Nagy port vert a KSH legújabb adata, amely szerint tovább emelkedett az évfolyamismétlők aránya az általános iskolák első évfolyamain a 2022/2023-as tanévben. Az arányuk 5,2 százalék volt az elsősök körében, míg tavaly 4,6. A KSH adatai szerint a 2022/2023-as tanévben 94 342 gyermek járt első osztályba, az 5,2 százalékuk mintegy 4906 főt tesz ki, azaz 5 ezer elsősnek kell évet ismételni.
Fotó: Getty Images
Az elsősök körében kimagasló bukási arány összefüggésbe hozható a kormány sokat vitatott, 2020 januárjától bevezetett intézkedésével, a 6 évesek kötelező beiskolázásával is, ami alól csak egy szigorított, bürokratikus eljárás során lehet felmentést kapni.
A szülők és az óvodapedagógusok tehát már nem dönthetnek arról, hogy egy 6 éves gyermek érett-e az iskola megkezdésére, vagy jobb lenne, ha egy évig még óvodában maradna.
Szakértők már korábban arra figyelmeztettek, hogy az intézkedés miatt sok kisgyermek éretlenül kerülhet be az iskolába, ami nemcsak a teljesítményére lehet hatással, hanem hosszabb távon nagyobb eséllyel alakulhatnak ki náluk beilleszkedési, tanulási és magatartási problémák.
Az nlc olvasói is tömegével reagáltak a szomorú statisztikai adatokra, többen azt írták, hogy az oktatási rendszer felelős ezért.
„Sok országban már ötéves kortól iskolások a gyerekek. A baj ott kezdődik, hogy rohannak, nincs idő a gyakorlásra! Így hiányosak maradnak az alapok, arra meg hogyan lehet építkezni! Nem mindenféle dises jelzőt meg figyelemzavaros és ki tudja még mit kéne ragasztani a gyerekekre, hanem életkoruknak megfelelőbb oktatásban részesíteni őket!” – írta az egyikük.
Mások összetettebb, társadalmi problémában látják a gond gyökerét.
Megint mások azt gondolják, hogy a szülőknek túl sokat kell dolgozni a létminimum fenntartásáért, túlterheltek, így a gyerekek pici koruktól kezdve túl sok időt töltenek a digitális világban.
„A szülők már nem mondanak esti mesét, a gyerekek egyre kevésbé játszanak önfeledten a szabadban, nem másznak fára, nem dagasztanak sarat, nem gyurmáznak, nem alkotnak, csak az online térben játszanak, mert azok az ingerek gyorsak és látványosak számukra, így a külvilág unalmassá válik, nem érdekes, ha a felnőtt mesél, nem érdekes a rajzolgatás, nem érdekes a fára mászás. Mire iskolába kerülnek, alapvető képességeik hiányoznak, amelyek az iskolai tananyag elsajátításához szükségesek. Az iskola nem tud mit siettetni, mert az ilyen gyerekekkel max. előkészítő jellegű lehet az első osztály” – írta az egyik kommentelő, és hasonló véleményt fogalmaz meg egy másik hozzászóló is:
„Mindig mondom, hogy be kellene vezetni egy iskolaelőkészítő 0. osztályt, ha már kötelező 6 évesen iskolába menni. Itt lenne lehetőség a kicsiket felkészíteni az iskolára, nagyjából egy szintre lehetne hozni őket, hogy utána első évfolyamtól kezdődhessen az érdemi tanulás.”
Létezik mindenkire érvényes, megfelelő időpont?
Erről nem csak itthon, más fejlettebb országokban is megy a vita, abban viszont nagy az egyetértés, hogy elengedhetetlen, hogy a gyermek az iskolába kerülésre elérje a megfelelő fejlettségi szintet. Ahhoz, hogy egy kisgyermek jól tudjon teljesíteni egy teljesen új elvárási szinten, nem csupán értelmileg kell jó képességekkel rendelkeznie. Fontos a testi, lelki, szociális érettség is. Megfelelő szókinccsel, fejlett beszédértéssel, mozgáskoordinációval, alkalmazkodóképességgel kell rendelkeznie.
