I. Szulejmán szultán nagyjából mindent elért, amit az emberiség eddigi történetében egy uralkodó elérhetett: tizenhárom hadjárata eredményeként az Oszmán Birodalom területe szűk fél évszázad alatt 1,5 millió négyzetkilométerről 2,5 millió négyzetkilométerre nőtt, közben gyökeres reformokat hajtott végre az oktatásban, a vallási életben és a jogrendszerben, valamint érdemben foglalkozott a kisebbségek helyzetével is – négy és fél évszázaddal a halála után pedig az életét erősen kiszínezve bemutató török sorozat előtt ülve tévénézők milliói szurkolnak neki azokban az országokban is, amelyeket annak idején a hódítók vezéreként uralt, vagy egyenesen ő foglalt el.
Ezen államok között Magyarországnak kiemelt szerepe van, de nem azért, mert nálunk még tüntettek is a sorozatukért a Szulejmán-rajongók, sőt nem is csak azért, mert a szultán területfoglalásainak egy jelentős része ide koncentrálódott, hanem azért, mert Szulejmán itt, Szigetvárnál hunyt el 1566. szeptember 7-én, és néhány hétig a vár közelében is volt eltemetve. És mert ideiglenes sírját annak ellenére is csak három évvel ezelőtt, filmekbe illő nyomozói munkával találták meg, hogy valaha egy kisebb település állt körülötte.
I. Szulejmán szultán 1530 körül. Tiziano festménye (Kép: Wikipédia)
Emlékezet, politika
„Hogyan veszhet el Európa közepén egy oszmán város?” – teszi fel a kérdést a sírhelyet végül azonosító csoport vezetője, dr. Pap Norbert is egyik írásában. Nos, a tömör válasz az, hogy egy uralkodói halál mindig politikai ügy, de I. Szulejmáné kiváltképp az volt, az első pillanattól tulajdonképpen napjainkig.
Amikor bekövetkezett, a trónutódlás miatt teremtett nehéz helyzetet: 72 évével a szultán a maga idejében már aggastyánnak számított, amikor útra kelt, hogy bevegye a birodalmára veszélyes Szigetvár és Gyula várát, és sokat betegeskedett is, így halála egyáltalán nem volt meglepő, de a sereget megbénította volna a hír, és trónörököse, Szelim zökkenőmentes hatalomátvételét is meg kellett oldani. Ezért amikor a sátrába egyre gyakrabban visszavonuló Szulejmán szeptember 7-ére virradóra – talán köszvényben, talán agyvérzésben, talán más egészségügyi okból – elhunyt, a sereget vezető Szokullu Mehmed pasa teljes titokban a sátra alá temettette őt, elfoglalta nevében a várat (ez alig néhány órával később, a védő Zrínyi Miklós kirohanása után megtörtént), majd még hetekig úgy tett, mintha egy gyengélkedő, de nagyon is élő uralkodó parancsait közvetítené. 42 nap múlva aztán a testet kiásva megindult a katonák élén Nándorfehérvár felé, hogy találkozzon Szelimmel, és végül október 21-én, a már biztonságos terepnek mondható Szatánál kihirdette Szulejmán halálát – hogy mennyire bölcsen cselekedett, azt maradéktalanul igazolta, hogy a sereg egy napra teljesen lebénult a hír hatására.
Szulejmán serege Szigetvárt ostromolja 1566-ban (Kép: Wikipédia / Tolnai világtörténelme korabeli ábrázolás alapján)
Az uralkodót végül Isztambulban temették el, de 1575 körül (részben a területfoglalás egyszerre szimbolikus és nagyon is gyakorlatias szentesítéseként) emléktürbét emeltek neki ideiglenes nyughelyén is. E mellé épült aztán egy erődítmény is, benne dzsámival, derviskolostorral, kaszárnyával, és kialakult Turbék, az egész hódoltság egyetlen török alapítású települése, amely idővel népszerű zarándokhellyé is vált egy bő évszázadra. Miután azonban 1689-ben a törökök harc nélkül feladták Szigetvárt, a folyamatok többé-kevésbé visszafelé is lejátszódtak: a helyi dzsámikat (egyszerre szimbolikus és nagyon is gyakorlatias céllal) keresztény templomokká alakították, a türbét – noha ez egyáltalán nem volt bevett gyakorlat – egyszerűen lerombolták, 1705-ben pedig Mária-kegyhely is létesült Turbék környéken, ahol végül szintén templomot emeltek.
A huszadik században aztán Törökország és Magyarország közeledésével újabb lassú fordulat következett be, és elkezdtek szaporodni a történelmi helyszínen a két nép megbékélésének szimbólumai: 1913-ban magyar és oszmán-török nyelvű emléktábla került a Mária-kegytemplom falára, 1994-ben pedig létrehozták a Magyar–Török Barátság Parkot is, ahol már egymás mellett áll a várvédő Zrínyi és az ostromló Szulejmán szobra, és egy újabb emléktürbe is helyett kapott. Az eredeti sírhely és a középkori Turbék viszont a századok múlásával szó szerint a föld alá süllyedt és legendává fakult (vagy éppen duzzadt, ez nézőpont kérdése).
