Igen, tudom, a klasszikus magabiztos férfi Mr. Grey, A szürke ötven árnyalata című könyv főszereplője. A nők számára imponáló, sármos, határozott, domináns, magabiztos férfi, aki szereti a szexet, ért a nőkhöz, ismeri önmagát, és még pénzért sem kell a szomszédba mennie. Egyszóval önbizalomból csillagos ötös.
A másik végletet jelentik azok a párkapcsolatok, ahol az önbizalomhiányos férfi marad a gyengébb fél, és a nő kényszerül arra, hogy irányítson a párkapcsolatban. Hosszú távon azonban ez a vezető és domináns női szerep módosítja a párkapcsolat egyensúlyát, és egy idő után a párok azt veszik észre, hogy valami nem működik jól az életükben. És ez sok esetben a szex. A férfi önbizalmát már az anyai nevelés meghatározza. Az alábbi esetek azt példázzák, milyen óriási az édesanya felelőssége abban, hogy milyen férfivé neveli gyermekét.
Amikor az anya nem hagyja felnőni a fiát
Vicces és egyben kínos is az a helyzet, amikor egy nő megismer egy férfit, élete párjául fogadja, és az édesanyja egy “használati utasítással” látja el arra vonatkozólag, hogy az újdonsült ara hogyan kényeztesse fiát. Ezzel az anya azt igazolja, hogy a fiát nem tartja felnőtt férfinek. A nő joggal félhet attól, hogy egyenrangú társ helyett egy gyermeket kap, akinek innentől neki kell a gondját viselnie.
“Amikor az előző párom hozzám költözött, akkor az édesanyja írt nekem egy levelet, amiben leírta, hány órakor hány cukorral issza a kávét Peti, hogyan szereti a főtt tojást, hány másodpercig főzzem, mi a kedvenc műsora, amihez pattogatott kukoricát szokott kapni. Amikor olvastam, akkor úgy éreztem, hogy kaptam egy kisállatot, aminek innentől én viselem a gondját. Aztán megrohant az az érzés, hogy basszus, ez a pasi nem nőtt még fel! Egy ideig türelmes voltam, de nem bírtam idegekkel. A szex is olyan volt, mint a langyos vaj – semmit nem lehetett vele kezdeni –, mindent mondanom kellett neki, mert önállóan nem mert csinálni semmit az ágyban. Na, ebből nem kértem sokáig!” – meséli Edit, 34 éves tanárnő.
Az a férfi, aki hagyja, hogy az édesanyja még felnőttkorában is igazgassa az életét, gyakorlatilag nem tiltakozik az ellen, hogy gyermek maradjon. Ezáltal nem tanul meg saját döntéseket hozni, azokért felelősséget vállalni, bizonytalanná és határozatlanná válik olyan szituációkban, amikor önmagára van utalva.
Amikor az anya nem tanítja meg a fiát arra, hogyan kell vágyakozni
Vannak anyák, akik úgy élik meg a jó anyaságot, hogy fiukat elhalmozzák minden földi jóval és mindent megengednek neki. Ezzel kompenzálják az értő figyelem, a minőségi jelenlét hiányát az anya-fia kapcsolatban. Semmi másról nem szól a kapcsolat, mint hogy a biztonságos kötődés és a minőségi anyai jelenlét hiányától szenvedő, bizonytalan gyermeküket kompenzálják, ezzel megakadályozva azt, hogy a fiatal fiú ötletes felnőtté váljon, aki képes akarni valamit, vágyni valamire, aki képes kitalálni és megvalósítani a saját terveit. Gyakorlatilag életképtelenné teszik a fiukat.
Az anyák egyetlen kérdést intéznek gyermekükhöz egy-egy eldöntendő szituáció esetén: “Mit szeretnél, mihez lenne kedved?” Ezekre a felnövőfélben lévő fiúkra jellemző, hogy sokféle hobbit, sportot elkezdenek, de semmit sem képesek befejezni, mert abban a pillanatban, amikor komolyabb erőfeszítéseket kellene tenniük – mivel nem képesek erre –, inkább abbahagyják.
Ennek következménye, hogy egy kényelmes, ám a világban bizonytalanul botorkáló, kétségekkel küzdő férfi válik belőlük, aki mindig olyan nőt keres magának, aki igazgatja az életét, levezényli a mindennapjait. Ezekben a felnőttkori kapcsolatokban a férfi egy elkényeztetett kisfiúként van jelen. Csakhogy a kisfiúk a legritkábban szeretnének szeretkezni az “anyukájukkal”. Így a nő azt érzi, hogy annak ellenére, hogy ő mindent beletesz a kapcsolatba, a párja mégsem kívánja őt. Erről mesél Izabella:
“Összejöttem Ervinnel. Jól éreztük magunkat egymással, sok időt töltöttünk együtt. Csak a szex akadozott. Azt éreztem, hogy Ervin igazán csak akkor hajlandó szexre, ha én kezdeményezek. Ha nem volt szex, úgyis jó volt neki, ha volt, úgyis jó. Semmi ötlete nem volt, nekem kellett azt is kezdeményeznem, hogy ne mindig a misszionáriuspózt használjuk.
Nem láttam férfiasnak, egy idő után nagyon zavart, hogy nem érezhettem magam nőnek mellette.
