Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nárcisztikus férfi
Létrehozva: 2015. március 17. 15:37
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. Több mint 5 éve vagyok együtt egy sráccal és elég komolyan gondoltuk a kapcsolatunkat. Kb fél éve kezdődtek a problémák és a számomra megmagyarázhatatlan és érdekes dolgok. A neten sok helyen utána néztem és beszéltem barátnőimmel és arra jutottam, hogy a pasim nárcisztikus. Nagyon sok helyen lehet olvasni az ilyen típusú férfiról, viszont példák nem nagyon vannak. A lényeg, hogy én dolgozom, keresem a pénzt, főzök, mosok, takarítok, ő otthonról dolgozik, mikor van éppen melója, ami hol van, hol nincs. Úgy érzem egyedül oldok meg mindent, és ő meg csak sajnáltatja magát, hogy neki nincs munkája. A legtöbb beszélgetés róla szól és arról, hogy én mennyire nem vagyok segítőkész irányába és mennyire nem foglalkozom vele. Egy gyárban dolgozom, egész nap állok, eléggé fáradt vagyok sokszor és ezek a feszültségek bennem is jelentkeznek. Lehet nem vagyok elég oda adó. Most pár hete azt mondta elhagy, mert nem én vagyok neki az első, hanem a háztartási feladatok és a munkám, ami egyébként is elfáraszt engem. Akkor nem akartam hogy vége legyen, de most már lassan odáig jutok, hogy inkább leszek egyedül de nem bírom. Viszont most visszatáncolna. Megint kedves, aranyos, vicces, megyünk vacsizni, kirándulni és én teljesen értetlenül állok ez előtt az egész előtt. Mit tegyek?
Még régebben volt egy srác. Nagyon bejött, de semmi jelét nem mutattam ennek. Aztán kereste a társaságom, zavarban volt mindig, alig nézett a szemembe, tördelte a kezét, ha összefutottunk, behúzta a hasát és igazgatta a pólóját vagy az ingjét. Ez azért is volt furcsa, mert egyébként más csajoknak lökte a szöveget és elég jól is csinálta. Nekem meg nem, max telefonon keresztül, vagy emailben, Mikor ott voltunk egymás mellett, vagy egymással szemben, meg a fenti jelenetek zajlódtak le. Teljesen összezavart. Sokszor azt hittem lehet belőle valami, sokszor meg azt hogy nem. Aztán én feladtam. Nem kerestem, nem tepertem. Volt aki azt mondta erre, az egészre hogy tuti akar tőlem valamit, csak nem elég bátor, és nekem kellene többet bele adnom. Csak én nem vagyok olyan aki elhív randira egy fiút. Nekem ez nem megy.
Szóval én hagytam ezt az egészet. Egyébként meg ha nem elég tökös, hogy teperjen, akkor úgy sem fog tökös lenni. Sajnálom, hogy ez így alakult, mert tényleg bejött a srác, de hát mit tudok tenni. A végtelenségig várni? Bár ez az én számból furán hangzik, mert ugye én vártam valakire, és sok esélyt is adtam neki, hogy rendbe hozza a dolgokat, de mégsem tette.
Ilyenkor az ember lánya szerintem a belefektetett energiát sajnálja. Meg a korábbi reményt, hogy ebből valami lehet. Aztán azt is elengedi...
Gyerekgyártáson már túlvagyok, arra nem keresek:))
Most hosszú idő óta van is jelöltem egyébként, úgy tűnt próbálkozik is aztán mintha mégsem... Vagy bátortalan vagy nem akar mégse semmit, csak félreértettem. Majd elválik. Már nem ő, ő már elvált, a helyzet:))
Nem semmi nő vagy te. Ennyi év után. Megértem, hogy rossz, pontosan tudom milyen rossz. Nem így képzeled el, beleadtál mindent és megértem, hogy minden egyes szavát bántásnak és keserűségnek éled meg, mert te 100%-tól is többet nyújtottál.
