Javában tart a nyári szabadságok időszaka, amikor egy időre végre magunk mögött hagyjuk az egész éves hajtást, és nagy reményekkel elindulunk a régóta vágyott nyaralásra. Azt már egy rakás pszichológus bebizonyította, és saját tapasztalatból is tudjuk, hogy egy kellemes utazás milyen jó hatással van a testi-lelki egészségünkre: egy időre csökken a stresszhormonszintünk, javul a közérzetünk, és feltöltődünk energiával, hogy csak néhányat említsünk a pozitívumok közül.
„Már maga az nagyon jó, hogy egyáltalán elmegyünk nyaralni” – mondja Bányász Réka klinikai szakpszichológus, aki foglalkozásából adódóan számtalanszor szembesül azzal, amikor vezető pozícióban lévő emberek vagy éppen családfők, édesanyák évekig, évtizedekig elhanyagolják a kikapcsolódásnak ezt a formáját (is), hogy megfeleljenek a rengeteg esetben csupán vélt elvárásoknak. De a probléma nem csak ez.
Annak ellenére, hogy sokan mennek nyaralni, tapasztalataim szerint nagyon nagy hiány van az igazi pihenésből. Gyakran látom, sokaknak mennyire nehéz, hogy leüljenek akár csak két percre önmagukkal, és semmit ne csináljanak.
Ha pedig nem vagyunk képesek szünetet tartani, az sajnos idővel pszichés vagy pszichoszomatikus betegségek formájában bosszulhatja meg magát – teszi hozzá a szakember.
Forrás: iStock
A pszichológus óva int attól, hogy valamilyen elvárás szerint vagy teljesítménykényszerrel közelítsünk a nyaraláshoz, és ezen a ponton rajtakapom magam, hogy erre kissé én is hajlamos vagyok. Az az igazság, hogy ha életemben először eljutok valahova, ott mindent szeretnék felfedezni, amit csak lehet. Már előre jó alaposan megtervezem a menetrendet, de persze mindig közbe jöhet valami (és ez rendszerint meg is történik), végtelen mennyiségű idő pedig nem áll a rendelkezésemre, így előfordul, hogy csalódott vagyok, mert nem fér bele minden, amit szerettem volna. Ehhez még hozzájön, hogy simán feladom a tengerparti heverészést egy újabb látványosság vagy program kedvéért, így a nap végére sokszor úgy dőlök be az ágyba, mint egy zsák krumpli. Szerencsére azt hiszem, ennek ellenére a tudatos jelenléttel jól állok, de ezzel sokan nincsenek így.
Ha arra törekszünk, hogy a tökéletes nyaralást megtervezzük, sokszor pont a lényeg marad ki: hogy benne vagyok a pillanatban, és amit látok, azt meg is élem
– mutat rá Bányász Réka.
Az első aranyszabály: felejtsd el a munkát!
„Naná, hogy keresnek, van, akit nem?” – válaszolja Zsombor, amikor arról érdeklődöm, szokták-e telefonon hívni a munkahelyéről a szabadsága alatt. Hozzáteszi, hogy csak akkor intézkedik, ha égetően sürgős dologról van szó, és nem azonnal, hanem amikor tud rá időt szakítani. Peti azt meséli, már előfordult, hogy nyaralás közben mindennap dolgozott. Napközben a családdal volt, este és éjszaka pedig a gép előtt ült. Mostanában már inkább ő sem vállal be ilyesmit. „Nincs nálam semmi, amivel dolgozhatnék, és ha úgy alakul, egy kollégám helyettesít, akiben megbízom. A nyaralás a kikapcsolódásról szól, előtte vagy utána egy kicsit bele kell húzni, hogy minden időre kész legyen.”
Én arra buzdítanék mindenkit, hogy ha elmegy nyaralni, akkor hagyjon otthon minden mást. Sokszor elhitetjük magunkkal, hogy a munkahelyünk összeomlik, ha nem vagyunk ott, és ezért folyton elérhetőek vagyunk. Ez a folyamatos készenléti állapot nagyon egészségromboló
– magyarázza Bányász Réka.
