Laosz, a Tízezer elefánt földje

Dr. Juhász Árpád geológus háromszor járt már Laoszban és a környező országokban, utazásairól csodás dokumentumfilmet is forgatott. Az itt szerzett élményekről és a közelmúltban történt katasztrófáról is beszélgettem vele, és túlzás nélkül állíthatom, a beszámolót hallgatva azonnal kedvet kaptam a laoszi barangoláshoz. „Ami rendkívüli módon magával ragadott ezen a vidéken a hely szépsége mellett, az az, hogy az emberekkel való találkozás során a mindennapokban is érezhető a buddhizmus és annak keveredése más vallásokkal. Mindenkiből sugárzik a tolerancia és a másik elfogadása, amit nem csak magukra erőltetnek az itt élők, mert tényleg a szívükből jön. Tudatukban a szegénységet felülírta a derű, ami már a tíz év körüli, nem ritkán csonkolt végtagú, szuvenírt árusító gyerekek szemében is tükröződik. Mind a gyerekek, mind a felnőttek tekintetéből vidámság és optimizmus sugárzik, amelynek titkát igazán elleshetnék a kesergő népek” – meséli Dr. Juhász Árpád.

Hiába nagy a szegénység, Laoszban különleges nyugalom és optimizmus sugárzik a helybéliek tekintetéből – Thinkstockphotos

NLC: Melyek azok a látnivalók, amiket mindenképpen érdemes megnézni Laoszban?

Dr. Juhász Árpád: Bár jelenleg a július 24-én történt katasztrófa miatt Laosz bizonyos részei kevésbé látogathatók, és úgynevezett tiltott zónákat alakítottak ki a mentési munkálatok miatt, amikor ismét helyreáll a rend, mindenképpen érdemes felkeresni a Mekong folyó partvidékét. A Mekong a laosziak szemében már-már szent folyónak számít, amely Tibetben, 4-5 ezer méter magasságban ered, hossza pedig meghaladja a 4 ezer kilométert: érinti Mianmart, a thai-laoszi határt, átszeli Kambodzsát, majd Vietnámban, a híres Mekong-deltánál ér véget az útja.

Miután régen nem volt más közlekedési útvonal Laoszban, csak a folyó, ezért a halászok és a rizstermelő parasztok a Mekong mentén alapították a legérdekesebb településeket. Igazán különleges látnivaló a Négyezer Buddha barlangja, mely a külföldi turisták és a helyi zarándokok tízezreit vonzza. A régebbi úti könyvekben még Ezer Buddha barlangjaként említik ezt a csodás helyet, az idők során azonban megsokszorozódott az adományként elhelyezett Buddha-ereklyék és imazászlók száma.

A Királyi Palota Luang Prabang városában – Thinstockphotos

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Laosz legszebb műemlékvárosa, Luang Prabang, ami az UNESCO Világörökség Listájára is felkerült, nem sérült meg a katasztrófában, így ezt most is érdemes felkeresni. Luang Prabang korábban Laosz fővárosa és királyi székhelye volt, ahol megcsodálható a manapság múzeumként működő királyi palota. Éjszakánként hatalmas élettel teli, nyüzsgő piacon kínálják portékáikat az árusok, itt a szebbnél szebb lampionok látványában is gyönyörködhetünk. Amíg Laoszban nem volt elektromos áram, lampionokkal világítottak a sötétben, és teljesen átlagosnak számított, hogy családonként akár 15 gyermek is született. Luang Prabangban fantasztikus buddhista épületekkel tarkított kilátóhelyeket járhatunk be, amelyeket kizárólag elefántháton lehet megközelíteni.

Laosz jelenlegi fővárosát, Vientiánt egyetlen főútvonal köti össze Luang Prabanggal, amit szintén érdemes végigjárni. Nagyon szép buddhista emlékművekre bukkanhatunk, ahol gyönyörű relikviákat őriznek. A városban található buddhista építmények néhánya ma is funkcionáló templom, de sok olyan akad közöttük, amelyik múzeumként működik. Érdekesség, hogy korábban magyar vízkutatók is részt vettek a laoszi nagyvárosok vízellátó rendszerének kiépítésében. Vientiánban például arra kellett megoldást találniuk, hogy a trópusi területen tiszta vizet biztosítsanak a rohamosan növekvő lakosság számára.

A Négyezer Buddha barlangja – Fotó: Dr. Juhász Árpád

NLC: A kisebb települések milyen rejtett kincseket tartogatnak?

Dr. Juhász Árpád: Az egyszerűbb vidéki kisvárosokban is részesei lehetünk a hajnali rizsadományozásnak, ami számomra felejthetetlen élményt nyújtott. A reggeli szürkületnél az adományozók sorakozni kezdenek a főutcán, és várnak a szerzetesekre, akik a kora reggeli derengésből tűnnek elő jellegzetes narancsszínű öltözetükben. Csodálatos látvány, ahogy a homályból egyre tisztábban vehetők ki a narancsköpenyes emberalakok. Az adakozók akár egy kilométer hosszú sort is alkothatnak, a szerzetesek pedig egyenként begyűjtik tőlük a napi rizsadagot.

