Az egyik legnagyobb trauma egy nő életében, ha szeretne kisbabát, de kiderül, hogy természetes úton nem lehet, ezért orvosi beavatkozásra van szükség. Ez az első megrázkódtatás, a felismerés maga, hogy el kell kezdeni a megfelelő eljárást: például tüszőérés-serkentés, lombik, irányított együttlétek, inszemináció stb. A meddőségi kezelés egy lelkileg, testileg egyaránt megterhelő időszak, amely akár több évig is eltarthat. És mindeközben az is előfordulhat, hogy mégsem jön össze a baba, ez a helyzet a meddőséggel diagnosztizált párok 45-50 százalékánál.
A kezelés során olyan sok mindennel kell megküzdeni fejben és lélekben, hogy erre rámehet az addig stabilnak gondolt házasság, párkapcsolat, de erről kevés szó esik. Pedig
vagy még inkább összekovácsolódik a pár, vagy már közben, esetleg a végén elválnak útjaik, még akkor is, ha összejött a baba.
Számos esetben a gyerek születése után dönt a házaspár a válás mellett. A meddőségi kezelések 25 százaléka végződik válással.
„Én mindig azt mondom, hogy nem az egyént, hanem a párt kezeljük. Őket egy egységnek kell tekinteni. Azt tanácsolom minden párnak, hogy ha tudnak, járjanak el párterápiára, hiszen a meddőségi kezelés egy rendkívüli helyzet, amely próbára teszi az ember testét, lelkét és a párkapcsolatot is” – tanácsolta dr. Vesztergom Dóra, meddőségi specialista, reproduktív endokrinológus, a FEME (Felelősen Magadért Egyesület) nőgyógyász szakértője.
Dr. Vesztergom Dóra (Fotó: FEME Facebook)
A pár életébe ráadásul hirtelen belép egy idegen – az orvos –, ez azzal jár, hogy a konzultációs alkalmak során részletesen megvitatják a szexuális együttléteket, és ez az intim feltárulkozás már önmagában is számos kihívással jár. Emellett dr. Vesztergom Dóra azt tapasztalja, hogy további nehézséget jelent a folyamatosan változó ellentétes érzelmek feldolgozása. Ugyanis a meddőségi kezelést a reménykedés, szorongás, kétségbeesés érzéseinek gyors váltakozása kíséri. Ráadásul megváltozik a pár megszokott életritmusa is, hiszen az orvosi időpontokhoz igazodnak a mindennapok. A hormonok hatására a test is változik, ezzel is meg kell birkózni, valamint az érzelmi reakciók által kiváltott stresszállapottal is. És mindezt a gyűrődést bírni kell(ene), akár több éven keresztül is.
Kötéltánc, amelyet együtt jár a pár
Pataki Zita műsorvezető és férje, Szárnyas Attila történetét bizonyára sokan ismerik. Zitáék egy többrészes videónaplóban mutatták meg, mit élnek át az utolsó kísérletnél, a kilencedik lombiknál. A párnak több év megpróbáltatás után végül muszáj volt megbarátkoznia azzal a gondolattal, hogy nem lehet saját kisbabájuk. Ők azon szerencsések közé tartoznak, akik nem váltak el, hanem a kapcsolatuk még erősebb, mint valaha. Zita – ahogy a videónaplójában is – megindító őszinteséggel mesélt arról milyen párkapcsolati problémákkal néztek szembe a lombik programok alatt:
„Sok minden mellett az az egyik legnagyobb kihívás, hogy az egész folyamat során egy nagy bizonytalanság vett minket körül. Semmit nem lehet kiszámítani, semmi nem biztos. Reménykedsz a jó eredményben, aztán nálam kiderült az egyik alkalommal, hogy van egy cisztám.
Olyan ez egy párnak, mint egy kötéltánc: egy pici mozdulat, elvesztik az egyensúlyt, és lezuhanhatnak a mélybe. Bármikor összeomolhat, szétzúzódhat a párkapcsolat.
