Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"A szerelem mindent pótol, de a szerelemt nem pótolja semmi"
Kilépek a szemedből,
hogy ne lássál többé,
kilépek a szádból,
hogy ne szólíthassál többé,
kilépek akezedből,
hogy ne ölelhessél többé,
kilépek a homlokodból,
hogy ne repülhessé az ég felé,
kilépek a lelkedből,
hogy visszatérjek önmagamhoz,
aki voltam és vagyok.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . , de közel van hozzá!":-)))))))
Ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti,
Hogy nem szeret téged szive minden szeretetével!"
Mintha két felöl sütne ránk a nap!:)))
Felajtsd el mielöbb és elmúlik bánatod
Csak az segít rajtad ha a mának élsz
S a tegnaptól semmit nem remélsz!!
Nem mások alkotta kotta,
nem az égi csillagflotta:
Remegő kezemet egyedül te vezeted,
ki a kígyótól sem félsz és az almát is szereted.
Nem mások alkotta kotta,
nem az égi csillagflotta.
Ne mondd ki a nevemet,
te vagy az asszony, akit szeretek.
Kovács Ákos
ELJÖNNI ONNAN , AHOL BOLDOG VOLTÁL, S OTTHAGYNI SZIVED ÖRÖKKÉ.
sZERETNI VALAKIT AKI NEM SZERET TÉGED
kÖNNYEKET TAGADNI AMIK SZEMEDBEN ÉGNEK
kERGETNI EGY ÁLMOT, S SOHA EL NEM ÉRNI
CSALODOTT SZÍVVEL MINDIG CSAK REMÉLNI
MEGALÁZVA IRNI EGY KÖNYÖRGŐ LEVELET
SZÍVDOBOGVA VÁRNI, Ó, NEM JÖN RÁ FELELET
SZAVAKAT LEÍRNI AMIK SZÍVBŐL FAKADNAK
RÓZSÁKAT ÖRIZNI MIK ÚGYIS ELHERVADNAK
HAZUDNI HAMIS LEMONDÁSSAL
HAZAMENNI KÖNNYES ZOKOGÁSSAL
OTTHON ÁTSÍRNI HOSSZÚ ÉJSZAKÁKAT
S IMÁTKOZNI, HOGY Ő MEG NE TUDJA MI AZ A BÁNAT
MOSOLYGOTT AZ ARCOM DE MÖGÉ SENKI NEM NÉZ
JÁTSZOTTAM A KÖZÖMBÖS EMBERT
MOST LÁTOM CSAK MILYEN NEHÉZ
HA VALAKI AZT KÉRDEZNÉ TÖLEM
MONDJAM MEG MIT JELENTESZE NEKEM
EGY PILLANATRA ZAVARBA JÖNNÉK ÉS NEM TUDNÉK SZÓLNI
CSAK NAGY SOKÁRA MONDANÁM, HALKAN, CSENDESEN
-SEMMISÉG, CSAK EGY ELMÚLT SZERELMEM
Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj
Mert jól tudom,
Az utca végén állsz
S a hóban rég csak engem vársz
Jéghideg a két kezed
De végre karjaidba zársz
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél
Csak közelebb fúj minket a szél
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél
Fákat tép a szélvihar
Ne félj, nem ér minket el
Csak annyi kell,
Hogy itt benn újra átölelj
Így lesz már, bármi vár
Amíg hozzám bújsz, ha fáj
S a holnap úgy jön el
Hogy minket így talál!
Csillag-szemed ragyogva égett
Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Egy kicsi lányka nézett szemembe
Kiben egy nő volt mélyen elrejtve
Egy félénk lányka, ki szólni sem mert
S tüzes nő, ki vonz és elrettent
Ártatlan szemek, ártatlan lányka
Ki gyönyört adva gyönyörre vágyna
Aztán először láttalak Téged
Csillag-szemed ragyogva égett
Maga voltál a puszta gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Másnak tán lányka – de nekem az élet
Ha elkap a sodra – felgyújt és éget
Perzselő szemed, táncoló tested
Mind azt ígéri – ez csak a kezdet
Behunyom szemem, akkor is látlak
Fénylő csillaga vagy a világnak
Simító kezem szemed kereste
Tenyerem kicsi arcod ölelte
Szerettem volna csókolni szádat
Szavak nélkül mondtam a vágyat
Féltem tőled – vagy tán magamtól
A bennem ébredő férfi-alaktól
Elmentem inkább – csendben és halkan
Csak szívem tombolt, ég szakadatlan
Azóta lesem, merre is lehetsz
Sorsom talán majd hozzád vezet
Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek
Szemedbe nézve vaj’ mit is keressek
Azt a kislányt, kit először láttam
Vagy a nőt, kit benne találtam
Vagy csak a szívemből fakadó álmot
Miért cserébe adnám a világot!"
