„Az ellentétek vonzzák egymást” mondást már sokszor meghaladta a pszichológia: számtalanszor elhangzott, hogy valójában azok a kapcsolatok válnak hosszú távúvá, amelyekben a két fél hasonló személyiségjegyekkel rendelkezik. Az intim kapcsolatainkban azokat a partnereket részesítjük előnyben, akik hasonló származással bírnak, hasonlóak a vallási nézeteik, hasonló társadalmi-gazdasági státusszal rendelkeznek, és hasonló oktatásban vettek részt, mint mi magunk.
Ezt hívja a pszichológia asszortatív partnerválasztásnak, ami az olyan fizikai tulajdonságoktól kezdve, mint a szemek távolsága, egészen a pszichológiai vonásokig bezárólag vonzalmunk számos dimenziójában érvényesül. Ráadásul ez a viselkedés nemcsak az emberre jellemző, hanem az állatvilágra is, ahol az egyedek szintén a magukhoz hasonló társat keresik.
Itt jön a képbe az is, hogy egy adott ember milyen kronotípushoz tartozik: magyarul pacsirta- vagy éjjelibagoly-viselkedésű-e. A pacsirták korán kelnek és fekszenek, legaktívabb időszakuknak a reggeli, délelőtti órák számítanak, míg az éjjeli baglyok későn fekszenek és kelnek, és csak a nap második felében pörögnek a csúcsra.
Ahogy a legtöbb személyiségvonásnál, itt is igaz, hogy ha az embereket egy vízszintes vonal mentén helyezzük el, aminek egyik végén az abszolút pacsirták, a másikon pedig az abszolút baglyok találhatók, akkor a két végpontban csak néhány egyed található, míg a legtöbb ember valahol középtájt tömörül. És igen, ily módon azt is kijelenthetjük, hogy az emberek nagy része nem kifejezetten pacsirta, de nem is bagoly: ők a semleges kronotípusok.
A napkelte és a napnyugta emberei
Csilla saját bevallása szerint is kilóg a tömegből, ő bizony egy hamisítatlan pacsirta: „Még ébresztőórát sem kell beállítanom ahhoz, hogy reggel kipattanjak az ágyból. Nem bírok tovább aludni reggel hat óránál. Ébredés után teljesen kipihentnek érzem magam, és tettre késznek, nem kell sok idő ahhoz, hogy útnak induljak a munkahelyemre, ahová általában elsőként érkezem meg. Imádom a még üres várost, szeretem figyelni, ahogy ébredezik, magához tér. A délelőtt folyamán elképesztő mennyiségű munkát vagyok képes ledarálni, aztán kora délután van egy mélypontom, amikor érzem, hogy jót tenne egy rövid pihenő. Az is igaz, hogy este nyolc felé már kezdek belassulni, és általában tíz órakor már alszom, mint a bunda. Ha időnként fent kell maradnom valami miatt, néha igazi kínszenvedés nyitva tartani a szemem. De biztos, hogy másnap már hat óra körül újra talpon vagyok.”
Vele ellentétben Péter valódi bagoly: „Nálam a nap második fele, a késő délután és az este a legproduktívabb. Akkor pörög az agyam, bármire képesnek érzem magam, amikor a munkatársaim egy része már láthatóan fáradt. Imádom az éjszakát, az esti fényeket, és képtelen vagyok éjjel egy előtt bebújni az ágyba. A korán kelést nem nekem találták ki, az ébresztőm sokszor félóráig visít, mire magamhoz térek annyira, hogy lenyomjam a szundi gombot még pár percre. Reggel kell egy félóra és legalább két kávé, mire magamhoz térek. Régebben próbálkoztam azzal, hogy átneveljem magam a korábbi lefekvésre, hátha a reggeli ébredés is jobban menne. Mondanom sem kell, teljes volt a kudarc: volt, hogy másfél órát forgolódtam ébren az ágyban, mire sikerült elaludnom.”
Ismerős? Bizony, az alapvető beállítottságunkat nem nagyon lehet felülírni. Átmeneti sikereket talán el lehet érni azzal, ha egy éjszakai bagoly pár órával korábban nyugovóra tér, de a vizsgálatok szerint ez a napközbeni teljesítményt nem változtatja meg hatásosan. Sőt, még egészségügyi problémákat is okozhat.
Persze előfordul olyan, hogy valakinél az eredendő kronotípusa nem érvényesülhet: például egy pék hiába lenne alapvetően bagoly, ha neki hajnalok hajnalán kell megsütnie a friss, ropogós kifliket, amiket a vásárlók a reggelihez fogyasztanának el még langyosan. Szerencsés esetben azonban a szakmaválasztásunk is egybeesik azzal, hogy mikor vagyunk aktívak a nap folyamán. Mondjuk azokat nem irigylem, akik több műszakban dolgoznak, ott esélytelen, hogy klappoljon a dolog az állandóan változó munkabeosztás miatt.
