Lélek

Nagypapám ezzel a gyűrűvel kérte meg a nagymamám kezét

Nincs benne óriási kő, a modern formatervezéshez semmi köze, trendi nemesfémet nyomokban sem tartalmaz, számomra azonban ennél a gyűrűnél szebbet nem készített még senki.

Ma, amikor minden héten újabb divattrendek hódítanak, amikor évente cseréljük a minket kiszolgáló eszközöket, amikor javítás helyett inkább újat vásárolunk, csak nagyon kevés olyan tárgy van az ember életében, amely „örökre” szól – és talán pont ezért is van akkora hatalmuk azoknak a tárgyaknak, amelyeket helyettesíteni nem lehet.

Az én életemben az egyik ilyen meghatározó „tárgy” a nagymamámtól örökölt rubinköves gyűrű, amit nemcsak szeretek, de vigyázok is rá, lelket tulajdonítok neki, és hiszem, hogy az ékszeren keresztül imádott nagymamám kísér, erőt ad, vigyáz rám, fejbe koppint, figyelmeztet, terelget és szeret. 

A gyűrű története valamikor a második világháború előtt, az 1930-as évek végén kezdődött, amikor nagypapám ezzel a gyűrűvel kérte meg a nagymamám kezét. Szerelmes nagymamám javában túl volt a húszon, nagypapám a harmincon, amikor életüket összekötötték, és bár a háború alapjaiban felforgatta az életüket, ők vállalták a közös életet, a három fiút – köztük az édesapámat. 

Nagymamám dolgos asszony volt, nyomdászból főállású édesanya lett, aki fáradhatatlanul dolgozott, hogy családját ellássa, a közös otthont fenntartsa, a fiait pedig vallásos szeretetben nevelje. Sem a nyomdai munka, sem a házimunka nem tűrte meg a gyűrűt az ujján, azt csak jeles alkalmakkor viselte, de akkor sem azért, hogy a világnak megmutassa csinos ékszerét, neki csak a gyűrűhöz tartozó történet volt a fontos. Ő hitte az Igen!-t, a Jóban, rosszban!-t, a hűséget és a szeretetet, nemcsak kimondta a szavakat, de eszerint is élt. 

Fiai, férje, rokonai meséiből tudom, különleges asszony volt, akinek minden porcikáját átjárta a jóság, a tisztaság, az empátia, és a Jóistenhez fűződő szoros barátsága; és bár a teremtő nehéz sorsot szánt neki, soha egy pillanatra nem panaszkodott, csak hitt és szeretett. 

Nagymamámmal

Nagymamáról mindössze két kép él a fejemben, az egyik, amikor behajol a babakocsiba, és ragyogó angyalként mosolyog rám. Több emlékképet nem kaptam tőle, mindössze hároméves voltam, amikor meghalt. Ennek ellenére a sok unoka közül mégis én lehettem az, aki a szeretett gyűrűt később megkapta, hogy ne csak testem alkatában, bőröm színében, hangom mélységében és erős hitemben vigyem tovább örökségét. 

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top

Szeretnél értesítést kapni?

Az értesítések bármikor kikapcsolhatók a böngésző beállításaiban.

A hét legizgalmasabb cikkei!
Friss sztárhírek itthonról és külföldről
Tudd meg, mit mond a horoszkópod!
Regisztráció

Elfelejtett jelszavad helyett könnyen tudsz új jelszót megadni, ehhez az alábbi lépéseket kell csak követned:

  1. Add meg az alábbi beviteli mezőben az e-mail címed vagy felhasználóneved
  2. A hozzád tartozó címre kiküldünk egy levelet a jelszócseréhez. Ellenőrizd a SPAM mappádat is, ha nem látod pár percen belül a levelet a beérkezettek között.
  3. A levélben kapott linket 24 órán belül lekattintva eljutsz egy felületre, ahol megadhatod az új jelszavad
  4. Jelentkezz be a friss jelszóval

Fiókod törléséhez add meg a jelszavadat:

Itt tudod a jelszavadat megváltoztatni:

Új jelszó mentése