Ennek a lenyűgöző reggeli találkozásnak megvan a sajátos rituáléja, ami önmagában véve fantasztikus vizuális élménnyel ajándékozza meg a külső szemlélőt. Igyekeztem hosszan megfigyelni mind az adományozók, mind az adományt elfogadó, többnyire fiatal szerzetesek arcát. Mindegy, ki melyik oldalon áll, békét, harmóniát és jó szándékot sugároz, amit nagyszerű élmény volt kívülállóként végigkísérni. Ez a mindennapos adományozás tökéletesen kifejezi mindazt, amit a buddhizmus képvisel, vagyis hogyan segítsünk másokon, és hogyan tegyünk jót a többiekkel, így a szertartás nemcsak szemet gyönyörködtető, de szívmelengető is egyben.

Délkelet-Ázsia ezen részén a buddhizmus legősibb ága terjedt el. A vallásalapító halála után azonban nézeteltérések támadtak a követők között, abban az időben ugyanis még nem foglalták írásba a tanokat, csak verbálisan terjedtek. A szövegeket csupán memorizálták a hívek, az emberi agy befogadóképessége viszont véges, így a tanok az idő múlásával deformálódtak és értelmezésük egyre változatosabb formában terjedt tovább.

Dr. Juhász Árpád egy buddhista szerzetes és „tanoncai” társaságában Veianrianeban – Fotó: Dr. Juhász Árpád

NLC: Hova nyúlnak vissza az erdeti buddhista tanok gyökerei?

Dr. Juhász Árpád: A buddhizmus a mai Nepál területén született, és valamikor hatalmas terjedési sebességgel hódította meg az Indiai-félszigetet, mára viszont Indiában rendkívüli módon háttérbe szorult. Buddha szülőhelye, mondhatni a buddhizmus bölcsője, Lumbini is Nepálban található, itt azonban csak nagyon szerény relikviák fogadják a kíváncsi turistákat. A nagyobb buddhista templomok Nepálban is a későbbiekben, és újabb helyszíneken épültek.

Számomra igencsak elgondolkodtató, hogy bár Buddha maga nagyon puritán módon élt, amit igyekezett követői számára is példaértékűvé tenni, a buddhista szentélyek Vietnámban, Kambodzsában és Laoszban is roskadoznak az aranytól, hihetetlen mértékű kincs halmozódott fel bennük. Maguk a Buddha szobrok is aranyból készültek vagy legalábbis aranyozottak, és némelyikük egészen gigászi méreteket ölt.

A szentélyekben semmihez sem fogható, fülledt hangulat uralkodik az agyonzsúfoltságtól, az emberek ugyanis sorra helyezik el a templomokban az ajándékaikat. Nem csak füstölőkkel kedveskednek Buddhának, hanem mindenféle sajátos kegytárggyal érkeznek. Ezeken a részeken is igaz, hogy külön iparággá nőtt a vallási szuvenírek árusítása, a buddhista szentélyek környékén ugyanis előregyártott ajándékcsomagokat árusítanak.

Dr. Juhász Árpád interjút ad Vientiánban kommunikációs szakos laoszi lányoknak – Fotó: Dr. Juhász Árpád

NLC: Mekkora pusztítást végzett a július végén Laoszra zúduló víztömeg?

Dr. Juhász Árpád: Az a víztározó, amelyik a közelmúltban átszakadt, és három Balatonnyi vizet zúdított az apró falvakra, sík vidéken helyezkedett el. Ez az eszméletlen víztömeg körülbelül 6600 lakóházat sodort magával, a benne lakók többségét eltűntként tartják számon, jelentős részük nagy valószínűséggel életét veszítette.

Kevesen tudják, hogy Laoszban találhatók a halban leggazdagabb édesvizek a világon. Ez a halállomány sajnos kárát látta annak, hogy az utóbbi időben egyre-másra épülnek a Mekong folyó mentén a vízi erőművek és duzzasztógátak, a közelmúltban történt katasztrófa pedig tovább rontotta a halállomány helyzetét. Laosz másik nagyon fontos terménye a rizs, amit elsősorban a Mekong folyó teraszos vidékein termesztenek, most ezt a területet is elmosta a gátszakadás során kizúduló víz.

Laoszban a Mekong folyó mentén, a teraszos rizstermelő területek a legtermékenyebbek – Thinkstockphotos

NLC: Bár ez egyelőre találgatásnak tűnhet, hiszen a jövőt egyikünk sem ismeri, mégis kíváncsi vagyok rá, ön mit gondol: talpra tud állni Laosz egy ilyen katasztrófát követően?

Dr. Juhász Árpád: Hogy pontosan mi okozta a gátszakadást, nem lehet tudni. A laoszi hatóságok arra hivatkoztak, hogy a közelmúlt hatalmas esőzései során lehullott vízmennyiség meghaladta a víztározók kapacitását. A gátnak azonban ettől függetlenül ellen kellett volna állnia, így felmerül a gyanú, hogy a gát építése során nem voltak elég körültekintőek a szakemberek vagy a felhasznált alapanyagok minősége hagyott maga után kívánnivalót. Úgy gondolom, miután a gátat ismét rendbe hozzák, a folyóparti falvak lakóházait is újra fogják építeni, már csak azért is, mert az országnak ez az egyetlen olyan régiója, ahol kiemelkedő hatékonysággal oldható meg a teraszos rizstermelés.