A legjobb, ha már a szabadságunk előtt egyeztetünk a főnökünkkel, a kollégákkal, és delegáljuk a feladatainkat. Persze így is előállhat az a cseppet sem optimális körülmény, hogy mire visszaérünk, az asztalunkon tornyosulnak majd a teendők. „Az előző munkahelyemen senki nem csinálta meg helyettem a dolgokat, amíg szabin voltam – meséli Betti. – Ez elég rossz volt, de én úgy voltam vele, hogy majd utolérem magam. Nem stresszeltem rajta, mert attól nem lett több vagy kevesebb a fizum.” A pszichológus is aláhúzza: csak úgy éri meg szabadságra menni, ha az ember tényleg pihen, utána pedig megsokszorozódott erővel kapcsolódik be újra a mindennapi rutinba. Igaz, ami igaz, sokszor akkor is feltornyosul a munka, ha folyamatosan jelen vagyunk.
Melyik a jobb: sütkérezni a tengerparton, vagy róni az ismeretlen utakat?
Ahogy már említettem, én személy szerint egyszerűen nem tudok megülni egy helyben, amikor annyi új dolog várja, hogy felfedezzem, pihenni úgyis otthon tudok a legkényelmesebben, ezzel szemben Petiék például beosztják a nyaralós napokat ejtőzős és aktív szakaszokra, Bettiék pedig külön lazulós és mászkálós kiruccanásokat szerveznek. „Évente egyszer megyünk pihenős utazásra, ami 5-10 nap, ezt hívjuk mi igazából nyaralásnak. Ilyenkor fontos, hogy legyen medence, akár wellness, meg jó ételek és italok. Szeretjük, ha ilyenkor az a legnagyobb gondunk, hogy milyen koktélt igyunk legközelebb. Emellett évente kétszer-háromszor megyünk városlátogatásra, ez jellemzően egy hosszú hétvége.”
Bányász Réka szerint a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy melyik kikapcsolódási formát választjuk. Akár pihenünk, akár aktívak vagyunk, mindkét esetben lehetünk teljesítménycentrikusak, és előfordulhat, hogy nem eresztünk le, nem lazítunk igazán, ahogy az is, hogy sok programon veszünk részt, mégis tudatosan jelen vagyunk, és élvezzük a pillanatot. Felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha az együtt nyaraló családban vagy társaságban teljesen különböznek az igények. Erre a szakember két megoldási javaslattal is előáll: adjuk meg magunkat, vagy váljunk szét. „Az mindnyájunknak jó, ha egy kicsit tágítjuk a határainkat, és hagyjuk, hogy a másik hasson ránk. Másfelől gyakran esünk abba a hibába, hogy egyedül nem csinálunk semmit, pedig érdemes megtapasztalni, mennyire jó az. Nem kötelező mindent együtt csinálni.”
Kisgyerek, nagy macera?
Szülőként is lehet gyakorolni a tudatos jelenlétet, ami a hétköznapokban nehéz, mert annyi mindennek meg kell felelni az iskolai követelményektől kezdve a családi szerepekig. A családi nyaralás jó alkalom lehet arra, hogy kicsit kiengedjük a kezünkből a gyeplőt, ne akarjunk mindent irányítani, kiszámítani, és lazítsunk a szabályokon, hiszen a lényeg úgyis az, hogy összehangolódjon a család. Zsomborék pontosan így csinálják: semmit nem stresszelnek túl, és akkor is csak vállat vonnak, ha nem sikerül eljutni egy előre betervezett programra. Egy hatéves kisfiúval, illetve egy kétéves kislánnyal a lelazulás a legjobb taktika. „A sok bizonytalan tényező miatt nem szoktuk túlszervezni ezeket a dolgokat, és csak egy-két napon van program, inkább ejtőzünk. Megeshet, hogy a gyerekek elfáradnak, betegek vagy nyűgösek lesznek, emiatt az egy-két órásnál hosszabb fix program már rizikós. Van egy napi rutinunk, ami akkor sem borul fel túlzottan, ha nyaralunk, ebbe beletartozik például a délutáni alvás és az esti fektetés. Apartmanpártiak vagyunk, ugyanúgy vásárolunk, főzőcskézünk, mint itthon, egy-egy ebédre vagy vacsorára étterembe megyünk. Majdnem mindig túrázunk egyet, amúgy meg strandolunk. Az a húzósabb, ha a két gyerek két külön dolgot akar csinálni. Próbáljuk mindkettő kívánságát teljesíteni, de nem szoktuk túl hosszú pórázra engedni őket, mert abból biztosan káosz lenne” – foglalja össze a tapasztalatait Zsombor.
