Az iskolát a legtöbb ovis nagy örömmel és izgatottsággal várja, de azért közben meglapul a szorongás is a lelkükben. Teljesen új környezetben, új emberek között kell beilleszkednie, ismeretlen terepen kell mozognia, ami még felnőttként is nehéz feladat, hát még egy hatéves kisgyereknek. De nemcsak az elsősök érezhetik ezt a szorongást az egyre közeledő iskolakezdés miatt, hanem a nagyobbak is, akik bizonytalanok abban, hogy a régi barátaik még mindig a barátaik lesznek-e az új tanévben, és hogy vajon ki lesz Marika néni helyett, aki már a nyugdíjból jött vissza tavaly is, de idén más lesz helyette.
Jonathan Caes gyermekpszichológus szerint a következő három területre kell szülőként odafigyelnünk, ha szeretnénk mentálisan segíteni a gyereknek az iskolakezdésben.
1. Beszélj a gyerekkel!
A kisgyerekekre jellemző, hogy az aggodalmaikat, szorongató érzéseket kérdések formájában fejezik ki a szülők felé. Ha pedig válaszolunk őszintén a kérdéseikre, azzal a szorongás is enyhül. A mentális iskolára készülés egyik lépése tehát a szakember szerint az, hogy minél többször beszélgessünk a gyerekkel az iskoláról, hagyjuk, hogy feltegye a kérdéseit, és elmondja, mit érez a sulikezdéssel kapcsolatban. Ennek során azt is átbeszélhetjük a gyerekkel – főleg az elsősöknél fontos ez -, hogy mi vár rá egy nap során az iskolában.
Caes szerint a gyerekek ritkán kezdeményeznek ilyen beszélgetéseket, ám az sem jó, ha ajtóstul rontunk a házba és leültetjük a gyereket, hogy „milyen érzéseid vannak az iskolával kapcsolatban?” Inkább messzebbről közelítsünk, válasszuk ki együtt a tolltartóját, kérdezzük meg, milyen színű uzsonnásdobozt szeretne, és ennek mentén már lehet beszélgetni arról, milyen lesz az iskola. A beszélgetés során érdemes a gyereknek elmondani azt is, hogy a legtöbb gyereknek hasonló kérdései és aggodalmai vannak, mint neki, és hogy ezek az érzések rendben vannak. És természetesen azt is tudatosítsuk benne, hogy mindig számíthat ránk az iskolai ügyekben is.
Képünk illusztráció (Forrás: Getty Images)
2. Vezess be rutinokat!
Ha eddig nem tetted, akkor még van másfél hét arra, hogy kidolgozz egy olyan napirendet otthon, ami megközelíti az iskolai rutint. Ez megteremti az elme és a test alapvető felkészültségét az optimális pihenésre, a korán kelés és lefekvés rutinjára, a reggelizésre, vagy épp a szigorúbb időbeosztáson alapuló menetrend követéséhez – írja a pszichológus. Vond be a gyereket a rutinok megtervezésébe, a napirend összeállításába, és még abba is, hogy mit egyen reggelire, mert ez nagy önállóságérzetet adhat neki, illetve támogatja az elköteleződést az iskolába járás egészével kapcsolatban.
A szakember javaslata az, hogy a napirendet valamilyen módon vizuálisan is jelenítsük meg a lakásban, akár egy nagy kartonpapírra felrajzolva, mindenféle színkóddal tarkítva, hogy milyen tevékenységeket és hány órakor kell elvégezni a nap folyamán. Az alkotói folyamatba természetesen vonjuk be a gyereket is, hogy ezzel is hangolódjon az iskolára.
3. Felkészülés és kiszámíthatóság
Sokkal gördülékenyebben megy az iskolakezdés, ha felkészültnek érzitek magatokat. Nyugodtabb és pozitívabb lesz a hangulat az egész családban, így a gyereknek sem lesz annyira stresszes az új helyzet, amibe megérkezik az évnyitón. A gyerekekre (is) jellemző, hogy nagyobb biztonságban érzik magukat, ha a dolgok a helyükön vannak, strukturáltak és kiszámíthatóak. Ehhez előre kell gondolkodni kicsit, időben beszerezni a tanszerlistán szereplő tételeket, de fontos adni a gyereknek is kontrollt a folyamatban, például hagyd rá, hogy kétféle tornacipő közül válasszon, vagy hogy a füzeteire ráragassza a füzetcímkéket. A felkészültség azt jelenti, hogy minimálisra csökkennek a meglepetések, ami segít a gyereknek abban, hogy biztonságban érezze majd magát az iskolában is.