Az, hogy mikor vagyunk a legaktívabbak, az életkorral is változik. Minden szülő tudja, hogy a kisgyerek bizony hajnalok hajnalán ébred, nagyobb korában, mondjuk a kamaszkor felé viszont jó eséllyel éjszakai bagollyá változik. Próbálj csak meg egy 18 évest este nyolckor ágyba küldeni! Az is viszonylag általános, hogy az idősebb emberek kora reggel már talpon vannak és intézik a napi teendőjüket, viszont a kora esti órákban már a paplan alá kívánkoznak.
Szerencsés esetben a szakmaválasztásunk is egybeesik azzal, hogy mikor vagyunk aktívak a nap folyamán (Fotó: Profimedia)
Beállítottságunk még az egészségünkre is kihat: kutatások szerint a pacsirták összességében jobb egészségi állapotnak örvendhetnek, mint a baglyok, akiknél gyakrabban jelenik meg például a depresszió. Ez többek között a rövidebb alvásidő következménye is, hiszen a társadalmi aktivitás – például a munkakezdés – nem alkalmazkodik az eltérő kronotípusokhoz.
De mi sülhet ki abból, ha egy pacsirta és egy éjjeli bagoly párkapcsolatban él? Nos, ez kevéssé jellemző, hiszen a kronotípusunk a párválasztásunkra is kihat, Christoph Radler és Stefanie Krentz közös cikkükben például azt állítják, hogy az eltérő belső ritmus miatt meglehetősen kicsi az esély arra, hogy egy pacsirta és egy bagoly találkozzon egymással. Ha viszont mégis összekerül két ilyen különböző ember, ott szinte biztosra vehető, hogy lesznek viták az eltérő életritmusból. Persze, kivételek mindig akadnak, erre jó példa Erika és Zoli, akik már öt éve élnek kisebb-nagyobb súrlódásoktól eltekintve harmonikus párkapcsolatban.
Élet eltérő ritmusban
Kettejük közül Erika a bagoly, Zoli pedig sokkal inkább a pacsirták jellemzőit mutatja. „Zoli már korán reggel kukorékol, mikor én még a legédesebb álmomat alszom. Időnként zavar, hogy mocorog a lakásban, pedig próbál nagyon halkan tenni-venni, de így is gyakori, hogy rá ébredek. Azért vannak ennek előnyei is: például az ébresztőóra mellett ő is kelteget, ami valljuk be, sokkal kellemesebb, mint az óra vijjogása. És sokszor már rögtön a kezembe nyom egy bögre forró kávét, mire pedig azt megiszom, már a reggelit is elém rakja” – meséli Erika, aki ritka szerencsésnek érzi magát emiatt, és bevallja, hogy így még az ő bagoly lelkének sem olyan rettenetes a korai kelés.
„Erika sokszor hajnalig olvas az ágyban, és bármennyire is maga felé irányítja a kislámpát, azért nem túl kellemes fény mellett aludni. Már ha alszom egyáltalán, mert olykor emiatt nem tudok elég mély álomba zuhanni. Pedig már este kilenckor mélyeket bólogatok. Igen, időnként összekapunk ezen, de alapvetően tudjuk tolerálni a másik eltérő szokásait. Tudom, hogy én nehezen maradnék fent sokáig, akár egy napra is, nemhogy hosszú időn keresztül. Ha én így érzek, Erika is biztosan így van ezzel. Szerintem ez áthidalható dolog, nálam biztos, hogy ez nem válóok” – mondja Zoli, aki Erikával már az első közös gyerek érkezésére készül.
És vajon mi van a szexuális élettel? Az hogyan működik jól egy reggeli pacsirta és egy éjjeli bagoly kapcsolatában? Hiszen a pacsirta elvileg korán, míg a bagoly leginkább a késői órákban pörög a csúcson. Erika és Zoli esetében ebben elég nagy az egyetértés: „Leginkább este szoktunk összebújni – mondja nevetve Erika. – Azért ebben szerintem annak is szerepe van, hogy a reggelek a munkába indulás miatt időben korlátozottak, akkor időre kell elkészülni, elindulni, ez nálam például erősen vágyölő hatással bír. Este viszont nincsenek ilyen keretek, akkor a saját igényeink és ízlésünk szerint alakítjuk a dolgokat.”
„Na, azért a hétvégék mások! Olyankor a reggeli időponttal sincs probléma, mert nem kell fél kilenckor kilépni az ajtón. Egyetlen korlátozó tényező lehet csak: hogy Erika nagyon mélyen alszik-e éppen” – teszi hozzá Zoli, aki szerint a korai romantikázásnak azért az is jót tesz, hogy ilyenkor arra is van lehetőség, hogy a reggelit az ágyba vigye kedvesének.