Egyébként lehet a többiek nem fognak normálisnak nézni, de megértem, hogy nehéz helyzetben vagy, és hogy magad sem tudod mit tegyél. Valahogy úgy érzem most, ahogy olvastam amiket írtál, hogy 90%-ban tudod, hogy ez így nem jó és nem akarod csinálni. 10% az amire azt mondom, hogy megszokás, és ennyi év után furcsa lenne.
Félsz az egyedül léttől?
Mik történtek itt még nem voltam? Kapkodom a fejem rendesen.
Egyébként én is úgy gondolom, hogy társas lények vagyunk. Ki így, ki úgy éli ezt meg. Van akinek elég egy jó beszélgetőpartner, van akinek egy barát, barátnő, van aki szeret egyedül lenni, van aki csak úgy érzi jól magát, hogy tömeg veszi körül és sok ember, és van aki férfira és van aki nőre vágyik.
Szerintem egészen fiatal korban vágyik az ember a másik nem társaságára, mert bizsereg a tenyere, és pillangók röpködnek a hasában, ami jó érzéssel tölti el. A gyengédség és a testi vonzalom a következő, ami örömet tud okozni az embernek és. Az öröm, boldogság nagy kincs, amit ritkán kapunk meg. Van akinek az is öröm, hogy hazafelé le tud ülni a buszon
De amit a másik nem tud kiváltani az emberből az egy másfajta öröm, amit ha egyszer megízlel az ember, akkor mindig is akarja.
Szerintem teljesen természetes, hogy vágysz egy férfira. Egy nagybetűs férfira. Pontosan tudod milyet akarsz, vagy azt legalább is igen, hogy milyet nem, mert már elég érett vagy hozzá és sajnos voltak rossz tapasztalataid.
Az biztos, hogy manapság elég nehéz pasizni, bár én mióta szakítottam a volt pasimmal, nem is próbáltam, csak a barátnőimtől ahogy hallom. Sok a bolond (úgy nekem is sikerült egyet kifognom) és mások az elvárások, mások a szokások, más az ütem és más a randi is. Szóval vannak problémák, de szerintem nem kell feladni.
Azzal egyetértek, hogy vágysz rá, mert szerintem ez így természetes ebben a korban.
Elhiszem én, hogy lehet férfi nélkül is élni, mert lehet. Sajnos arra jöttem rá, hogy férfiak nélkül mindent lehet, egy valamit nem gyereket csinálni. A többi az megoldható
Igen, tudom. Van az a pont, amikor már mindegy mit csinál. Csak nem hiszik el, hogy ez is eljön.
Hát hazaérni nem volt jó. Bár rossz volt az idő és azt nem szeretem és szeretek egyébként otthon lenni, nagyon nehezen mentek a lábaim. Gondolkodtam azon hazafele, hogy ha nem lenne otthon akkor hogy érezném magam. Most, hosszú évek óta először, úgy éreztem, hogy nem jó hazamenni.
Mikor megláttam semmit nem éreztem, de tényleg semmit. Láttam, hogy kitakarított, de nem érdekelt. Nem is hoztam szóba. Mikor megkérdeztem ő mit csinált akkor mondta, hogy takarított. Mondtam is neki, hogy igen, látom.
Az biztos, hogy nem volt jó hazamenni és nem voltam rá kíváncsi.
Töri magát rendesen, mert hajtja a munkát és dolgozik. De valahogy úgy érzem, hogy bennem olyan szinten összetört minden és darabokra hullott, hogy képtelen vagyok összerakni. Több éven keresztül kiálltam mellette minden erőmmel, mindenkivel szemben és semmi köszönet és hála. Csak most, hogy ez az egész szóba került, de akkor is magát mentegeti és neki mennyire rossz, mert beteg. Aztán látom, hogy próbálkozik, de olyan szinten érzem azt, hogy hátba támadott a mondataival, és átgázolt rajtam, hogy nem tudok benne megbízni. Talán ez a legnagyobb baj, hogy elvesztettem a bizodalmam és nincs meg a bizalom. Ha valakinek az is baj, hogy 1 hónap kórházi kezelés alatt talán két nap nem tudtam bemenni, mert túlóráznom kellett az is baj, akkor ilyennel mit kezdjek. Ezt is most vágta a fejemhez.