Arcom arcodhoz simul. . .
Szikrát dobó tekintetemre
Vágyad nyílt ölembe hull. . .
Kedves, vállad biztos ívén
Víz fénye újra fellobog,
Kék ég alatt, gyertyafénynél
Irigyek ránk a csillagok. . .
Hozzád bújok, magadba húzol,
És nem talál a félelem!
Vigyázva emelsz fel szívedig. . .
Köszönöm, hogy vagy nekem. "
Ki tudja merre vet?
De lesz még egy, mi összefüz,
A szép emlékezet""
Álmomban elötted álltam
Furcsa világ az álom
Azt mutatja mire vágyom
Tudja mit szeretnék,
Tudja hogy veled lehetnék
Az álom olyan valós
Mégis oly valótlan
De oly jó volt álmodni
Oly jó volt álmomban
Ilyen szépet még sohasem álmodtam
Hisz valóban
Isten a legjobb szobrász
S te vagy a legszebb müalkotása
Égi angyaloknak
Élethű földi mása
Álmomban veled voltam
De jött a reggel
S ágyamban nélküled
Egyedül ébredtem fel
Álmomban velem vagy
Ezt hívén
Szép szádat csókoltam.
De a párnát csókoltam én
S miközben karom
Ölelni vágyta tested
Csak a párna pelyheit
Ölelte helyetted!!!!
S te
Nem tudok aludni, testem téged vár!
Minden éjjel utánad vágyom.
Nem hiányzott még igy senki a vlágon!!!
Az agy és a sziv olyan mint a homokóra két edénye ,
Amikor az egyik megtelik a másik kiürül!"
Emléknélkül-e kép semmit nem ér
Ha ez a kép gyürött lesz és kopott
Akkor se felejtsd el , HOGY VOLTAM,
S TALÁN VAGYOK. . . . . . . . . . . !
A legszebb rózsák is lehullanak és meghalnak az emberek.
Egy van ami nem dől romba, ami nem hal meg sosem!!!
Örökké lángol szivemben a halhatatlan szerelem!!!"
Ma talán még a Hold is fényesebben ragyog
De hiába mindez, hisz te nem vagy velem
Ma nem ringat el karján a szerelem. . . . .
Ma csak a csend hangjait hallgatom
Közben rád gondolok, rólad álmodozom
Képzeletemben szorosan ölel át két karom,
Én hozzás simulok, s ettöl boldog vagyok.
Arrafele nézek amerre sejtelek.
Hiába állnak közénk a kilóméterek
Én lehunyt szemmel is látom arcodat
Sha nem is szólsz hozzám, hallpm hangodat
Érezni vágyom böröd bársonyát, számon érezni ajkad forroságát.
Testemmel szorosan testedhez simulni
S a forró ölelésben, szinte felolvadni.
De mind ez csak hiú ábránd marad,
Hisz nem érinthetlek meg se csókolhatlak.
Ma tőlem távol hajtod álomra fejed.
De remélem ott is érzed mennyire szeretlek!!!!!
Oly sok szép szót gondoltam neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; Nemrég
Még nálad voltam. Nálad, Édesem.
Boldogságtól megittasulva, részegen
Ízleltem mézédes csókjaid,
S kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy. De mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok, csak Te vagy, ki kell nekem.
Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni neked;
Engedd, hogy szerethesselek. "
Ezernyi fáklya az életem,
Látva tunő alakod,
Szemed fényével álmodok,
Súlytalan percek vallatnak éberen,
Utolsó mosolyod velem van lélekben. . . .
S oly szívesen hajtanám fejem öledbe,
S tenném életem ölelő kezedbe,
A vágy mely élteti e kis lángot,
Szép szemedben gyújt holdvilágot. "