Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
adni, mindig csak adni. Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet.
És sok sok önzetlen tiszta szeretetet!
egyedül vagyok nem vagy már itt velem,
itt hagytál magamban nem fogod a kezem,
csak ülök egyedül a hideg szobámban,
nem látja senki hogy sírok a homályban,
csak én érzem egyedül ahogy lefolyik a könnyem,
próbálok felejteni, de nem megy olyan könnyen,
nincs ki megvigasztaljon, szívem nagyon fáj,
széttépi belülről a kínzó magány,
miért nem szeretsz már, mit tettem ellened?
mit vétkeztem, hogy most elvesztettelek?
te nem tudod, hogy nekem hogy fáj most a szívem,
olyan mintha kikötözve feküdnék a sínen,
remegve várom, hogy jöjjön a vonat s meghalhassak végre,
a szerelmemet majd véremmel írom fel az égre,
majd megtudod tényleg mit is érzek,
ha könnyes tekintettel a szemedbe nézek. .
félsz és elfutnál az élet elől messze,
mert sok rossz dolog történt, sötétek a napok,
s hidd el az élettől én is sok rosz dologt kapok,
de nem hátrálok meg, még most nem tehetem,
mert él még bennem a remény, ami suttogja a nevem
nagyon halkan szívemben, mint lantnak a húrja,
azt mondja higgy a jóban újra és újra
s tudom nem adhatom fel, küzdenem kell végre,
hogy amit megfogadtam, azt vigyem is végbe,
mert egyszer élünk, s az alatt kell jót cselekedni,
s bármennyi a rossz dolog, azt mindig elfeledni,
bízzunk hát az életben, nevessünk a szépen,
szedjünk virágot mint kis leány a réten,
és ha belénk rúgnak is, álljunk fel a porból,
nevessünk az arcukba, kik nem értenek a szóból,
mert hidd el másnak is ad rosszat a sors,
lehet hát, hogy egyszer téged is felkarol,
mert jön még szép az életben, süt még majd a nap,
mosolyogj, hogy boldog legyen ez a PILLANAT. .
Ennyi idő alatt a szívem nem felejt.
Boldog ember vagyok, nyugott és egyszerű,
Lelkem mélyén, csak egy érzés keserű.
Fáj, minden szó fáj,
Mert hallom hangodat.
Fáj az is ha lehunyom szemem,
Hisz magam előtt látom arcodat.
Próbálok én mosolyogni, az egész világra,
De, hogy is tudnám megtenni, hiszen a szívem árva.
Ritkán most már, de még mindig látlak,
Próbálok elforduli, menekülni, de a vágyak még ott álnak.
Lassan akarlak feledni, de tudom, nem megy,
Csak egy dologot érzek, hogy pici szívem szenved.
Remélem, egyszer majd elmúlik átkod,
S akkor találok én is, egy szebb, jobb világot!
Kezében ott van minden, múltam s jövôm
Emésztô szenvedélye, ördögi jel
Ölelése halált hozhat és mégis kell"
Lassan esni kezd a hó, de ez sem baj
Mert jól tudom,
Az utca végén állsz
S a hóban rég csak engem vársz
Jéghideg a két kezed
De végre karjaidba zársz
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha velem élsz, nem számít a tél
Csak közelebb fúj minket a szél
Ha velem élsz, úgyis bárhol jó
Mert van, amit el nem lep a hó
Ha látlak, elmúlik a tél
A mosolyod forróbb mindennél
Fákat tép a szélvihar
Ne félj, nem ér minket el
Csak annyi kell,
Hogy itt benn újra átölelj
Így lesz már, bármi vár
Amíg hozzám bújsz, ha fáj
S a holnap úgy jön el
Hogy minket így talál!