Egy, az óvodásokról szóló új kutatás szerint amelyet a National Bureau of Economic Research nonprofit szervezet tett közzé, megállapította, hogy azok a gyerekek, akik idősebbek az iskolakezdéskor, hosszú távon mérhető előnyben vannak fiatalabb osztálytársaikkal szemben. Későbbi tanulmányi pályafutásuk során magasabb teszteredményeket érnek el, nagyobb valószínűséggel járnak főiskolára, és kisebb valószínűséggel töltenek időt a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében.
A tanulmány egyik szerzője azonban arra figyelmeztet, hogy veszélyt rejt magában, ha egy-egy gyermeket statisztikai elemzésbe próbálunk beilleszteni. Krzysztof Karbownik, a Northwestern Egyetem posztdoktori kutatója szerint a tanulmányt, amely még nem ment át a szakértői értékelésen, nem szabad zöld lámpának tekinteni arra, hogy egy gyermeket egy évig távol tartsanak az iskolától.
„Átlagosan igaz, hogy az augusztusban született gyerekek valamivel rosszabbul teljesítenek, mint a szeptemberben született gyerekek” – mondta Karbownik, de ez nem ok arra, hogy egy vélt előny miatt visszatartsunk egy egyébként felkészült gyereket.
Diane Whitmore Schanzenbach, a Northwestern Egyetem oktatási és szociálpolitikai professzora az Education Next című magazinban az év elején írt egy cikket, amelyben amellett érvelt, hogy a visszatartás nem válhat normális gyakorlattá. A mostani tanulmány sem változtatta meg a véleményét. Szerinte a szülőknek a saját gyermekük igényeit kell szem előtt tartani. Az ő lánya például attól él csak igazán, hogy ugyanazokra a dolgokra törekszik, mint az idősebb testvérei.
„Ha olyan gyerekekkel jár iskolába, akik néhány hónappal idősebbek nála, akkor olyan kortársakat kap, akikre felnézhet. A hozzá hasonló személyiségű gyerekek unatkozhatnak, ha fiatalabb osztálytársakkal vannak körülvéve” ‘– mondta.
A professzor elmondta, megérti, hogy a szülőket szorongás tölti el azzal kapcsolatban, hogy mikor kezdjék el gyermekeik az iskolát, ugyanakkor megjegyzi, hogy a főiskolát végzett szülőkkel rendelkező, nyáron született fiúk közül 5-ből 4 időben kezdi az iskolát.
„Rendben lesznek” – mondta Schanzenbach. „Ez az én mantrám. Te ismered a legjobban a gyerekedet. Tedd azt, amit a legjobbnak gondolsz az ő érdekében, ami a jelentkezést illeti, és minden rendben lesz” – tanácsolja a szakember, amelynek a lehetőségétől megfosztották a magyar szülőket, 2020 januárjától.
„Szomorú, inkább döbbenetes, hogy épp az óvónők és a szülők véleményét nem veszik figyelembe! Miért megy itt minden rossz irányba?! Akik ezt az adminisztratív döntést hozták, vszínű soha nem olvastak Vekerdy Tamástól egyetlen cikket sem” – írta egy nlc-olvasó a hír alatt.
Az elsősök bukási arányának növekedése nem az egyetlen tünete az oktatási rendszer alapbetegségeinek, napokkal ezelőtt arról is írtunk, hogy lesújtóak a diákság szövegértési képességei, komoly bajra világított rá a 2022-es kompetenciamérés. A nyolcadikosok 40 százaléka az alapszint alatt teljesített a szövegértésben és a digitális eszközök használatában. A tizedikeseknek az egyharmada nem érte el az alapszintet.
A számok azt is mutatják, hogy 2022-ben a diákok 12,4 százaléka végzettség nélkül hagyta el a közoktatást, ami emelkedés 2020-hoz képest. Vagyis az elmúlt tanévben tovább emelkedett Magyarországon a végzettség nélküli iskolaelhagyók száma, csökkent a pedagógusok száma, kicsit több az óvodás, viszont egyre több a sajátos nevelést igénylő gyermek.
