„Lazíts már, most mit idegeskedsz tök fölösleges dolgokon?” – A mondat, amit minden szorongó ember újra és újra az arcába kap a környezetében élőktől. Mintha csak egy önként választott módja lenne az a működésünknek, hogy halálos rettegés lesz úrrá rajtunk bizonyos helyzetekben, sokszor teljesen hétköznapi dolgoktól, és ezért aztán a napi működésünk lelassul, és egyre nehézkesebbé válik. Mert például hosszú percekig tartó gyötrődést okoz megírni és elküldeni egy levelet, lezavarni egy telefonbeszélgetést, vagy éppen elindulni otthonról. Csak néhány hétköznapi dolog, ami egészséges embernek rutinszerűen megy, akinek azonban egy picit másképp van huzalozva az agya, és a szorongás az élete állandó társa, annak az ilyen rutinfeladatok is temérdek pluszidőt és -energiát vesznek el az életéből. És akkor még nem is beszéltünk a komplikáltabb helyzetek megoldásáról, vagy gyakorló szorongóként inkább úgy fogalmaznék: átvészeléséről.
A szorongás nagyjából minden ötödik embert érinti, úgyhogy társadalmi szinten is igen komoly egészségügyi problémáról van szó. És minden ilyen ügynek jót tesz az, ha hírességek állnak mellé, hívják fel rá a figyelmet, és főleg, amikor kitárulkoznak, és elmondják, hogy bizony ők maguk is komolyan érintettek. Az ilyen önvallomások segítenek abban, hogy másképp viszonyuljanak az emberek a saját mentális betegségükhöz („nahát, még ő is küzd vele, akkor talán mégsem olyan kínos, hogy én is”), és változtat a mentális betegségek és a velük küzdők társadalmi megítélésén is.
Ryan Reynoldsra elsősorban a Marvel Univerzum gyilkos homorú Deadpooljának megszemélyesítőjeként gondolnak a filmrajongók, aki a csodálatos Blake Lively férje és két csodaszép kislány apukája. És ez mind nagyon szépen is hangzik, de azért az ő élete sem fenékig tejfel. A színész a New York Timesnak árulta el, hogy súlyos szorongással küzd már hosszú évek óta.
Szorongó ember vagyok, mindig is az voltam. Jól ismerem a betegség enyhébb formáját, és megjártam már a mély és sötét bugyrait is, ami a legkevésbé sem szórakoztató.
Reynolds abból sem csinál titkot, hogy fiatalabb korában rengeteget bulizott, egyszerűen azért, mert úgy próbálta túlélni a leggyötrelmesebb időszakokat, hogy minél gyakrabban kiütötte magát. Miután azonban több barátja is túladagolta magát, neki még időben sikerült megállnia a lejtőn.
A szorongás azonban a mai napig is része az életének, minden fontosabb interjú és tévés szereplés előtt rettenetesen stresszel. És most igencsak mozgalmas napokat él, hiszen jövő héten kerül mozikba a Deadpool második része.
Ryan Reynolds elárulta, a szuperhős a magánéletének is fontos része lett. Rájött ugyanis, hogy sokkal könnyebben kordában tudja tartani a betegségét a nehezebb helyzetekben, ha filmbeli karakterét hívja segítségül, vagyis Deadpoolnak képzeli magát.
Amikor felgördül a függöny, bekapcsolom magamban ezt az idiótát, és Deadpool valahogy mindent elintéz helyettem. Az esemény végén aztán már én sétálok le a színpadról. Ez egy tökéletes önvédelmi módszer. Mert ha már egyszer le kell ugranod egy szikláról, akkor legalább repülj szépen.
Reynolds módszere egyébként rímel arra, amit sok pszichológus is javasol a szorongás legyőzésére. Szakemberek szerint több egyszerű trükk is van, ami segít a szorongó embereknek megbirkózni az izzasztó szituációkkal. Hatásos például, ha azt képzeled, hogy csak játszol. Ha ugyanis igyekszel gondolatban triviálisabbá tenni a problémát, és játékként felfogni a helyzetet, akkor nem frusztrál majd annyira a hibázás lehetősége. Hiszen mit veszíthetsz? Legfeljebb megpróbálod a dolgot újra.
