Egy gyerektől nem várjuk el, hogy következetes legyen, hiszen még csak most tanulja a világ működését. Azt hiszi, hogy mindig mindenben igaza van, és csak az ő valósága a tényleges valóság. Megbocsátjuk neki, mert még fejlődik az agya. Ugyanígy látja a világot maga körül a nárcisztikus is, ami azonban már kicsit sem cuki, mint a gyereknél, hanem inkább mérgező magatartás.
Nárcisztikus vs. valóság
A nárcisztikus hisz az abszolút igazságban. És hogy ez az igazság természetesen nála van. Míg a gyerekek tetteinek nincsenek nagy következményei, addig egy felnőtt esetében komoly károkat okozhat ez a viselkedés. Amikor pedig egy nárcisztikus felnőtt veszélyben érzi a tekintélyét, saját igazságát, akkor könnyen előtörhet belőle a dackorszakos hiszti. Dr. Dan Neuharth családterapeuta szerint nem meglepő jelenség, mert a kutatások szerint a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásában szerepet játszhat valamilyen gyerekkori trauma is, ami miatt az ember érzelmileg megreked egy korai fejlődési szakaszban. Ez pont azt jelenti, hogy felnőtt létére úgy viselkedik, mint egy hisztis gyerek bizonyos helyzetekben. A pszichológus szerint, ha ezt megértjük, akkor egészen más megvilágításba kerülhetnek a nárcisztikus kiszámíthatlannak tűnő reakciói.
A nárcisztikus felnőtt épp úgy hisztizik, mint a dackorszakos kétéves (Kép: Pixabay)
Dr. Neuharth egy példán keresztül mutatja be, hogyan működnek a nárcisztikusok azokban a helyzetekben, amikor olyan tetten kapják őket, ami rossz fényt vetne rájuk. Egyből elkezdik elhárítani maguktól a felelősséget. Ha egy kétéves gyereket rajtakapsz, hogy beszorult a keze a sütis bödönbe, a következő módokon próbálja megúszni a helyzetet – és épp ezt csinálja a nárcisztikus is, csak nagy léptékben:
- Mást hibáztat: „A te hibád, minek néztél ide.”
- Nem volt más választása: „Dehát éheztem!”
- Úgy tesz, mintha nem is tudná, miről beszélsz: „Milyen sütis bödön?”
- Előszedi, mit csinált jól: „De sokáig vívódtam és csak néztem a sütit, mielőtt hozzányúltam volna.”
- Sír és áldozatot játszik: „Mindig elkaptok, ez nem igazság!”
- Letagad mindent: „Nem akartam most enni belőle, csak megnéztem, van-e még süti.”
- Mérges lesz rád: „Nagyon gonosz vagy velem!”
- Témát vált: „Most már mehetek?”
- Megpróbálja elterelni a figyelmed: „Nagyon szeretlek!”
- Elferdíti a valóságot: „Nem is szeretem ezt a fajta sütit.”
- Elrejtőzik vagy elszalad.
- Tudomást sem vesz rólad.
- Hisztirohamot kap.
Ismerős a gyereked dackorszakból bármelyik reakció?
Ha igen, akkor nincs miért félned egy nárcisztikus embertől sem, mert pont ilyen reakciókra számíthatsz tőle is, ha sarokba szorítva érzi magát. Legközelebb, ha összezavar egy nárcisztikus viselkedése, csak gondolj arra, hogy egy kétévessel van dolgod felnőtt testben. Csak azt keresi, hogy kit lehetne hibáztatni és megpróbálja elkerülni a szégyent mindenáron. Persze a nagy különbség egy gyerek és egy felnőtt között, hogy az előbbinek nincs olyan nagy hatalma, mint a felnőttnek, ezért aztán okosan kell reagálni egy nárcisztikus támadó, manipulatív viselkedésére. Nem küldheted a szobájába gondolkodni, mint a gyereket, már csak azért sem, mert egy kétéves félig-meddig már megtanulta, hogyan nyugtassa meg magát, de egy nárcisztikusból hiányzik ez a képesség.
A kulcs a pszichológus szerint abban van, hogy nem szabad elvárni a nárcisztikustól többet, mint egy dackorszakos gyerektől várnál el. Ne tekintsd felnőttnek, mert érzelmileg nem az, és ne vedd magadra a viselkedését. Pont úgy, mint amikor a gyereked kétévesen dühében azt kiabálja, hogy „utállak anya”, egyszerűen nem kell túlságosan komolyan venni a nárcisztikus hisztijét sem. Mindig úgy fogja alakítani a valóságot, ahogy az neki megfelel, ami őt a legjobb színben tünteti fel, ezért nem érdemes túl sok energiát belefektetni abba, hogy megpróbáld neki elmagyarázni, mi történt valójában. A helyén kell kezelni: egy gyerekes, fantáziavilágban élő felnőtt áll előtted, aki csak megpróbálja manipulálni a környezetét.