Eleinte arra gondoltam, hogy türelmesnek kell lennem vele, de aztán nagyon elkeseredtem és elegem is lett az egészből. Egy idő után belefáradtam abba, hogy én vagyok a lendkerék, aki viszi előre a kapcsolatot, aki húzza maga után Ervint, mint anya a hisztiző, elkényeztetett kisfiát.”
Amikor az anya nem tanította meg a határokat
Bizonytalan gyermek neveléséhez a legjobb recept, ha az anya ugyanúgy viselkedik a gyermekkel minden szituációban. Ha jól teljesített, akkor sem történik semmi, ha rosszul teljesített, akkor sem. Megértően, netán érdektelenül áll fiacskája dolgai előtt. Erre egy látványos példa, ha egy kamasz nem tanul, hozza a rossz jegyeket, de az élet megy ugyanúgy tovább. Ugyanúgy megkap mindent, és a szabadidős tevékenység sincs szabályozva. Egyre rosszabb jegyeket hoz, még sincs ennek következménye, aztán megbukik, és az anya nem beszélgetésekkel, hanem saját magát kivonva úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, esetleg egy magántanárt fizet meg.
A minden szituációban azonos viselkedése, érdektelensége révén nem történik meg azon határok kijelölése, amit gyermekének tiszteletben kellene tartania, amik megtanítják a fiatalnak azt, hogy mit szabad és mit nem, meddig lehet elmenni, és mi az, ami már tűrhetetlen és következményekkel jár.
Az így felnövő férfiak bizonytalanok nemcsak az életben, hanem a párkapcsolatban is. Mindent eltűrnek a párjuktól – hiszen ezt tanulták –, és a saját kapcsolatukban sem képesek határokat kijelölni. A határoknak fontos szabályozó szerepük van, hiszen azok jelölik azokat a szabályokat, amiket be kell tartani a kapcsolaton belül. Zita és Tibi története szép példa erre:
Zita és Tibi 7 éves házasok és két kicsi gyermekük van, ám Zita félrelépett Mátéval.
Nagyon megviseltnek tűntek, amikor eljöttek párkapcsolati tanácsadásra. Ha két ember a saját kapcsolatáért dolgozik, akkor fontos, hogy a külső harmadik féllel lezáruljon a kapcsolat, csakis úgy lehetséges a házasságért, egymásért dolgozni. Zita az elhangzott kérést megtagadta. Képtelen volt megígérni azt, hogy Mátéval, a szeretőjével megszakítja a kapcsolatot. Amikor arra kértem, hogy ezután ne szeretkezzen Mátéval, ezt is megtagadta. Így ment ez hétről hétre, Tibi egyre soványabb és elkeseredettebb lett, Zita pedig továbbra is találkozgatott Mátéval.
Amikor egy alkalommal megkérdeztem Tibit, mégis meddig tűri ezt, akkor döbbent arra rá, hogy ultimátumot kellene adnia Zitának. Ez így hangzott: Ha Zita nem fejezi be a kapcsolatot Mátéval, akkor költözzön el otthonról! Ez a markáns mondat, férfias kiállás Zitát megváltoztatta. Hirtelen odafigyelt Tiborra, elevenebbé vált, mosoly húzódott az ajkán, lehetett érezni, hogy most valami fontos dolog történt. Ebből a mondatból Zita azt érezte, hogy párja akarja őt, és nem tűr el olyan viselkedést, ami rombolja a párkapcsolatot. Eddig mindig mindent megtehetett kedvére, Tibor soha nem képviselt erőt a kapcsolatban, soha nem volt arra példa, hogy határokat szabott volna. Nem is szabhatott, hiszen gyermekként ez a minta nem állt a rendelkezésére.
Amikor az anya együtt alszik a fiával
Sok szülő azt gondolja, jót tesz a gyermekének akkor, ha együtt alszik vele. Mindig úgy kezdődik, hogy sír a kicsi, és kényelmesebbnek tűnik mindenki számára, ha odavesszük magunk közé. Aztán ott ragad. Ebben az esetben a szülők szexuális élete is megsínyli ezt. A gyermek közelsége kielégíti a szülők intimitásigényét, így nem egymástól várják, hanem a köztük alvó gyermek biztosítja ezt.
A gyermek pedig növekszik, és még mindig a szülők vagy esetleg csak az édesanya mellett alszik. Ez pedig a pszichoszexuális fejlődésre nézve káros. Óhatatlan, hogy a gyermek szexuálisan egyre érettebbé válik, és előbb-utóbb foglalkoztatni fogják a szexuális gondolatok. Ha ezek a gondolatok összefonódnak az anyai test közelségével, akkor nagy esély van arra, hogy a párkapcsolatban egy szexuálisan bizonytalan férfivé válik majd. Ugyanis felnőttként a nő közelsége előhívja azt az érzést, amit az édesanyja révén élt meg gyermekkorában. Felnőttként azt érzi a férfi, hogy szereti ugyan a párját, mégis képtelen vele szeretkezni. Ez az érzés azért alakulhat ki, mert kamaszkorában – amikor az édesanyja mellett aludt rendszeresen – előfordult, hogy a feltörő szexuális vágyait erősen le kellett blokkolnia, hiszen a saját édesanyjával nem szeretkezhetett. Ez az érzés – a blokkolás – aktivizálódik felnőtt férfiként, és gátolja a szexuális működést a párkapcsolatában.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