Én például egy kivételesen kiegyensúlyozott ember vagyok, mégis számtalanszor kibillentem a stabil érzelmi világomból. Mondjuk, amikor várakoztam az eredményre, aztán megkaptam a negatív eredményt, mire erős zokogásban törtem ki. Vagy, a progeszteron hatására, amit szedni kellett, olyan idegállapotba kerültem, mintha bármelyik pillanatban felrobbannék a feszültségtől. A gyógyszerek hatására nagyon meg lehet borulni, és ha valakinek a párja nem jól kezeli ezt a hirtelen felbukkanó dühöt, agressziót, akkor ott már egy konfliktushelyzet alakul ki kettejük között. Könnyen elveszhet a kapcsolatból a derű, kedvesség is, ugyanis a sokadik lombik után már nehéz jókedvűnek maradni… Ráadásul az is gond, hogy megadott időben kell szeretkezni. Az is kérdés, hogy ki teremti elő a pénzt a kezelésre, hiszen a lombik anyagilag jelentős kiadás.”
Itt nincs helye hibáztatásnak
A meddőségi kezelések során az egyik legnagyobb buktató a pár életében az lehet, ha nem tudnak túljutni azon a kérdésen, hogy ki a hibás. Megyeri Zsuzsanna pszichológus, párterapeuta szerint extra tudatosság szükséges ahhoz, hogy ne menjenek bele ebbe a zsákutcába.
Bármi is derül ki a megtermékenyülési nehézségekkel kapcsolatban, az nem valakinek a hibája, mint ahogy az sem érdeme valakinek, ha gyereket tud szülni. Ennek a szem előtt tartása még akkor is nehéz, ha tudatos vagyok, de ha valaki úgy működik, hogy mindig okokat és magyarázatokat keres, akkor nagyon nehéz lehet elfogadni, hogy nincs ráhatásom bizonyos dolgokra, és maximum azt tudom tenni, hogy tudomásul veszek valamit, ami van.
Ez sosem megy egy csapásra, viszont jó esetben egy olyan folyamat lesz, amiben megerősödik az ember. Rövid távon küzdelmes dolog, de hosszú távon pozitív hatású, hiszen az élet más területén is érvényes, hogy nincs ráhatásom mindenre, hogy bizonyos negatív dolgokat el kell fogadnom anélkül, hogy érteném az okokat.”
A pszichológus úgy véli, hogy a meddőségi kezelés egy olyan elhúzódó krízis helyzet, amelyet csak akkor lehet együtt túlélni, ha pár tagjai őszinték egymáshoz, és ki tudják fejezni a legmélyebben megbújó érzéseiket, félelmeiket, és nem kell eltitkolniuk egymás előtt az aggodalmaikat. Előfordulhat, hogy ezt csak szakember, például egy pszichológus segítségével fogják tudni megtenni, de az is lehet, hogy maguktól rájönnek, mi az, ami jobbá teszi helyzetüket. Persze nincs recept, ami mindenkinél működik, de általánosan mégis elmondható, hogy vélt vagy valós sérelmeket, titkokat és elfojtásokat hurcolni magunkban biztosan káros az egészségre és az emberi kapcsolatokra is.
Pataki Zita szerint az egyik legnagyobb gond az, hogy sokan azt hiszik, képesek az érzelmeik felismerésére és megélésére, holott ez nem feltétlenül igaz: „Sokan szomorúak, de mégsem sírnak. Vagy valaki azt érzi, hogy végtelenül fáradt, pedig igazából dühös. Ehhez nagy önismeret kell, és muszáj őszintén, nyíltan kommunikálni a párnak egymással, hogy mit éreznek. Tudjuk, hogy a legtöbb férfinek nehéz kimondani a mély érzéseit. Én sokszor, és néha órákig ültem Ati ölében, és kérleltem, hogy fedje fel mi zajlik benne. Vártam, hogy fogalmazza meg pontosan, hogy mi az; bátorítottam, hogy igenis merje elmondani nekem. Senkinek: sem a férfiaknak, sem a nőknek nem szabad elfojtaniuk az érzéseiket. Nőként pedig ne csak várjuk a simogatást, simogassuk is a férfit, akit szeretünk. Hiszen a férfiaknak is szükségük van az érintésre.