Forrás: iStock
A serdülőknek szabadság kell
„Szerintem kisgyerekkel könnyebb nyaralni. Amíg a fiam pici volt, bevágtuk a babakocsiba, aztán jött velünk oda, ahova vittük” – meséli nevetve Timi. Bence most 12 éves, és azóta kicsit bonyolultabb lett a helyzet, de a szülei mindig figyelnek arra, hogy a nyaralóhely számára is érdekes legyen. Régebben egy-egy látványosság mellé rendszerint beiktattak például egy játszóteret, és olyan szálláshelyet választottak, ahol az udvaron is volt játék. Legutóbbi úti céljukkal egy már kamaszodó fiúnál sem lehet mellélőni: Zakynthoson voltak, úgyhogy szikláról ugrálás, éjszakai fürdőzés, búvárkodás, medencézés volt napirenden.
„A 16 éves lányom mostanság nem nagyon élvezi, hogy velünk kell lógnia – jegyzi meg kissé szomorkodva Peti. – Idén el is hívtuk a nyaralásra az unokatesóját, aki két évvel fiatalabb nála, és tök jól elvannak. Kell neki a társaság, ami már nem mi vagyunk.” Nem mondunk újat azzal, hogy előbb-utóbb minden családban eljön az az idő, amikor a serdülő már elsősorban nem a szülővel szeretne együtt nyaralni. Ilyenkor nincs más választás, mint tudomásul venni ezt a tényt, de Bányász Réka szerint az is jó megoldás lehet, ha a közös utazásnál a gyereknek saját mozgásteret hagyunk. Hozzáteszi, hogy a kamaszoknál különben is jelen van egy bizonyos élettani lustaság, ezért néha megengedőbbnek kell lenni velük szemben, és felesleges mindenbe belerángatni őket. Ugyanis itt sem az a lényeg, hogy teljesítsük a programot, hanem hogy mindenki „eltaláljon önmagához”.
És te meddig érzed magad kipihentnek nyaralás után?
„Viccelsz? Tegnap értünk haza, és ma olyan vagyok, mint egy mosogatórongy. Valahogy a nyaralás mindig fárasztó, de persze azért nagyon feltölt. Pár nap múlva már mindig azon gondolkodom, mi legyen a következő célpont, és mikor” – mondja Timi. Petitől hasonló választ kapok: „Addig élvezem, amíg tart, utána meg sopánkodom, hogy minek megint dolgozni, inkább lennék még ott.”
„A hazautazás mindig szívás, ezért nem szoktunk egy hétre menni, csak kevesebbre, és utána 2-3 napot még eltöltünk otthon” – feleli Zsombor. Bettinél sem tart sokáig a kipihentség: „A beszokós hét végére már visszakerülök a mókuskerékbe.”
Forrás: iStock
Valójában egyik válasz sem ér meglepetésként, mert nekem is hasonlóak a tapasztalataim. A szakember szerint egyébként nagyjából két hét kellene ahhoz, hogy az ember igazán leeresszen, utána kezdődhetne az igazi szabadság. Ezt pedig ki tudja megtenni? Ne várjunk csodákat egyetlen nyaralástól. Kétségtelen, hogy ha jól sikerül, akkor fel lehet töltődni egy időre, de valójában az lenne a fontos, hogy ezt az érzést megteremtsük a mindennapjaink során is, rendszeresen kikapcsolódjunk, vagy akár megtanuljunk relaxálni. Bányász Réka így összegez:
A szabadság egy viszonyulásmód az élethez, és nem feltétlenül egy nyaralás erejéig tart. Fontos lenne, hogy a hétköznapokban is rendszeresen megteremtsük annak lehetőségét, hogy kiszakadjunk a feladatokból, és kilépjünk a mókuskerékből, hogy igazából megálljunk és megpihenjünk.