Hi, bajsag. Ez egy utolso aljas szemetlada. Komolyan hanyingerem van tole. Felhiv, hogy o eljault. Ha elajult, nem tudott volna felhivni. kapis? Aztan direct nem vette fel a telefont, hogy az egesz szabidat tonkretegye. Jol tetted, hogy nem erdekelt. Ja,meg hogy indulas elott akarja megbeszelni a nagy semmit, hogy meg tudja akadalyozni, hogy elmenj. Szemetlada. Kitakaritott? En meg bepiszkolnam az egeszet. Minek takarit. Szovala akkor nem volt elajulva. Ja, nem hat, csak teged szivatott. Mert teged ugye lehet. Mindjart en is elajulok. Allitom, ha kidobod, ez is becsajozik ket napon belul. Es ha elajul, mitol? Ez mind elajul, a katyasze is, csakhogy ne kelljen dolgozni. A katyasz pasijanak sincs semmi baja, csajozik, iszik, kocsmazik, bonvivan. Na jo, igy szep az elet, a lakas kitakaritva, neked megvan az ajult here pasasod, csak had menjen szepen minden, mint csillag az egen. Igy kerek a vilag, na meg tokeletes a boldogsag.
Elég jól helyén kezeled már úgy látom a próbálkozásait... Kitakarított. Hogy hogy nem...:)) Katyasznál kb ugyanez volt a forgatókönyv.
Tesód ezek szerint elég jól látja mi is a helyzet nálatok. Meg házasságban két gyerekkel azt is tudja kinek mennyit kell beletenni egy kapcsoalatba, hogy az működjön.
Te hogy érzed magad amúgy? Milyen volt hazaérni? Milyen volt látni őt, beszélni vele?
Köszi, hogy érdeklődsz, pont azért jöttem, hogy elmondjam mi volt.
Jól telt, nagyon mozgalmas volt, pihenni nem nagyon volt időm. Otthon persze kérdezték miért egyedül mentem, aztán azt mondtam, hogy a pasimnak melója van. Szerintem apukám nem vette be, mert láttam rajta. Apát nem tudom becsapni, persze nem is akarnám soha, de tényleg soha. Egyszerűen nem akartam, hogy a hétvége is erről szóljon. Nem akartam ezzel foglalkozni.
Már az elindulásom se volt egyszerű, mert már csomaggal a kezemben álltam, amikor szerinte meg kellene beszélnünk a kapcsolatunkat. Mondtam neki, hogy én indulok, szerintem elég egyértelmű és nem értem, hogy miért mindig vele kell foglalkozni. Aztán bedurcázot, se jó utat, se semmi ilyesmit nem kívánt.
Szombaton írt, hogy ő alszik, mert elájult. Egyből hívtam nem vette fel, aztán megint és megint nem vette fel. Kicsit ideges lettem, egyedül van otthon, mit csináljak. Aztán inkább lenyomtam egy pálinkát és megpróbáltam nem ezzel foglalkozni. Eddig se volt nagy baja, ez után se lehet. Másnap írt, hogy jajjj, észre sem vettem mit írtam és nem úgy gondolta, csak képletesen az ájulást, és hogy csak írt, hogy ő lefekszik aludni, és bocsi, de nem hallottam, hogy hívtál. Szóval kb legyen lelkifurdalásom azért, mert nem vagyok vele, mikor segítségre szorul?
A testvéremnek elmondtam mindent. Azt kérdezte, hogy ez a betegséggel együtt járó folyamatos rosszullétek nem színészkedések? Meséltem neki, hogy itt leírtam a problémám és kértem a tanácsotokat és, hogy ti is ezt mondtátok. Azt mondta, hogy Ő már rég kihajította volna. Megérti, hogy együtt vagyunk már nagyon régóta és volt jó is és rossz is. Ő házasságban él, gyerekekkel, pontosan tudja milyen ez, és ebből a szempontból megért. Nem mondta, hogy szakítsak vele, csak annyit, hogy gondoljam végig, hogy mit szeretnék és hogy mit kapok.