Abban biztos vagyok, hogy ha nem tud beszélni a meddőségi kezelés alatt két ember arról, hogy mit érez, akkor a kapcsolat tönkre fog menni.
Az egymás iránti szolidaritás, az elköteleződés növelhető pusztán az által is egy krízishelyzetben, ha a pár mindig visszatér azokhoz az tartóoszlopokhoz, amik a kapcsolatot fenntartják. „Az én szemléletem szerint három ilyen alappillér van. Egyrészt eldöntöttük, hogy összetartozunk, és együtt fogunk élni, ez tehát nem kérdés. Másrészt érzelmileg elérhető vagyok a párom számára, ha szüksége van rám. Tehát tudja, hogy számíthat rám, és meghallgatom, ha mondanivalója van, bármi legyen is az. A harmadik tényező az, hogy képes vagyok adekvát módon válaszolni, reagálni a másik felmerülő érzelmi szükségleteire. Ezek a feltételek közül egyik sem előbbre való vagy másodlagos: egy ciklikus körben erősítik egymást.
Ha megtapasztalom, hogy a párom meghallgat, hogy mellettem van, amikor el vagyok keseredve, jóllehet ő sem tud megoldást a nehézségeimre, már az is stresszoldó hatású, és erősíti a kötődést. Sokszor az is elég, ha valaki fogja a kezem, amikor nehéz vagy fájdalmas helyzetet élek át. De már az is megnyugtató, ha tudom, hogy a szomszéd szobában vár, és amikor kijövök, megölel.
A támogatás formái különbözőek, és nem vagyunk egyformák az igényeinkben. Látszólag ezek csak külsődleges megnyilvánulások, a valóság azonban az, hogy ezek a gesztusok az idegrendszer megnyugtatását szolgálják, ami hosszú távon jól hat a testi és lelki egészségünkre.”
Ha nem tud beszélni a meddőségi kezelés alatt két ember arról, hogy mit érez, akkor a kapcsolat tönkre fog menni (fotó: istock)
A családok, barátok megtartó ereje
Dr. Vesztergom Dóra meddőségi specialista azt látja, hogy iszonyatosan nagy támogatást jelent, ha a pár megosztja a problémáit a barátokkal, családdal. Van, aki egy külön online csoportot hoz létre, és úgy számol be a fontosabb történéseikről; van, akiknek a személyes baráti beszélgetések segítenek a legtöbbet. A párterapeuta szerint is fontos odafigyelni erre. Baráti beszélgetések, párterápia, családkonzultáció, rokonok bevonása, önsegítő csoport, internetes közösségek, bármi jöhet. A lényeg, hogy ne fojtsák magukba, ne titkolják el, ne tegyenek úgy, mintha a probléma nem létezne!
Pataki Zita a barátokkal való találkozás fontosságát emelte ki, hiszen akkor sem a meddőségi kezelésről agyal a pár folyamatosan, hanem történik valami más. Ők rendszeresen eljártak színházba, moziba, baráti társaságba, és nem hanyagolták el a közös hobbijaikat sem. A szociális kapcsolatok fenntartása közben a párnak néha szembesülnie kell azzal, hogy bár a vágyott kisbaba nekik nem adatott meg, másnak igen. Pataki Zita így beszélt erről: „Az élet nem áll meg: a családban, baráti társaságban, munkahelyen bejelenti valaki, hogy várandós, és kisbabák születnek. Én biztos vagyok benne, hogy azért tudok örülni a környezetemben lévő kismamáknak, babáknak, mert folyamatosan jártam pszichológushoz. Nem szakad meg a szívem, amikor egy kis csöppséget tartok a kezemben, nem vagyok sem féltékeny, sem rosszkedvű. Örülök nekik. Minden jól van. Úgy, ahogy annak lennie kell.”