Zrínyi Miklós és I. Szulejmán szobra a Magyar–Török Barátság Parkjában, Szigetvár határában (Kép: Wikipédia / Csanády)
Az 1900-as évekre így az egykori türbe már úgy élt a köztudatban, mint Szulejmán szívének rég elveszett nyughelye, megerősödött ugyanis az a történetváltozat, miszerint a szultán nemcsak ideiglenes temetést kapott Szigetvár mellett, hanem belső szerveit végleg itt helyezték el, mégpedig aranyedényekben – magáról a síremlékről pedig többnyire azt mondták, hogy valahol a kegytemplom alatt, esetleg a park területén kell keresni. Épp csak kiásni nem sikerült semmit ezeken a helyeken.
Indiana Jones és Sherlock Holmes is csettintene
Itt jött a képbe Pap Norbert geográfus-történész és csapata, benne olyan szakemberekkel, mint Kitanics Máté, Hancz Erika, Gyenizse Péter és Fodor Pál, akik magyar és török támogatással egészen új, interdiszciplináris alapokra helyezték a kutatást, egyebek mellett levéltári források elemzésére, terepbejárásokra, geoinformatikai modellezésre, geofizikai és leletintenzitási vizsgálatokra is támaszkodva.
A szakemberek tájrekonstrukciót végeztek 1566-ra és 1689-re is, többek közt a korabeli vízrendszert, az úthálózatot, a tájhasználatot és a láthatósági viszonyokat is feltérképezve, ennek eredményeként pedig megállapították, hogy a korábbi századokban jóval vizesebb, csapadékosabb, hűvösebb és elvadultabb volt a térség, így az ideiglenes sírhelyet is tanácsosabb volna egy, a vártól 4-5 kilométerre álló dombon keresni. Ahol aztán 2015 decemberére odáig jutottak az ásatásokkal, hogy be is jelenthették: megoldódhat az évszázados rejtély, minden bizonnyal rábukkantak Szulejmán sírhelyére. Meg kell hagyni, leírva egészen egyszerűnek hat az egész, de ez leginkább csak azt jelzi, hogy mennyire briliáns volt a sok szempontból egyedülálló és rendkívül innovatív módszer, és még véletlenül sem azt, hogy egy kardcsapással sikerült volna átvágni ezt a gordiuszi csomót.
A turbéki ásatás 2016-ban. Balra a Szulejmán türbéje mellett emelt dzsámi, jobbra a derviskolostor falmaradványai (Fotó: MTI / Sóki Tamás)
A sors furcsa fintora, de egyúttal az úttörő kutatás jellegéről is sokat mond egyébként, hogy a Turbék-Szőlőhegy-Alsóhegy területén található helyszínen a hetvenes években egyszer már folytak ásatások egy lakossági bejelentés nyomán, de 1982-ben a feltárást lezárták azzal, hogy csak egy török őrtorony állt ott – az erődített türbét csupán a harminc évvel későbbi vizsgálattal sikerült azonosítani a romokban. Az viszont már tényleg csak egyszerűen bizarr fordulat, hogy idén március 16-án a kölni Venator & Hanstein aukciósház árverésén előkerült egy 1689-es térkép, amely Szigetvár mellett Turbékot is ábrázolja, vagyis ha korábban bukkan fel, egészen átírhatta volna a keresés történetét. Persze végső megerősítésnek azért így is bőven megtette.
Az aukció idejére nem mellesleg már magát a helyszínt is sikerült meglehetős részletességgel feltárni: a 40 fővel zajló ásatási munkák során 2015-ben a türbe, a következő évben a dzsámi, tavaly pedig a derviskolostor is felszínre került. A területet ezt követően állami védelembe, majd állami tulajdonba vették, és megkezdődtek a helyreállítási munkálatok, amelyek végén az erődített türbe a tervek alapján látogathatóvá, majd a remények szerint jelentős történelmi emlékhellyé és turisztikai célponttá válik – vagyis, ha úgy tetszik, közkincs lesz a titokból. Kecsegtető forgatókönyv, az biztos.
A Szulejmán-türbét felfedező csapat három tagja. B-j: Simon Béla, a Janus Pannonius Múzeum régésztechnikusa, Pap Norbert, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Kelet-Mediterrán és Balkán Tudományok Központjának igazgatója, a kutatócsoport vezetője és Kitanics Máté, az MTA BTK tudományos munkatársa (Fotó: MTI / Sóki Tamás)
(Élet és Tudomány / MNO / Magyar Geográfus / National Geographic / PTE BTK Régészeti Tanszék / PTE.hu / Múlt-Kor.hu 1; 2 )
Szponzorált tartalom