Csillag-szemed ragyogva égett
Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Egy kicsi lányka nézett szemembe
Kiben egy nő volt mélyen elrejtve
Egy félénk lányka, ki szólni sem mert
S tüzes nő, ki vonz és elrettent
Ártatlan szemek, ártatlan lányka
Ki gyönyört adva gyönyörre vágyna
Aztán először láttalak Téged
Csillag-szemed ragyogva égett
Maga voltál a puszta gyönyör
Mi minden férfit elfog és gyötör
Másnak tán lányka – de nekem az élet
Ha elkap a sodra – felgyújt és éget
Perzselő szemed, táncoló tested
Mind azt ígéri – ez csak a kezdet
Behunyom szemem, akkor is látlak
Fénylő csillaga vagy a világnak
Simító kezem szemed kereste
Tenyerem kicsi arcod ölelte
Szerettem volna csókolni szádat
Szavak nélkül mondtam a vágyat
Féltem tőled – vagy tán magamtól
A bennem ébredő férfi-alaktól
Elmentem inkább – csendben és halkan
Csak szívem tombolt, ég szakadatlan
Azóta lesem, merre is lehetsz
Sorsom talán majd hozzád vezet
Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek
Szemedbe nézve vaj’ mit is keressek
Azt a kislányt, kit először láttam
Vagy a nőt, kit benne találtam
Vagy csak a szívemből fakadó álmot
Miért cserébe adnám a világot!"
"Kedves. . . , tenyerem tenyeredhez,
Arcom arcodhoz simul. . .
Szikrát dobó tekintetemre
Vágyad nyílt ölembe hull. . .
Kedves, vállad biztos ívén
Víz fénye újra fellobog,
Kék ég alatt, gyertyafénynél
Irigyek ránk a csillagok. . .
Hozzád bújok, magadba húzol,
És nem talál a félelem!
Vigyázva emelsz fel szívedig. . .
Köszönöm, hogy vagy nekem. "
Oly sok szép szót gondoltam neked,
De csak hallgatok.
Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja,
Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl.
Felkavar. Meggyötör.
Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok,
S tűröm, hogy magához húzzon az emlék.
Öleljen, súgja fülembe; Nemrég
Még nálad voltam. Nálad, Édesem.
Boldogságtól megittasulva, részegen
Ízleltem mézédes csókjaid,
S kutattam lelked rejtett titkait.
Most távol vagy. De mégis oly közel.
A szívemben. A lelkem átölel.
Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem.
Csak Te vagy, kit akarok, csak Te vagy, ki kell nekem.
Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható.
Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet,
Mit irántad érzek.
Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok.
Nem, nem állnak össze a mondatok.
Beszélnék, de a hang torkomban reked,
S csak annyit tudok suttogni neked;
Engedd, hogy szerethesselek. "
Ezernyi fáklya az életem,
Látva tunő alakod,
Szemed fényével álmodok,
Súlytalan percek vallatnak éberen,
Utolsó mosolyod velem van lélekben. . . .
S oly szívesen hajtanám fejem öledbe,
S tenném életem ölelő kezedbe,
A vágy mely élteti e kis lángot,
Szép szemedben gyújt holdvilágot. "
nála hatalmasabb erőknek, hiszen ő maga válik
hatalmas erővé!
önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban
nem segítem közelebb a társamat önmagához,
akkor ez a szerelem - tűnjék bármilyen biztosnak
és szenvedélyesnek- nem lehet igazi.
Ellenkező esetben kínzó magány, pusztulás és
kétségbeesés a sorsa!
elfelejtenek. a szeretetnek ez teljesen elegendő.
A szeretet minden megnyilvánulása visszahull
a szeretetre, amelyből fakad. Annak, aki szeret, nincs szüksége arra, hogy emlékezzenek rá.
Van az elevenek országa meg a holtak országa,
s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet
egyetlen értelme!
Örülök hogy tetszik!:)
Van egy füzetem ami teli van ilyen idézetekkel! Sokat kaptam meg szedtem le az internetről!
:-))
jónak a szépnek s szivedben csendüljön meg az ének:
Hogy vannak akik szeretnek téged! Boldog szülinapot!!
tested melegét magamba szívni.
Láthatatlanul ott lenni minden jóban,
minden kimondott mondatodban, az ételeidben,
a mosolyodban, lépéseid ritmusában,
sóhajaid párájában,
minden gondolatodban!!