„Minden nőben ezzel találkozunk elsőként, ezzel kezdődik zuhanásunk vagy a szárnyalásunk. Az a rengeteg hajlat, domborulat és ív, amely egyszerű, letisztult, mégis ördögien szövevényes rendszert alkot a női testben, olyan ősi kódokat, titkos nyelvet rejt, amely legbelső világunkat szólítja meg, és azonnali kommunikációba kezd velünk.
Ám manapság mintha valami elromlott, eltorzult volna a két nem megítélésében a női test csodájáról. Néha mintha egyszerűen nem ugyanazt a testet látnánk!
Akárhányszor kerültem abba a szerencsés helyzetbe, hogy egy gyönyörű nő feltárta előttem testének titkait, én a könnyeimmel küszködtem, mert indulatok szabadultak el bennem a mámortól a kétségbeesésig, és képtelen voltam szavakba, tettekbe, csókokba foglalni azt a belső gyönyört, amit a szögletesség nélküli, gömbölyded arc, vállak, keblek, pocakok, érzékien megremegő popsik, combok váltottak ki belőlem, ahogy a nyak, a derék és az összes titokzatos hajlat ártatlan, mégis szemérmetlen ívével összeköti őket.
Képtelen vagyok megérteni, megfejteni azt az ősi varázslatot, ami ezt a domborulatokból és ívekből álló folytonos vizuális áramlást ilyen tökéletes rendszerben teremtette meg.
De már nem is akarom megfejteni mindezt…
Elfogadom a létezését, és csak tapasztalni, befogadni, élvezni, birtokolni akarom ezt a csodát!
És itt a lényeg: EZT a csodát!
Hány gyönyörű nőtől hallottam már, mikor részeg mámorban őrjöngve markolásztam párnás hasukat, gömbölyű feneküket: – Hát igen, ott még egy kicsit duci vagyok, de már dolgozom rajta, hogy eltüntessem.
Mi vaaaaan? Eltüntetni? Azt, ami pont a legszebb, ami a legnagyobb mámort nyújtja, amiben megjelenik a NŐ a maga gömbölyűségével és lágyságával?
Hol tart ez a világ? Milyen torz tükörben nézegetik magukat a teremtés legcsodálatosabb művei? Melyik pasi akar férfias izmokat, deszkahasakat, kecskefarrá torzított szíjas fenekeket simogatni? Én biztos nem!”
Ha érdekel Volner Miklós teljes véleménye, kattints az Illúzió Caféblogra.
(Kiemelt kép: illusztráció, Pixabay)