Mikor hazaértem ki volt takarítva (erre hosszú évek óta nem volt példa). Elmeséltem mi volt, aztán fürdés és alvás.
Bajsag hogy telt a hosszu hétvége nelkule? Hogy érezted magad? Hogy fogadott mikor hazaértél??
Mi is meghallgattuk eperket, de ezt az utolso vergodeset meg pattogasat, meg minket szid, hogy neki nincs pasasa, mar igazan nem tom hova tenni.
A topic nem is errol szol, szoval ugorgyunk, mert ovele nincs mit kezdeni. Sajnalom, de evvan.
Ami azt illeti, soha nem kabitoztam, es ha tolem fugg, soha nem is fogok, es kesz. Pasim meg volt, es ha talalok egy jot, meg lesz is, miert ne? De nem fogok bedilizni nelkuluk.
Veszek egy puskat es ossze-vissza fogok lovoldozni, amiert nekem nincs pasasom.
Mar mondtam, hogy a sertodest nem ismerem. Miert haragudnek? Fiatal vagy, megertem, kell neked pasi, hianyzik a szex. Ez mint mondam, eddig rendben is van. Csak azt nem ertem, hogy miert rank haragudsz, mert nincs pasid? Miert pattogsz itt, hogy nincs pasid? Mi nem tiltjuk, sot helyeseljuk, ha majd lelkileg egyenesben leszel, szepen meg is fogod talalni, akit keresel, aki keres, az talal. Ha majd pasid lesz, akkor nem leszel pattogos? De igen,mert ez te vagy. Nem erted, elobb magadon kellene dolgoznod. Na,mindegy.
En teged tenyleg sajnallak, hogy igy viselkedsz. Ez is egy dontes, a te dontesed. Minket hibaztatsz, mert nincs pasid. Oszinten szolva gyenge dontes. Pattogsz, addig, is, amig nincs. Hat tedd, ha neked igy jo. Majd lesz. Nagyon remelem, ezzel mar nem furodsz be. Mert en befurodtem, a masikkal,meg a harmadikkal is. Nekik jo lettem volna, persze, csak hogy kilogtak a borond mercebol.
Szoval kellemes pasizgatst, en szemely szerint nem allok az utadba, 
, nem en vagyok az akadalya, ugy gondolom, sot, ha nekem is lesz egy jo pasim, nekem is lesz. Ha majd nyugdijba megyek. 
Vagy addig. Vagy jon, vagy nem, ahogy neked is. En meg addig is elek es virulok.
Mellesleg eperke, en a te korodban egy szemet pasi elol menekultem, aztan megmenekulven a gyermekem halalos agya mellett sirtam. Nem volt eszembe egy pasi sem, hiaba mondtak, hogy pasizzak. Szoval van a lejjebbnel meg lejjebb is, aztan meg fejjebb.
Utana let passim, aztan megint nem kellett. 
Ilyenaz elet. De soha nem jutott eszembe, hogy masokat karhoztassak, foleg, akik jok voltak hozzam. Kb ez kulonbseg kozted meg koztem. Higgadj le, vagy ha ugy dontesz, csinalj, amit akarsz. En igazan megprobaltam, tobbet nem tehetek erted. Mar meg csak nem is 
sirok erted, csupan 
.
Szoval kivanok kellemes pasasozast.
Jo mulatast. Nekem is voltak pasijaim, egyetertek, ajajaj, meg hazas is voltam. De igazabol mind csak lehuzott, az az igazsag. Vagy megprobalta. Es meg most sem mondom, hogy fel van adva. Meg mindig lehet pasim, de turelmes vagyok, hogy ez mar jo legyen. Na, a nyakamra nem kell senki, se cseled, nem leszek. Hazassag se lesz tobb. De addig is, mig nincs, elek, mint marci hevesen.