7 tanács az elsős gyereknek
1. Próbálj ülve maradni!
Oviból iskolába lépni nehéz, már csak azért is, mert el kell nyomni a belső késztetést a mozgása, és fegyelmezetten ülni 45 percig az órákon. Teljesen természetes, hogy hatévesen ez nehéz, egyetértünk dr. Vekerdy Tamás gyedrmekpszichológus szavaival:
Nem lehet és nem is szabad elvárni egy hatéves gyermektől, hogy naphosszat fegyelmezetten üljön, mert mozgásigénye hatalmas – naponta négy-öt órát kellene a szabadban futkároznia, hogy a testéhez képest hatalmas agyát ellássa oxigénnel.
2. Szólj a tanítónak, ha problémád van!
Ha éhes, szomjas, pisilni kell, elvesztette a tornacipőjét… a tanító a pótszülő is első osztályban még, minden aprósággal forduljon hozzá segítségért. Azért van ott a tanító, hogy az oviból iskolába átmenetben segítsen a gyerekeknek.
3. Egyél rendesen!
Korgó gyomorral nem lehet odafigyelni az órákon, úgyhogy kösd a gyerek lelkére, hogy egye meg a tízórait, ebédet, uzsonnát becsülettel. Csomagolj neki olyan egészséges nasikat, melyek segítik a vércukorszint egyenletesen tartását.
Fotó: Getty Images
4. Figyelj a holmidra!
Az iskolában valószínűleg van egy fekete lyuk a radíroknak, hegyezőknek, fél pár cipőknek és persze a ceruzáknak, mert ezek tömegével képesek nyomtalanul eltűnni, főleg első osztályban. Fontos felkészíteni a gyereket arra, hogy a saját cuccáért ő a felelős, és oda kell figyelnie, hogy haza is kerüljenek a tanszerek.
Ahogy dr. Vekerdy Tamás megfogalmazta az nlc cikkében: „A gyereknek kezdettől tudnia kell, hogy az iskola az ő dolga! Én persze ott vagyok a közelben, és ha kér, segítek, amikor netán leckéjét csinálja vagy táskáját pakolja, de nem faggatom, hogy mi a lecke, nem ellenőrzöm, hogy berakta-e a tolltartót, a tornazsákot stb. És ha – törvénytelenül! – egyest kap tornából, mert nem volt felszerelése? Lehet, hogy egyszer-kétszer-háromszor egyest kap, de negyedszer biztos el fogja vinni!”
5. Ha mások kútba ugranak, nem kell utánuk ugrani!
Nemcsak első osztályban, hanem egész életében fontos lecke lesz ez a gyerek számára, hogy nem kell követni a rosszaságban a többieket. Ha ezt megtanulja, akkor képes lesz kiállni saját magáért később.
6. Ha valamit nem tudsz, kérdezd a tanítót!
Nincs abban semmi szégyen, ha nem ért a gyerek egy feladatot, lemarad az órán, vagy csak fogalma sincs elsősként, hogy hova kell tenni a rajzcuccát. A tanító azért is van ott, hogy megtanítsa a gyerekeknek az iskolai rutint, és átadja a tananyagot, így nála hitelesebb ember nincs a suliban, akihez fordulhatna a kérdéseivel a gyerek.
7. Ne foglalkozz a piros pontokkal!
Az utolsó, de talán a legfontosabb pont, hogy tudatosítsd a gyerekben, hogy szereted akkor is, ha piros pontot, ha fekete pontot, ha mosolygós fejet vagy sírós emojit hoz haza az üzenő füzetében. A lényeg, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt, a teljesítmény ebben a rendszerben kell mérni, nem pedig pontokkal és jegyekkel. Vekerdyt idéznénk itt is, mert kincset ér minden gondolata:
A mai iskola nemcsak a gyerekeknek rossz, hanem a tanároknak, sőt a szülőknek is. A jelmondatom: »Szard le az iskolát!« Az élethez való hozzáállás egyáltalán nincs összefüggésben azzal, hogy a gyerek hogyan teljesít az iskolában.
Nem túl jó hatévesen kezdeni a sulit
Egy óvodásokról szóló kutatás szerint azok a gyerekek, akik idősebbek az iskolakezdéskor, hosszú távon mérhető előnyben vannak fiatalabb osztálytársaikkal szemben. Későbbi tanulmányi pályafutásuk során magasabb teszteredményeket érnek el, nagyobb valószínűséggel járnak főiskolára, és kisebb valószínűséggel töltenek időt a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében.
