő hajú – hajában egy hajpánt –, magas, jó kötésű férfi, Györgyi egy erőteljes nő, fiús hajjal, árad belőle az energikusság és határozottság. Két kicsi gyermekük van. Megérkezésük után Timótot kérdezem arról, miért kért időpontot. Györgyi válaszol helyette:

“Inkább én mondom. Azért jöttünk, mert két éve nincs szex köztünk, Timót nem elég férfi. Próbáltam már mindent, mondtam neki, szedje össze magát! Ténylegesen elegem van abból, hogy én viselem a nadrágot! Azért nem váltunk el, mert van két gyermekünk és szeretjük egymást, mégsem működik a szex köztünk. Nem kívánom őt, mert nem érzem erős férfinek. Ennek eredményeképpen az elmúlt időszakban úgy éltünk, mint két testvér.”

A párkapcsolatban domináló nők gyakorlatilag párjukkal lelki kötözős szexet játszanak, ahol ők a dominák. Minden alkalmat megragadnak annak érdekében, hogy megalázzák és megsemmisítsék párjukat a hétköznapok során. Jellemző viselkedésforma, hogy semmi sem jó, amit a párjuk csinál, nem bíznak meg bennük annyira, hogy egy döntést rájuk hagyjanak, a tempójukat is kritizálják, mindent kivesznek a kezükből. Ellenőrzik őket, felelősségre vonják, minden önálló próbálkozásukat meghiúsítják, nem tekintik őket felnőtt, felelősségteljes társnak. A nő ezzel a viselkedésével gyermek státuszba kényszeríti párját. Kérésemre Timót osztja meg érzéseit:

“Most is, mielőtt ide jöttünk, reggel kirakta a ruhámat. Hiába kértem, hogy hagy döntsem el én, melyik zoknit veszem fel. Állandóan utasít. Belefáradtam a harcba. Amikor kimegyek a kert végébe, hogy kicsit nyugalmam legyen, akkor utánam jön, és azt is meg kell indokolnom neki, hogy miért sétálok kint. Nehezen viselem őt, pedig nagy szerelem volt a miénk. Úgy érzem, megfulladok. Régen, nőiesnek tartottam, szépnek, ma már nem veszem észre, hogy szép nő, hiszen állandóan dirigál és kritizál. Úgy érzem, megfulladok. Szeretnék elmenekülni. Persze nem merek hozzá érni sem, mert az se tetszene neki.”

Györgyi amazonként viselkedik. Ő úgy érzi, hogy csak az a jó, amit ő gondol, és csak úgy lehet a dolgokat elintézni, ahogyan ő jónak látja. Harcol, vív, csak azért, hogy győzhessen, közben azt fogalmazza meg, hogy Timót nem férfias, nem nyújt biztonságot számára. “Arra vágyom, hogy ne kelljen ennyi feladatot ellátnom. Hogy megbízhatóan, férfiasan álljon helyt Timót, hogy udvaroljon nekem. Egy férfi számomra attól férfias, hogy erősebb, mint én!”

Györgyi viselkedése Timót önértékelését a porba zúzza. A férfiúi önérzet akkor képes erősödni, ha egy nő bizalmat szavaz a férfinek, biztatja párját, visszaigazolást ad arra vonatkozóan, hogy férfiként jól végzi a dolgát. Ha a nő képes úgy viszonyulni a párjához, hogy az érezze, ő a férfi a háznál. A klasszikus szerepek nagyon fontosak, bármennyire is az tapasztalható napjainkban, hogy felcserélődtek. Ugyan a női egyenjogúság vívmányaként a nők sok poszton és feladatkörben kipróbálhatják már magukat, mégis azt gondolom, ez a modell csakis akkor működőképes, ha az alapvető női és férfi tevékenységek elkülönülnek.

Apuci babázik, anyuci keményen dolgozik

“Amikor a kis Hunor megszületett, akkor vezető beosztásban dolgoztam – meséli Györgyi –, és Timót maradt otthon babázni. Ez anyagilag optimális megoldásnak tűnt. Timótnak is kedve volt ehhez, hiszen a munkahelye bizonytalanná vált. Ő főzött és babázott, én kerestem a pénzt, sokszor még túlóráznom is kellett. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy egyikőnk sem kívánja a másikat.”

Mi történt Györgyi és Timót életében? Timót otthon maradt elvállalva a női szerepet, míg Györgyi férfiasan állt helyt a munkahelyén. Amikor hazatért, semmi másról nem tudtak beszélgetni, csak arról, hogy a kis Hunor mit csinált napközben. Elmaradtak a meghitt beszélgetések, érintések. Észrevétlenül szerepet cseréltek ők ketten. Györgyi nem tudott férfiként tekinteni Timótra, Timót pedig “belenőiesült” a szerepébe, csak a gyerek lett a fontos. Képzeljük el, amint egy jókötésű férfi kavargatja a rántást, gügyög a gyerekkel, majd a játszótéren homokozik, mos, főz, takarít. A nő pedig férfias harciassággal küzd a munkahelyén. Sajnos evidencia, hogy a szerepek által irányított hétköznapi viselkedést a családban is érvényesítjük.

Miután Hunor oviba került, Timót ismét munkát vállalt, de a szerepek nem tudtak rendeződni. A szexuális életük ezek után sem működött. “Próbáltam közeledni Györgyihez. Emlékszem arra az estére, amikor végleg megsemmisültem. Nagyon kívántam őt – ezt látta rajtam –, amikor a szemembe vágta, hogy törékeny nőnek szeretné magát érezni, és ezt mellettem képtelen megélni!”

Szépen látszik, hogy a párkapcsolati egyensúly felborult. Györgyi felsőbbrendű szerepbe került a győzelmi mámor által. Ezek után nem volt képes férfiként tekinteni Timótra. Ezért az érzésért állt bosszút az állandó kritikáival és elégedetlenségével. Timót viszont megelégelte az állandó harcot, megadta magát. A férfi akkor képes férfiként érezni és élni, ha a nő elismeri teljesítményét. Nemcsak a szexben, hanem a hétköznapi életben is. Györgyi állandó elégedetlensége elvezetett ahhoz, hogy Timót egy nagyon alacsony önértékelésű férfivé váljék. Ezek után ő sem hitte el magáról, hogy képes erős férfi módjára jelen lenni a párkapcsolatában.

Mi lehet a jelenség mögött?

A pszichológiában Freud óta ismeretes fogalom a péniszirigység. A gigászi harc és az amazonjelenség mögött is ez a jelenség húzódik, és ezt kompenzálják a férfias viselkedéssel, sokszor ezzel megszégyenítve az erősebbik nemet. A férfiasan viselkedő nők sokszor a gyermekkori mintákat követik. Ha volt egy zsarnokoskodó szülő, aki állandóan elégedetlen volt gyermekkori teljesítményükkel, akkor ők felnőttként – akár a párjukkal is – hasonlóképpen viselkedhetnek, mivel a gyermekkorban látott párkapcsolati minta mélyen bevésődött.

Igazán kár irigykedniük a nőknek, hiszen a szülés misztériuma viszont az övék. Az lenne az igazán jó, ha a nők képesek lennének élvezni saját szerepeiket. Akkor egy férfi mellett megélhetnék nőiségüket és törékeny mivoltukat, és nem vágynának arra, hogy amazonként letaszítsák a férfit, hogy aztán később a letaszítottságát a szemére vethessék és reklamáljanak.