Ha aludni akarok, alszom, ha faradt vagyok, pihenek, oda megyek meg akkor, ahova akarok es nem kell rohangalnom haza, mert meg meg se tudja melegiteni a kesz kajat. Nem kell puccba vagni magamat es vigyazzban allni a sarokban 
stb...Jo, persze, jo oldala is van, arra varok, hogy olyat talaljak, ahol az a tobb. 
Anyu sajnos már nem él Barátnőmet és húgomat farasztom😊
Szerinted a huszas-harmincas gyerektelen nok nem atlagos szupersztarok, es a ferfiak akik szinten atlagon feluliek meg csakis gyermektelen szupersztarokra varnak es szeretnek bele???
Huszas-harmincas gyermektelen nok sokszor inditanak topicot, mikor lesz mar normalis parom meg gyerekem temaban. Akkor hogyan is van ez?
Ha valaki beled szeret egy napon, nem azert fog beled szeretni, mert van gyereked meg mert akarhany eves vagy, es nem abrandul ki beloled, ha megtudja, hogy van gyereked, vagy hogy idosebb vagy, mint amennyinek gondolt.
Altalaban a legtobb ember "atlagos", a ferfiak is, a huszas-harmincas gyermektelen nok is, avval egyutt mindenkinek (Neked is!!) megvannak a sajat elonyos tulajdonsagai=ertekei!
"Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan. "
(Kahlil Gibran)
http://mek.oszk.hu/00200/00213/00213.htm
A szerelem/tars nem L'Oreal -nem attol jon el, hogy koveteljuk az elettol, mert megerdemeljuk. Annyit tehetunk, hogy amig szerelem/tars nelkul elunk, ezen eletet eljuk meg boldogan, tartalmasan. Persze ahogy Sissi irta, ez egy dontes, hogy boldogan akarunk-e elni vagy allandoan elegedetlenkedve. Van aki a tarsa mellett is allandoan elegedetlenkedik, megmergezve a tarsa es sajat napjait is. Szerintem tudni kene az adott helyzetbol a leheto legjobbat kihozni mint azon sirankozni, hogy mi hianyzik meg. De ezt tenyleg csakis Te tudod, hogyan akarsz elni -boldogan avval, amid van vagy elegedetlenkedve amiatt, ami meg szerinted lehetne....
Én is eljárok egyedül és vannak barátaim is (csak legtöbbjük "rendes" családban él, nem értenek). Figyelek magamra és esténként van "nyugi időm" későn...
Nem arról van szó, hogy férj kellene, aki elvisz a seychelles szigetekre (bár az se lenne rossz) hanem aki kényeztetne kicsit. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy labdába sem rúghatok a huszonéves harmincas eleji gyerektelen nők mellett!
Voltunk fodrásznál (a fiamét is levágattam, ideje volt), nos , kivételesen tegnap megnéztek az utcán, de ennyi. Sportolni nincs most időm a munka-gyerek-háztartás mellett, inkább megnézek egy jó filmet, de így sem vagyok túlsúlyos vagy ilyesmi. Ahogy irtam, átlagos, időnként jobb napokkal, csak a mindennapok felőrölnek. Hasonlóan átlagos valakit tudok elképzelni magam mellé, ami meg is van.
Így hát persze "boldog" vagyok, megállok a magam lábán. Talán jobb lenne, ha valaki a külső mögé nézne és spec ÉN érdekelném, de egy átlagoson mi érdekelnivaló van? :) Kipurcanok estére, nem tudok forró szexcsatákat vívni, vagy éppenséggel két hétre hirtelen elutazni, amit a gyerektelen bármikor megtehet... Semmi bajom konkrétan, csak nyavalyogtam egy kicsit.
Szelektív a memóriád? Ugyanis ide már egyszer betenyereltél ugyan ilyen kis paraszt módra.
Remélem engem még akkor is masszírozgat
.
Én se bírnék meglenni férfi nélkül....olyan mint a drog...kell és kész.